02

Mindenkinek üdv ismét!
Tudom, hogy jó későn érkezett a rész, de tanulnom kellett és nem volt időm átnézni és a képeket beszúrni.
Remélem tetszeni fog nektek, ugyanis megpróbáltam minél jobban kibővíteni, hogy könnyebben láthassátok magatok előtt a cselekményt megelevenedni.
Jövő kedden érkezik a fojtatás, addig is millió puszi,
C.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

“ I met a girl, I took her right up to the balcony
I whispered something in her ear that I just can't repeat "

Linda Storm

  A beszéd borzasztó hosszú és unalmas volt, azt hittem soha nem lesz vége. A ruha szorított és magamon éreztem a tekintetét. Talán ezért volt kényelmetlen az amúgy tökéletesen rám illő ruhadarab. Arcom folyamatosan lángolt, nem tudtam teljesen a beszédre koncentrálni. Akárhányszor lopva Rá néztem, mindig engem figyelt. Pillantása kíváncsi, fürkésző volt, teljesen zavarba hozott. Csak azt nem értettem, hogy miért.

- Már csak a beszéd hosszúsága is megéri az adományokat, amiket ma este itt fogunk hagyni – jegyezte meg cinikusan Kim, mikor vége lett a vacsorának.
- Azt hittem soha nem fejezi be – sopánkodtam én is, majd beleittam a pezsgőmbe.
- Éhen fogok dögleni, ha nem hoznak valami ételt, mert nem ebédeltem.
- Szerintem hamarosan itt lesznek a pincérek, nyugalom – próbáltam csillapítani a szabad szájú lányt, akinek harsogása így is egy csomó kelletlen pillantást vonzott ránk.
- Stevens, a hétvégén buli lesz apám hajóján. Volna kedved eljönni?
- Ez valami perverz ajánlat, hogy szombaton az ágyadban ébredjek? – vonta fel a szemöldökét.
- Az is lehet, ha szeretnéd – húzta elégedett vigyorra telt ajkait, mire a mellettem ülő lány felhorkant.
- Álmodozz csak, Styles – legyintett végül, majd hozzám fordult.
- Ti együtt jártok? – használtam ki a röpke, nekem szentelt figyelmet, de csak hatalmas nevetés lett a jutalmam.
- Ezzel a farokkal soha nem járnék – mutatott a fürtös irányába.
- Bocsánat, csak olyan furán viselkedtek egymással.
- Azért van, mert régóta ismerjük egymást. Remek haver, jókat lehet vele hülyéskedni, de ez minden. Egy szélhámos – magyarázta és kiitta pezsgőspoharának maradék tartalmát.

   Szerencsére nem kellett soká várnunk, ugyanis hamarosan megérkezett a vacsora, ami számomra eddig sosem látott étel volt. Polip és további tenger gyümölcsei hevertek jég tálon. Majdnem rosszul lettem, amit szerintem a velem szemben lévő fiú is észre vett, ugyanis csibészes mosolya még szélesebbé vált. Arcom új színárnyalatot vett fel és tudtam, hogy ki fogom dobni a taccsot. Az én egyszerű kajákhoz szokott gyomrom nem igazán dobódott fel a herkentyűk láttán, így elkezdett nagyon is hevesen kavarogni. A teraszra rohantam, ahol durva falként fogadott a nyáresti fülledt levegő. Egyáltalán nem segített, de legalább megpróbálhattam kiverni a fejemből a döglött polip látványát. Komolyan, nem hittem el, hogy ezért valaki vagyonokat penget ki, csak, hogy abból a förmedvényből ehessen. 

- Ahogy látom, a tenger gyümölcsei nem a te asztalod – szólított meg egy ismerős hang, amitől akaratlanul is összerezzentem.
- Soha nem is láttam még csak élő polipot sem, nem hogy döglöttet. Ez gusztustalan. - Arcom az étel újbóli említésére grimaszba torzult és megremegtem.
- Igazán ízletes étel, ha jól van elkészítve. – Közelebb lépdelt, majd megállt mellettem a korlátnak támaszkodva és lenézett az éjszakai fényben fürdőző városra. Karján megfeszült a zakó, így kirajzolódtak feszes izmai és íves válla, jóformán tátva maradt a szám. Haja ziláltan meredezett minden irányba, a rendezett káosz hatását keltette. Mosolygott, ahogy szemei fürkészték a kivilágított épületeket, arcán pedig felbukkant egy gödröcske, ami sokkal fiatalabbá tette, mint amilyennek első látásra tűnt. – Csodálatos…
- Valóban az. – Egyet kellett vele értenem, hisz ez volt álmaim városa, már nagyon kicsi korom óta és, hogy álmom végre valóra vált, nem győztem beletemetkezni a fantasztikus látványba, amit ez a földi mennyország nyújtott.
- Azt mondta Kim, hogy még szinte gyerek vagy. Nekem nem tűnsz annak….
- Miért? Minek tűnök?
- Egy ijedt lánynak, aki nem találja a helyét a nagyvárosban és rosszul van a döglött haltól.
- Aucs…. – nyögtem fel, hisz nem számítottam erre az őszinteségre.
- De ha szeretnéd, én bevezetlek a nagyvárosi életbe. – Felém fordult és könyökömre helyezte forró tenyerét, érintése szinte perzselt, smaragd szemeiben pedig jóformán esdeklést láttam tükröződni, mintha akkora megtiszteltetés lenne egy egyszerű lányt beavatni a nagykutyák világába.
- Világ életemben nagyvárosban éltem, semmi szükségem a segítségre.
- Nem valami poros kisvárosból jöttél?
- Washingtonból származom, nem pedig egy poros kisvárosból – ismételtem utolsó szavait, amitől telt ajkai vékony vonallá préselődtek, ahogy láttam nem nagyon tűrte, hogy dacoljanak vele.
- És csak az egyetem miatt jöttél ide?
- Pár hete költöztünk ide.
- A barátoddal? – kapta fel a fejét.
- Nem, a nővéremmel. Ő foci edző és egy kisebb csapatnál kapott segédedzői állást.
- És te, találtál már munkát?
- Ki akarna alkalmazni egy tapasztalatlan, ügyetlen lányt? – szaladt ki a számon, azonnal megbántam.
- Nem tudom.. – hangja tűnődő, tényleg gondolkodott.
- De mindegy, mert az ösztöndíjból majd kihúzzuk valahogy.
- És a szüleitek?
- Ők otthon maradtak. Valakinek a házra is vigyázni kell. Meg a jelzálog miatt nem is adhatják el a házat. – Legszívesebb lefejeltem volna a korlátot, de kár lett volna összevérezni a csodaszép faragott műalkotást. Maradt a csöndes szidalmazás.

  A csönd beállt és ahogy elnéztem légkalapáccsal sem lehetett szétverni. Álltunk egymás mellett, néztük a várost és hallgattuk a kocsik zaját. Mondani szerettem volna valami vicceset vagy okosat, de soha nem voltam a szavak embere. Általában zárkózott és visszahúzódó voltam, azonban szavaim tudtak bántani is. Nagyon értettem hozzá, hogyan lehet embereket úgy inzultálni, hogy azt higgyék viccelek, vagy észre se vegyék. Törékeny alkatom miatt pedig nem is mertek volna vissza szólni, hisz akárki rám nézett, azt hihette, hogy csupa báj és kellem voltam. De ez az igazságtól nagyon is távol állt.

- Azt hiszem vissza megyek – sóhajtottam lemondóan és már fordultam is, de arra nem számítottam, hogy ő is ezt teszi, így alaposan egymásnak ütköztünk.
- Sajnálom - fonta ujjait karjaim köré, hogy meg tudjon tartani, így pedig arra kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

Soha, ilyen közelről még nem láttam ennyire gyönyörű szemeket. Zölden izzottak a gyér fényben, miközben olyan megmagyarázhatatlan tűz lobogott benne, hogy ismét belepirultam. Ujjainak érintése forró hullámokat gerjesztett testemben, ami hihetetlen megdöbbenésemre így reagált az ő közelségére. Ajkaim elnyíltak, halk nyögés hagyta el őket, ahogy megéreztem illatát, ami drága parfüm és cédrus keverék volt, szinte bódító. Egyszerre édes és kábító, varázslatos…

- Kicsi Linda, vigyázz hová lépsz – suttogta és az ő szájából a nevem olyan érzékien hangzott, hogy gyomrom összerándult, arcom ismét lángolt.
- Majd megpróbálom – hadartam, hisz minél hamarabb szabadulni szerettem volna, de erős, csontos ujjai nem engedtek.
- Nem szeretném, ha bajod esne. Még nem láttalak táncolni.

Nem tudtam, honnan tudhatta meg, de nem is érdekelt. Csak futni akartam, a biztonságba, a terembe, ahol Kim meg tudott védeni ettől a csodaszép idegentől, akinek az érintése olyan elemi reakciókat váltott ki testemből, hogy azt még én sem hittem el. Erőnek erejével kellett elszakítanom pillantásomat az övétől, amikor ez megtörtént, akkor szorítása is lazult, így gond nélkül el tudtam menekülni. Berohantam a terembe és szinte úgy vágódtam le Kim mellé, mintha üldöztek volna. Szegényt alaposan meg is rémisztettem, de csak mosolygott és megkínált egy új pohár pezsgővel.

- Ugye megkérhetlek, hogy szombaton kísérj el Styles bulijába? – kezdte reménykedve.
- Nincs valami flancos társaság, akik elmehetnek veled erre a bulira? Az sincs, amit felvegyek, plusz nem hiszem, hogy Styles örülne, ha beállítanék.
- Adhatok kölcsön, ha szeretnéd, de igazából az összes barátom Hamptons-ban van, nyaralnak, nekem meg haza kellett jönnöm erre a francos estélyre és mivel te elég rendesnek tűnsz és nem áll fen a veszély, hogy az az idióta rád veti magát, ezért bátran hívlak meg magammal.
- Rám vetné magát? - húzódtam hátra picit tágra nyílt szemekkel, mire gonosz mosoly suhant át szépséges vonásain, amit nem tudtam hová tenni, viszont hamar el is terelte a figyelmemet, ugyanis tovább folytatta a csacsogást.
- Ő egy férfi és minden olyan valakire ráveti magát, akinek egynél több lyuka van odalenn, mint neki.
- Gusztustalan… - fintorogtam és kiittam a teli pohár italt.
-Nem is tudod mennyire, de szerencsére te nem hinném, hogy felkeltetted az érdeklődését, szóval nem kell féltenem téged.
- Nem tudom, hogy ezt bóknak vegyem, vagy háborodjak fel azon, hogy nem talál elég szépnek, hogy rám mozduljon. - Pici csalódottságot éreztem, de egyáltalán nem lett volna rá okom, hisz e fölött a férfi fölött nagy betűkkel ott villogott a felirat, miszerint " NŐCSÁBÁSZ ", azaz akár még biztonságban is érezhettem volna magam ettől a kijelentéstől, azonban valahol legbelül rosszul is esett, hisz világ életemben senki nem tartott elég vonzónak.
- Én boldog lennék, ha nekem valaki ilyet mondana. Ő egy olyan férfi, akit senkinek nem ajánlanék. – Hangja fenyegető és tudom, hogy komolyan gondolja, abban a pillanatban pedig el is tudtam képzelni a fürtösről, hogy nem a jó kislányok apucijainak kedvence.
- Rendben, majd kérek a nővéremtől egy ruhát. Ő tudja mit kell felvennem, biztosan van valami, amit kölcsön tud adni.
- Most leírhatatlanul boldoggá tettél – ujjongott és jó szorosan megölelt.

  Az este nagyon gyorsan telt, remekül szórakoztunk és még a fürtös is kedves volt velem. Csevegett és fesztelen hangulatban töltöttük el az estély további részét. Majdnem egy volt, mikor úgy döntöttem, itt az ideje hazamenni. Már ott voltam, hogy taxit hívok, mikor a hátam mögött megjelent Mr. Styles és felajánlotta, hogy majd ő hazavisz. Alapszabály, hogy nem szállok be idegen autójába, de ha Kim azt mondta, nincs mitől félnem, akkor elhittem neki. Rábólintottam és miután kitöltött egy csekket, bedobta az adománygyűjtő urnába, már indulhattunk is.

  Kisétáltunk az egyetem épülete elé, ahol már várt ránk egy fekete Range Rover, benne egy fekete öltönyös férfi. Kicsit meghökkentem, amikor nem szállt ki, de nyilván, akinek ennyi pénze van, az megengedhet magának egy saját sofőrt is. Maga elé engedett, majd ő is beszáll mellém. A kocsinak belül szinte azonos illata volt gazdájával, megbabonázott, ahogy ez a markáns keverék körbe ölelt. Fehér bőr volt mindenfelé, csupán a padló fekete. 

- Mr. Styles – biccentett a sofőr.
- Hová vihetünk, Linda? – fordult felém teljes törzsével, ezzel pedig jelezte, hogy minden figyelmét az én mondanivalómnak szenteli, gesztusától pedig ismét elpirultam, pedig csupán azt kérdezte, hová vigyen haza.
- Brooklyn, Union Street 17 – diktáltam gépiesen, mire a sofőr bólintott és elindította a fekete terepjárót.

  Csöndesen kanyarogtunk a forgalomban, észre se vettem, hogy milyen gyorsan szeljük át a város ezen részét. Magával ragadott az este minden élménye, a döglött hal látványa, Mr. Styles érintése a csupasz bőrömön és az az elemi ösztön, ami percekkel korábban még sehol sem volt és arra ösztönzött, hogy közelebb húzódjam hozzá. Persze nem volt rá alkalmam, mivel az autó túl hamar ért célba, én pedig túlságosan is féltem az ő reakciójától.

- Úgy hallottam szombaton te is csatlakozol hozzánk – szólalt meg, mielőtt visszaült volna autójába.
- Nagyon úgy néz ki – dörzsöltem karomat zavaromban.
- Már nagyon várom, hogy újra láthassalak.
- Ugyan miért? Alig beszéltünk ma este – állapítottam meg némi csalódottsággal a hangomban.
- Az maradjon egyelőre az én titkom. Csak hozd a felszerelésedet is, szeretném megnézni, hogy is táncolsz.
- Ha tényleg kíváncsi vagy, akkor gyere el a felkészítő hetekre az egyemhez. Ott megnézhetsz.
- Rendben. Mikor menjek be, hogy biztosan ott légy?
- Kedden. Akkor már ott leszek, hétfőn kezdődik a felkészítő tábor.
- Úgy hangzik, mint valami kiképző tábor szerintem – fintorodott el, amitől önkéntelenül is mosolyra húzódtak ajkaim.
- Akkor kedden – bólintott teljesen átszellemülten, majd megragadva kezemet közelebb húzott és egy apró puszit adott arcomra.

  Lángvörös arccal figyeltem, ahogy visszaszállt a kocsijába és a sofőr elhajtott vele. Kicsit kábán tettem meg a két lépcsőfordulót a lakásunkig, ahol lerúgtam a cipőmet és minden zajkeltés nélkül osontam be a nappaliba. Gyorsan lezuhanyoztam és pizsamámban tipegtem be hálószobámba. Korom sötétben botorkáltam az ágyamig, majd hálát adtam az égieknek, hogy nem estem át semmit. Szinte azonnal édes álomba is merültem. 

  Reggel túlzottan kipihentnek érzete magam, pedig alig aludtam valamicskét. Az óra negyed hetet mutatott, ami azt jelentette, hogy bátran indulhatok egy kis reggeli edzésre. Formában kellett tartanom magam és mivel egy elég nyugodt környék volt a mienk, ezért minden reggel eljártam futni. Szerettem ezt csinálni, mert így kikapcsolódhattam egy kicsit, szabadjára engedhettem a gondolataimat. Kipattantam az ágyból, felvettem egy kopott jégert és egy ujjatlan pólót. A konyhába indultam és elkezdtem megtölteni egy palackot szénsavmentes vízzel, amikor megakadt a szemem egy kicsiny akváriumon, ami a pulton állt, benne pedig egy vörös halacska úszott. Egy cetli volt az üvegbúbára ragasztva, amin kacifántos betűkkel egy rövidke üzenet állt: „ Betta hal, hogy legyen olyan vízi állat, amitől nem undorodsz. Xx H „ Nem ugrott be, hogy ismernék bármilyen H betűs embert, de a hal nagyon tetszett. Apró és kecses volt, ahogy a vízben ficánkolt. Mosolyogva vittem be saját szobámba és az ablakom alatti asztalra tettem, hogy elég fényt kapjon. Elnézegettem volna még egy ideig, de eszembe jutott, hogy biztosan éhes a kis fickó, így arra döntöttem, hogy míg kocogok, addig keresek a közelben egy kisállat kereskedést, ahol eleséget tudok neki vásárolni.

  Egy órával később, teljesen leizzadva értem haza, kezemben egy közepes doboznyi halkaját szorongatva. Nővérem, aki időközben hazaért a reggeli edzésről a nappaliban ücsörgött és kávézott. Nagyon csinos volt a krémszínű lenge ruhában és a vörös fejpántban, amit kiegészítőnek választott hozzá. Senki nem mondaná meg, hogy az edző pályán olyan kemény, hogy Hitler is megirigyelné tőle a szigort.

- Milyen volt az esti rendezvény? – nézett rám bögréje fölött.
- Elment. Mondjuk majdnem rosszul lettem a kajától, de végül is nem volt olyan rossz – hadartam és Mr. Styles arca jelent meg szemeim előtt, ahogy tüzes csillogással íriszeiben nézett rám, ismét elpirultam.
- A halat ki küldte? – váltott témát.
- Nem tudom. Nem ismerek semmiféle H-t...
- Mégis ismerhetsz, mert nem küldene csak úgy vadidegennek egy halat. – Gyanakvóan méregetett, de nem is vettem róla tudomást, inkább elmentem fürdeni.

  Remek érzés volt, ahogy a langyos víz körbeölelte testemet, szándékosan nem zuhanyoztam, ugyanis húzni akartam az időt. Aznap semmi dolgom nem volt, így nagyon is ráértem. Megvártam, míg kihűl a víz, majd gyorsan szárazra töröltem a testem minden porcikáját és felöltöztem. Egy sima farmer rövidnadrágot választottam, hozzá halványkék ujjatlan inget és flip-flop papucsot, ami télen nyáron a kedvenc lábbelijeim közé tartozott, annak ellenére, hogy a balettől lábujjaim durván deformálódtak és a kemény edzésektől mindig kéket és lilák lettek. Nem is nyújtottak túl szép látványt, de egy balerinának nem is a lábujjai kellettek a legszebbek legyenek, hanem a mozgása és a teste. Ezért hajszoltam magam túl általában, fáradtságot nem kímélve, hogy minden mozdulatom kecses és tökéletes legyen.

- Hogy fogod elnevezni? – támadott le Regie, miközben egy pohár krémtúróba szórtam bele néhány darab epret.
- Még nem gondolkodtam, de azt hiszem hagyom, hogy ő válasszon nevet magának. – kijelentésem olyan hahotát váltott ki nővéremből, hogy majdnem félre nyelte a rágóját.
- Azt mégis, hogy?
- Nézegetem egy darabig, majd azt adom neki, ami illik hozzá.
- Ez csak egy rohadt hal, miért nem nevezed Nemo-nak, vagy valami hasonló hülyeségnek?
- Mert az sablonos – mordultam rá, majd reggelimmel együtt a hálószobámba vonultam, ahol elhelyezkedtem a hallal szemben és miközben lassan bekanalaztam a pohár tartalmát figyeltem őt és a fejemet törtem, mi is lehetne a tökéletes név számára. – Rájöttem. A neved H lesz. – böktem a jószág felé a megvilágosodásom pillanatában, mire az, nem tudom, hogy csak én képzelődtem vagy sem, de vidáman fickándozni kezdett az akváriumában.