04

Aloha!
Meghoztam a frisset, igaz megint elégé későre jár, de tudom, hogy milyen kis éjjeli baglyok vagytok, szóval remélem, hogy így el fogjátok olvasni és tetszeni fog.
Nagyon szép estét nektek és jó olvasást!
Millió puszi!
C.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"When you hold me in you arms. 

 Hold me, yeah I can feel your heart"

Linda Storm

   Félve léptem be kis lakásunk nappalijába, mivel tudtam, hogy a Regina tornádó már csőre töltve vár rám valahol a helyiségben. Igazam lett, ugyanis nővérem a kanapén feküdt és egy folyóiratot lapozgatott. Azonnal felkapta a fejét és tüzes tekintetet vetett rám, ahogy elhaladtam mellette. Behúzott nyakkal tértem vissza két perccel később egy palack vízzel a kezemben. Lábait felemelte, hogy aztán mikor leültem a kanapéra ismét lerakhassa, csak ezúttal az ölembe. A TV halkan duruzsolt a háttérben, a nyitott ablakokon keresztül beáramlott a langyos ősz elei levegő.

- Várom… - szólalt meg Regie türelmetlenül, mire ártatlan fejet vágva nézek rá. – Ne hidd, hogy ennyire hülye vagyok. Ugye nem a pénzéért vagy vele?
- Honnan tudod, hogy pénzes? – kérdeztem továbbra is mitsemtudó képet vágva.
- Csak rá kell nézni, kicsi Linda. Márkás ing és annak ellenére, hogy úgy öltözködik, mint akinek nem sok pénze van, mégis látszik rajta, hogy ha megvágod valahol pénz fog folyni vér helyett, a sofőrjéről és a kocsijáról ne is beszéljünk.
- Kocsiról jut eszembe… Hol a bogár?
- A szervízben azonnal bevonták a forgalmiját. Azt mondták ezzel közveszélyes a közlekedés és ha vezetni akarok, akkor szerezzek be egy új autót. – Idegesen felült és vehemens mozdulatokkal az ablakhoz sétált és bevágta azt.
- Apáékkal beszéltél?
- Igen. De nagyon nem örültek neki. Akartak pénzt küldeni, de otthon se túl fényesek a dolgok. Valami vihar volt a múlt héten és beázott a tető, most pedig meg kell javíttatni, mivel apa nem ért hozzá. A szakember szerint egy kisebb vagyon lesz, mert az egész tetőszerkezet rozoga.
- És ha hazamennénk? – szaladt ki a számon, tudván, hogy ezzel nem kellene anyáéknak még miattunk is aggódni és folyamatosan kisebb összegeket küldeni, hogy fenn tudjuk tartani a lakást.
- Szó sem lehet róla! – csattant nővérem és még idegesebben jött vissza.
- De a te fizetéseddel még kihúznák valahogy. Tudod, hogy mennyi segítség volt és én is dolgozhatnék valahol.
- Itt sem találtál munkát. Tapasztalatlan vagy és kevés dologhoz értessz. A tánc az egyetlen, ami tényleg a te asztalod és ha annyira akarsz segíteni, akkor az ösztöndíjadat hazaküldheted, mi majd kihúzzuk valahogy az én fizetésemből, de NEM megyünk haza!
- Oké, le ne harapd a fejem, mert segíteni akarok anyáékon.
- Visszatérve az eredeti témához… Beszámolsz végre mi van veled meg ezzel a fickóval?

- Ő nem fickó, hanem Harry! – válaszoltam szinte sértetten, sokkal magasabb tónusban, mint kellett volna, hogy ne legyen feltűnő az én sasszem nővéremnek.
- Csókolóztatok, igaz?
- Igen. – Lassan fújtam ki a levegőt, szinte csak préseltem, annyira féltem, hogy mit fog mondani ezek után, de csak nyersen hozzám vágta, hogy nem akarja a közelemben látni, majd beviharzott a szobájába és hatalmas lendülettel bevágta maga mögött az ajtót.

  Ott maradtam hát egyedül, a gondolataim és érzéseim kavalkádjában, amikkel nagyon úgy éreztem, hogy nem tudok megbirkózni. Ott volt anyáék pénzproblémája, no meg a tény, hogy azzal, hogy mi New Yorkban voltunk, hatalmas extra kiadásokat jelentett nekik, hisz a lakás első pár részletét is ők fizették. Haza mehettünk volna, hisz tánciskolák otthon is voltak, sőt még órákat is adhattam volna, csak az egyetemet kellett volna otthagynom ahhoz. Képes lettem volna megtenni, de arról is tudtam, hogy akkor elárulnám szüleim áldozatát és mindent, amit értünk tettek. Ezt pedig nem tehettem. A másik problémám pedig egészen új keletű volt, hisz életem röpke 20 éve alatt egyszer sem voltak fiúgondjaim. Persze, mindig más tetszett, de azok nem voltak viszonzottak és bár abban sem voltam biztos, hogy Harry bármit is viszonoz az érzéseimből, mégis olyan kellemes bizsergéssel árasztotta el egész testem már attól is, ha rám emelte buja zöld szemeit. Rosszul esett, hogy nővérem távol akarja tartani tőlem, de nem értettem soha, hogy miért ilyen ellenséges a férfiakkal szemben. 

  Persze, a barátját imádta, mert ő gyengéd volt és ajnározta Regie-t, de előtte volt egy nagyon csúnya kapcsolata, amiről csak annyit mondott úgy anyának, mint nekem, hogy vége. Utána rengeteg ideig magába zárkózott és bár ugyanúgy minden percét együtt töltöttük a napnak, volt, hogy órákig csak kuksoltunk a csöndben, mivel én arra vártam, hogy megnyíljon nekem, ő pedig nem tudom. De amint végre megismerte ezt a srácot visszakaptam a nővérem és minden helyre jött. Nagyon meg is lepődtem, amikor nem a távkapcsolat vagy az összeköltözés mellett döntöttek. Viszont annak örültem, hogy mist nem tört össze, mint akkor.

  Felkeltem a kanapéról és a szobámba sétáltam. Megetettem a halamat és tunyán lehevertem az ágyamra. Olyan jól esett az egész napi talpon állás után, hogy hihetetlen. Lerúgtam lábbelimet a lábamról és kinyújtóztattam lábujjaimat is végre, amik hálás roppanásokkal tudatták velem, hogy itt volt már az ideje. Az oldalamra fordultam és néztem ki az alkonyatba, ami annyira megnyugtató és émelyítően ellazító volt, csak másnap ébredtem, órám csörgésére. Korholtam is magam rendesen, de nem volt mit tenni, a fáradtság sokat kivett a napomból főleg, ha minden figyelmeztetés nélkül kiütöttem magam.

  Sietősen ugrottam ki az ágyból, hogy lezuhanyozzak és átöltözzek. Szerda volt, vagyis nem egész napos a próba, csupán három óra, ugyanis a tanárunknak ezekre a napokra valami különleges programja volt, vagy mi. Öt perces zuhany után egy bő pólóban és mamuszban, fejem tetején konttyal ballagtam ki a konyhába, ahol aznapra meg is kaptam az első meglepetésemet. A nővérem és Kim ücsörögtek a pindurka ebédlőasztal körül és teáztak. Nagy szemekkel meredtem rájuk, mire alaposan ki is röhögtek.

- Kim, te mit csinálsz itt? – vakartam a fejem értetlenül és melléjük ültem.
- Styles megadta a címed és gondoltam beugrok, megnézem magamnak ezt a helyet.
- És miért adta volna meg Harry a címemet?
- Azért, mert megfenyegettem, hogy ha nem teszi, akkor csúnya dolgokat fogok kiteregetni neked a gyerekkori ágybavizelési szokásairól, meg hasonlókról, szóval kénytelen volt. Amúgy jó téged a természetes közegedben is látni, így frissen kelve.

Na igen. Míg én úgy néztem ki, mint aki egy kukából öltözködik, addig ő fantasztikusan festett a tinta kék selyemingben meg a fehér farmerban, amit hozzá viselt. Lábán vörös tűsarkú, a kiegészítői pedig megegyeztek annak színével. Haja lófarokba kötve lógott, arcát csak leheletnyi smink fedte. Irigylésre méltóan festett és megcáfolta azt a képzetemet, miszerint a gazdag emberek sokáig alszanak. Reggel nyolc óra volt és ő puccba vágva ült a poros konyhánkban és úgy csillogott villogott, mintha csak egy magazinfotózásról lépett volna ki, hogy bedobjon egy csésze teát.

- Tehát, nem szeretek kertelni, az nem az én asztalom. Elintéztem az iskolával, hogy ma szabad napot kapj, ne is köszönd, mivel ma a hétvégére szóló átalakításon esel át.
- Továbbra sem értem a helyzet miértjét – ingattam a fejem nővérem és Kim között.
- Mert gazdag vagyok, unatkozom és te sokkal jobban szórakoztatsz, mintha beülnék egy kávézóba a bátyámmal, vagy meglátogatnám Styles-t a flancos lakásában, ahol mást sem nézhetnék csak azt, ahogy halálra edzi magát.
- Jó érvek, de mit szólt az iskola?
- Apám adja a támogatásaiknak felét, elég volt megemlítenem, hogy ki vagyok. Majd írok neked szülői igazolást, ha akarják.

 Rosszul éreztem magam, amiért valaki egyet gondol és elráncigál az ég tudja hová, de szerettem volna megbízni a melegen rám mosolygó lányban. Szerettem volna azt hinni, hogy nem egy játékszer vagyok, akit előrángathat, ha a halom pénzén megunt ücsörögni. A lakásból kifelé menet pedig próbáltam meggyőzni magam, hogy helyesen teszem és nem a rossz emberekre bízom rá magam. Az izgatottságom toronymagasra hágott bennem, kezeim remegtek, ahogy elhelyezkedtünk a limuzinban és még jobban remegtem, amikor az első megállónk egy szépségszalon volt.

  Kiszálltunk és az utcát átszelve besétáltunk az aranyszegélyes forgóajtón. Az otthoni szalon, amibe félévente egyszer bejártam egy kis lyuk volt, két saroknyira a házunktól, egyetlen kozmetikus, egy fodrász és egy manikűrös dolgozott benne. Egy régi házat alakítottak át műhelyé és ott fogadták a vendégeket. Nos, ahová Kim vitt az távolról sem hasonlított erre. Nagy volt és tágas, minden csupa arany és vörös bársony. A földszinten a manikűrösök és a fodrászok kaptak helyet, a kozmetikusokhoz egy két soros üveg csigalépcső vezetett, aminek korlátja szintén a domináns árnyalatban pompázott. Nehéz kristálycsillárok lógtak le a plafonról és hozzájuk hasonló fali lámpák díszelegtek szerte a helyiségben. 

  Kim a recepciós pulthoz sétált, beszéltek pár szót mire a nőci a pult mögött bólintott és egy apró lótusz virágon lógó arany kulcsot adott a lány kezébe. Csak pislogtam rá, ahogy hozzám érve belém karolt és a lépcső felé kezdett vezetni. Nem értettem hová is akar vinni, egészen addig, míg meg nem nyitott előttem egy privát öltöző fülkét, ami inkább hasonlított egy kisebb hotel lakosztályára, mint egy öltözőre. Bársony huzatú kanapék sorakoztak a fal mellett, egy fésülködő asztal kapott benne helyet, valamint egy nagy szekrény. Ablakok nem voltak, de nem is kellettek, ugyanis az aulához hasonlóan itt is kristálycsillárok lógtak le a plafonról. 

- A szekrény jobb oldala a tied. Öltözz át, aztán gyere ki. Ott már vár rád Deon, a kozmetikusom. Majd ő kicsinosít. – hangja inkább hivatalos volt, mint sem barátságos, de nem is vártam el, hisz nem tűnt annak a fajta lánynak, aki majd mézes-mázos szavakkal kedveskedne vagy valami hasonló.
- És te? – ennyi volt az összes érthető beszéd, amit ki tudtam nyögni, hisz még mindig le voltam nyűgözve a helytől.
- Miattam egy percet se aggódj, én a fodrászhoz jöttem. Be kell festeni a hajam meg vágni belőle egy keveset. Te csak lazulj és élvezd a kínzást. – incselkedve rám kacsintott, majd ki is sietett a helyiségből.

  Egyedül maradtam, de nem akartam húzni az időt azzal, hogy bámulok, inkább gyorsan kibújtam ruháimból, amiket szépen sorban a fogasra akasztottam és felvettem a szekrényben talált köntöst, rá a bugyimra és a melltartómra. Kisebb koromban problémáim voltak a súlyommal, ezért nem szerettem régebben tükörbe nézni, de ennek már nyoma sem volt, ahogy testem köré csavartam a puffos anyagból készült hófehér köntöst és hajamat kontyba fogtam a fejem búbján. Egy utolsó pillantást vetettem tükörképemre az egyik hatalmas tükörben és már el is hagytam az öltözőt, jól bezárva annak ajtaját.

- Miss Storm, kérem foglaljon helyet – szólított meg egy magas, szikár nő, akin makulátlan hófehér, vasalt egyenruha volt, haja pedig tüsire nyírva. – Deon vagyok, ma én fogom önt megszépíteni.
- Rövendek, de nem szólítana inkább Lindának? Az sokkal jobban tetszik. A miss olyan hivatalos.
- Ahogy szeretnéd, Linda – fintorgott rám, amitől azonnal ráncba szaladt a homlokom, de ő fittyet hányva zavaromra azonnal elhúzta a helyiség tolóajtaját, majd egy ágyhoz tessékelt és leparancsolta rólam a köntösömet.

  Tettem amit mondd és szó nélkül tűrtem, hogy testem minden négyzetcentijét legyantázza. Olyan helyeket talált meg, amikről nem is tudtam, hogy vannak a testemen.Háromnegyed órával később úgy mentem ki tőle, hogy szemöldököm olyan szépen volt kiszedve, mint addig soha, lépni és mozogni viszont csak korlátozottan tudtam, mert a frissen epilált végtagjaim nem engedelmeskedtek a parancsaimnak, így eléggé megnehezítve a mozgást és tulajdonképpen mindent. Visszasétáltam az öltözőbe, ahol irgalmatlan fájdalmak közepette magamra rángattam a ruháimat, de olyan érzés volt, mintha valaki alaposan elnáspángolt volna, mivel minden zsibbadt és égett. Amint ezzel készen voltam a köntöst a szennyesbe dobtam és lementem a földszintre, hogy lejelentkezzem Kim-nél.

- Na, milyen volt? – szökdécselt hozzám mezítláb, ugyanis épp pedikűrt csináltak neki.
- Fájdalmas… - fintorogtam, de ahogy észrevettem itt nem nagyon értékelik, ha nyavalyog valaki.
- Hajat szeretnél vágatni, vagy manikűröztetni előbb?
- Melyik tart kevesebb ideig?
- A körmeidet elnézve a hajad – vágta rá azzal a levakarhatatlan vigyorával, amitől nekem is mosolyognom kellett.
- Szóval, hová ülhetek akkor? – néztem körbe, mire három fodrász is felém fordította a székét.

  A legszimpatikusabbat választottam, egy alacsony, fekete hajú lányt, aki szintén makulátlan egyenruhát viselt, haja pedig divatnak megfelelően belőve. A kezeire bíztam magam és fél óra faragás, szárítás, sütés és lakkozás után megengedte, hogy megnézzem a végeredményt. A hajam valamivel rövidebb lett, olyan fényes volt, hogy még engem is elvakított. Na jó nem, de tényleg nem volt még ennyire szép. Lágy hullámokban omlott vállaimra és hátamra. A lány elégedetten nézett munkájára, majd megkérte, hogy fényképezhesse le. Csak később jöttem rá, hogy egyenesen a Facebook oldalára nyomta fel. Ezek után a manikűrös vett kezelésbe és borzasztó hosszú koreai káromkodások és monológok közepette ócsárolta tövig rágott körmeimet. Rossz szokás… Végül az építés mellett döntött, így kénytelen voltam két órát rostokolni és várni, hogy elkészüljön. De délután háromra végeztünk mindennel.

- Most elviszlek egy ruhás üzletbe, ahol vásárolok pár ruhát neked. Nem kell köszönni vagy kifizetni, csak azt akarom, hogy csinos és szép legyél.

- Oké, mik a terveid? Kezdek félni tőled… A kozmetikai szalon most meg a vásárlás… Komolyan, mire ez a nagy felhajtás? – kérdetem már a kocsiban ülve.
- Jól van, de ne haragudj meg rám nagyon, oké? – fordult felém kérlelő tekintettel.
- Áruld már el! – szóltam rá kicsit hangosabban a kelleténél, mire bűnbánó képpel rám nézett.
- Ma este lesz egy galéria megnyitó és én szeretnék találkozni a barátommal. Ma jött haza Európából és már három hónapja nem láttam. Szükségem lenne rád, hogy elmenj helyettem és tegyél úgy, mintha a családomat képviselnéd. Nagyon sokat jelentene nekem.
- Te meg vagy őrülve?!
- Kérlek szépen? – Könyörgőre vette és valahogy azok után, hogy máris ennyi költött rám, nagyon nem akaródzott nemet mondani, de nem tudtam, hogy nővérem mit szólna hozzá.
- Meg kell kérdeznem a nő… - kezdtem bele, de vigyorogva félbe szakított.
- Én már beszéltem vele és áldását adta rá.

  Utáltam, mikor a hátam mögött csináltak valamit, de a következő mondata megenyhített és aprócska pillangókat keltett életre gyomromban. A név még az ő szájából is bársonyosan hangzott, elmémben felidézte a hozzá tartozó szoborszerű arcot és a csibészes mosolyt. Újra éreztem a remegést, ami végigfutott a testemen és a mondat édesen visszhangzott a fejemben:

- Harry lesz a kísérőd.