05.

Bongiorno!
Ha kedd, akkor friss rész, amivel meg is érkeztem.
Remélem nem túl fárasztó számotokra a suli és mindenki túlélte az első két napot, mert szívemre venném, ha bajotok esett volna közben.
Legyen továbbra is nagyon szép késő délutánotok és kitartást, nemsokára karácsony.
Millió ölelés és puszi!
C.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

“ After all, when I listen, it could be you 

Could be anyone i want and i want you “

Linda Storm

  A ruhák közt válogatva már láttam lelki szemeim előtt, ahogy Harry oldalán bevonulok a csodás helységbe és minden szem ránk szegeződik. Akartam, hogy irigyek legyenek rám? Ki ne akarná, ha egy ilyen gyönyörű férfi van vele? Pezsgett bennem a vér, szívem egy fokkal gyorsabban dübörgött mellkasomban, de végül is sikerült lenyugodnom kicsit, mert nem akartam túlságosan feltűnően lelkesedni a dologért. Végül egy két részes tojáshéj színű térd alattig érő ruhát választottam, ami nagyon jól nézett ki fehér bőrömön. 

  Alig vártam, hogy felvehessem és amikor este nővérem művészi kontyba csavarta szőke fürtjeimet olyan szintű izgalom perzselte végig testem, hogy alig tudtam leplezni azt. Halvány smink és édes parfüm tette a képet még szebbé, a ruha pedig minden önelégültség nélkül káprázatosan festett rajtam. A cipő magas volt és kicsit kényelmetlen, de számításaim szerint még így sem voltam magasabb Harry-nél. 

- Csodásan festesz, Lin! – nézett rám nővérem vidáman csillogó szemekkel.
- Köszönöm, remélem nem lesz semmi gáz ma este… - fintorogtam és beleittam a vízbe, amivel a konyhapulton játszadoztam.
- Nyugi, ha baj vagy csak telefonálj és már ott is vagyok.
- Hadd emlékeztesselek, hogy nincs kocsink. Hogy érnél oda, mikor azt sem tudod hová megyünk?
- Vannak ismerőseim a megfelelő helyeken, ne aggódj egy percig sem – legyintett nevetve, amikor megszólalt a csengő, nekem pedig összeszorult a gyomrom a tudattól, hogy megérkezett.

  Úgy rohantam az ajtóhoz, hogy majdnem hasra estem, de szerencsére, amikor kinyitottam azt már semmi nem látszott sietségemből. Amikor először találkoztunk fel se tűnt, mennyire vonzó. Nem ugyanezekkel a szemekkel néztem rá és nem ugyanezzel a lenyűgözöttséggel mértem fel minden egyes négyzetcentiméterét. Göndör fürtjeitől bézs színű felsőjén és fekete kabátján keresztül csibészes mosolyáig és szűk farmerjéig. Borzasztóan dögös volt és egyszerűen nem győztem betelni a látványával.

- Hölgyem – vigyorodott el, gondolom ő is végigmért, majd megnyalta alsó ajkát, amitől nagyjából csak bokáig pirultam.
- Mr. Styles – viszonoztam mosolyát és visszanyúltam az előszobába, hogy én is megkaparinthassam kabátomat meg táskámat.
- Fantasztikusan nézel ki – mondta, mikor már a lépcsőházban tettük meg a két lépcsőfordulót és kiértünk a kora őszi éjszakába.
- Köszönöm szépen, te sem panaszkodhadsz – válaszoltam és engedtem, hogy a fekete Roverhez vezessen, majd maga előtt besegítsen a kocsiba.

  Amint egymás mellett ültünk ismét éreztem azt az elemi vonzást, ami a hatalmába kerített előző nap, amikor ugyanezen a hátsó ülésen ültünk és együtt utaztunk. Nagyot nyeltem, ahogy ránéztem és arcán ugyanazt a feszültséged láttam tükröződni, ami az enyémen is látható volt. Egészen távol húzódott tőlem, a székbe préselte magát és olyan erővel szorította ökölbe kezeit, hogy ujjai elfehéredtek. Közelebb húzódtam hozzá és megérintettem kézfejét, amitől összerezzent, mintha eddig észre sem vette volna, hogy ott vagyok. 

  Nem értettem mi ez a hirtelen hangulatváltozás nála, de szerettem volna feloldani a jeges légkört, így elkezdtem csacsogni mindenféle hülyeségről, de láthatóan csak felidegesítettem. Abbahagytam a beszédet és nagyon zavarodottan kezdtem őt nézni. Felém fordult és nem tudtam leolvasni érzelmeit arcáról. Talán sajnálkozott vagy esetleg bánta, hogy nem Kim kísérte el? Kezem még mindig az övén pihent és egyszer csak tenyerei közé fogta azt, majd megszorította. Nem fájdalmasan, vagy durván, egyszerűen csak fogta, mintha kapaszkodni szeretne belém, de nem bántam.

- Van valami baj? – suttogtam visszafojtott lélegzettel.
- Olyan szép vagy… - válaszolt és közelebb hajolt, lehelete csiklandozta arcomat, a libabőr elborította testem, egy hang pedig, valahol a fejem hátuljában azt súgta, hogy csókoljam meg.
- Miért mondasz ilyeneket? Ha nem gondolod komolyan, akkor ne mondd..
- Nagyon is komolyan gondolom – búgta érzékien és egyik kezével megtartotta tarkómat, míg a másikkal továbbra is kezemet fogta, majd megcsókolt.

  Türelmes volt és ugyanakkor vágyakozó is. Nyelvével ízlelgette ajkaimat, mire azok szétnyíltak, majd belenyögtem csókunkba. Egyre szenvedélyesebben csókolt, kiszabadítva kezeimet a hajába vezettem és én is közelebb fészkelődtem hozzá. Nyelve lassan hatolt a számba és módszeres felfedezőútra indult. Soha nem éreztem ilyet. Új volt és érzéki, éreztem, ahogy újra elvörösödöm, de nem számított. Hajam egyszer csak kibomlott a kontyból és szabadon omlott hátamra, de nem volt sok ideje, mivel Harry megmarkolta és finoman meghúzta. Újabb nyögés szakadt fel torkomból és éreztem, hogy valahol mélyen bennem izmok húzódnak össze és ahogy hosszú ujjai combomra simultak nem bántam volna, ha soha nem ér véget a csók, de abban a pillanatban el is húzódott tőlem, szemei szomorúak voltak. Lehet valamit rosszul csináltam.

- Annyira édes vagy, Linda – Hangja rekedtes volt, átszellemült, szemei pedig a kocsi félhomályában is láthatóan csillogni kezdtek.
- Én nem értelek, Harry…
- Csak nem akarom, hogy csalódj bennem. Én nem vagyok az apák kedvence.
- Ha az lennél sem élvezném jobban, hogy velem vagy – szaladt ki a számon, mire apró mosoly siklott át telt ajkain.
- Annyira más vagy, mint hittem – Ujjait végigvezette állam vonalán, amitől kellemes bizsergés suhant át testemen.Szerettem érezni bőrének forróságát.
- Megérkeztünk uram – szólt hátra a sofőr, ezzel megtörve a varázst, mire azonnal szétváltunk egymástól.
- Csak vessen tovább, Casper – mordult a fürtös, mire a kocsi újra mozgásba lendült, ő pedig ajkaimat vette birtokba, óvatosan nekipréselve hátamat a kocsi ablakának, míg fürge ujjai combom érzékeny területeit pásztázták.
- Szerintem ezt nem kellene – állítottam le lihegve, mire zavarodottan nézett rám.
- De azt hittem te is…
- Én is akarom, csak nincs túl sok tapasztalatom a férfiakkal – nyögtem újra fülig pirulva.
- Hát ezt igazán könnyen orvosolhatjuk, ha te is ezt szeretnéd. – Könnyed mosoly suhant át arcán, ami annyira ragadós volt, hogy nekem is viszonoznom kellett.

  Nem tudtam milyen választ vár tőlem. Persze, akartam vele együtt lenni, de még túl korainak tartottam. Éreztem az izzást körülöttünk, mégsem álltam készen rá, hogy egy vedidegennek odaadjam a szüzességem. Nagyot nyeltem és ujjaimat az övéi közé vezettem, majd játszadozni kezdtem velük.

- Még nem állok készen rá, Harry. Tudom, hogy te vagy ezerszer csináltad, de… - halkan beszéltem, de szabad kezének mutatóujjával elnémított, majd azt ajkával helyettesítette és lágyan, mélyen ízlelni kezdte ajkaimat.

Saját kép, nem elvitelre. Nem tudom, hogy lett
ilyen gagyi a színe, de ez van...

  Talán egy óra is eltelhetett, míg végre rávettük magunkat, hogy elhagyjuk a kocsi oltalmazó légkörét. Szorosan egymásba gabalyodva sétáltunk el a fotósok előtt, míg azok folyamatosan kattogtatták kameráikat és kiabáltak mindenféle kérdéseket, de partnerem csak integetett és egyikre sem válaszolt.

  Az épület egy raktár volt régebben, de erre az alkalomra, vagy már régebben nagyon is kivixolták. A bejárat fölött vérvörös és fehér lufik alkottak boltívet, míg alatta két marcona biztonsági őr toporgott és ellenőrizte a befelé menőket. A neveink fel voltak írva, így gond nélkül bejutottunk, majd egy pillanatra sem távolodva el egymástól jártuk végig az egyszerű téglafalakon kiállított képeket. Portrék és tájképek voltak, valószínű a művész közvetlen családja és környezete. Tágas térben pár tucat ember és frakkos pincérek rohangáltak pezsgős poharakat és különböző falatkákat kínálva a vendégeknek.

- Harold, kedvesem! – rohant meg minket egy fekete hajú nő, majd úgy vetette magát a fürtös nyakába, hogy annak komolyan össze kellett szednie magát, nehogy hátra essen.
- Anya – lehelte hűvösen, még én is ligabőrös lettem.
- Már azt hittem el sem jössz a saját nővéred kiállítására. – Az asszony tettetett sértettséggel nézett fiára, aki csak szemeit forgatta.
- Tudod, hogy nem hagynám ki, de akadt egy kis dolgom előtte – nézett felém, pillantása pedig egyik pillanatról a másodikra felmelegedett és amint derekamra csúsztatta tenyerét egészen megváltozott úgy testtartása, mint az egész beszélgetés légköre.
- Nem tudtam, hogy ilyen bájos partnerrel érkezel.
- Anya, ő itt Linda Storm, balett táncosnő, nemrég költözött a városba.
- Anne Cox, ennek a fürtös bestiának az édesanyja – csipkelődött fiával, mire ismét egy szemforgatás volt a válasz.
- Nagyon örvendek, Mrs Cox – nyújtottam felé kezemet félénken, mire kiragadott Harry fogásából és szoros ölelésbe zárt.
- Tegezz csak. Már most kedvelem – halkabban suttogta a második mondatot, gondolom azt hitte így majd nem hallom meg, de sugárzó jókedve és a tény, hogy kedvel, engem is remek hangulatba hozott.
- Most megyünk még szétnézünk, hátha megtaláljuk Gemma-t is valahol. – Harry újra birtoklóan magához vont és szinte meg sem várva édesanyja mit akar mondani, már el is indultunk.
- Apátokkal van, azt hiszem a szobrokat nézik az emeleten.

  Valóban ott találtuk a rózsaszínes szőke lányt egy középkorú férfival, amint éppen egy intim helyzetben elkapott szerelmes párról mintázott szobrot beszélnek át. A lány skarlátvörös koktélruhát viselt, tincsei pedig loknikban omlottak vállára. Sokkolóan hasonlított Harry-re, de benne volt valami cserfes könnyedség, ami addigi tapasztalataimra alapozva fivéréből igen csak hiányzott. Az összes figyelmet magára vonta vibráló aurájával, ha akartam volna se tudom abba hagyni a bámulást. A férfi sem volt csúnya, bár nem igazán hasonlított rá sem lánya, sem Harry. Őszes haja és néhány ránc, közepes árkategóriájú zakó meg egy fekete farmer. Lazának tűnt és különösen vidámnak, mikor megpillantott minket, amint egymásba karolva közeledtünk feléjük.

- Öcsi, nem gondoltam volna, hogy itt leszel! – ugrott öccse nyakába a lány, ezzel arra kényszerített, hogy elálljak az útból, mert majdnem fellökött.
- Gem, viselkedj kérlek – Harry hangja lágy volt, mégis parancsoló, mire nővére megzabolázta érzelmeit és amint eleresztette a fürtöst felém fordult.
- Nem hiszem el, hogy az öcsém tényleg egy lánnyal jött! – tapsikolt szórakozottan és engem is meleg ölelésbe zárt.
- De igen, egy lánnyal jöttem, akinek mellesleg neve is van – morogta kísérőm és ismét birtoklóan a csípőmre csúsztatta a kezét. – Linda, ő a bolond nővérem, Gemma Styles és az édesapám, Des Styles.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem magukat – mosolyogtam rájuk amennyire szívélyesen csak ment.
- Tegezd csak őket, úgy is azt fogják mondani.
- Öcsi, ha nem hagyod érvényesülni szegény lányt megütlek, itt mindenki előtt. – Gemma hangja fenyegető volt és egy jó nővérhez méltóan biztos voltam benne, hogy meg is tenné, Regie sem ígérgetett régebben a levegőbe.
- Miért nem hagyjuk a lányokat beszélgetni, mi pedig megyünk szétnézni egy kicsit? – kérdezte Des fiától, mire az vonakodva, de engedett apja kérésének és elindultak lefelé a lépcsőn. – Igazán örülök, hogy megismerhettelek, Linda! – kiáltotta vissza mielőtt eltűntek volna.

  Gemma teljes fogsort villantó vigyort küldött felém, amitől megcsillantak szemfogain az apró kövecskék. Karon ragadott és elindultunk. Haját füle mögé tűrte, így kilátszott fülbevalóinak arzenálja és egy apró tetoválás, ami a halvány fényben nem sok mindent mutatott. Mozgása kecses volt, ahogy az emberek között lavíroztunk, a csend pedig egyáltalán nem zavart. Persze nem tudhattam, hogy mennyire is kíváncsi és milyen nagy erőfeszítésekbe került számára, hogy csöndben maradjon, egészen addig, míg ki nem robbant belőle a kérdésáradat.

- Hogy ismerted meg az öcsémet? Mikor találkoztatok először? Ugye nem csak barátok vagytok? Uriemberként viselkedik az a tökfilkó? Voltatok már randizni? Jársz egyetemre? Idevalósi vagy? Komolyak a szándékaid az öcsémmel? Dolgozol valahol? Mi a horoszkópod? – levegővétel nélkül hadarta kérdéseit és attól féltem, hogy menten elájul nekem, de amint befejezte arca ellágyult és újra visszatért rá az a kedves, türelmes mosoly, amitől semmi más érzelmet nem tudtam leolvasni arcáról.
- Az öcsédet az egyetem jótékonysági évnyitóján ismertem meg, ahol elég keveset beszélgettünk, sőt, ha őszinte akarok lenni, a mai talán a harmadik alkalom, hogy találkozunk. Egy igazi úriember, de még nem voltunk randizni, ha az ebéd nem számít annak. A Juilliard balett karára járok, első éves vagyok és Washingtonból származom. A többi kérdésre sajnos nem emlékszem – féltem, hogy nem elég kielégítő a válaszom, de továbbra is csak mosolygott.
- Nem baj. Van testvéred?
- Igen, a nővérem. Vele költöztem ide, miután ösztöndíjas lettem az egyetemen és ő meg segéd edző egy csapatnál.
- Manhattan-ben éltek?
- Jó is lenne – forgattam szemeim lemondóan. – Brooklyn bébi – vigyorogtam keserűen.
- Az is nagyon jó hely. Apánk ott nőtt fel és mi is éltünk ott, egy évig, mikor a szüleink elváltak és anya meg apa nem igazán tudtak megegyezni a gyerekelhelyezést illetően, szóval amolyan nomád életmódot folytattunk.
- Harry, hogy viselte?
- Ő mindent jól visel. Egy rendes gyerek, csak vannak fura dolgai.
- Miféle fura dolgai? – kérdeztem homlok ráncolva.
- Tudod, olyan hideg a bőre és a múltkor egy egész tasak vért találtam a hűtőjében. – Hangja sejtelmes volt, de ott bujkált a fojtott nevetés is.
- Szóval az öcséd egy vámpír – néztem rá a na-ne-szívass nézésemmel, mire kitört belőle a nevetés.
- Bocsánat, de te vagy a második lány, akit bemutat nekem és téged máris jobban kedvellek, mint azt a hülye tyúkot.
- Kit?
- Három éve volt egy barátnője, teljesen bele volt esve, de aztán történt valami, senki nem tudja mi és a csaj dobta az öcsémet. Harry teljesen összetört, viszont, ahogy látom te igazán megfogtad és nagyon lelkes.
- Mi igazából nem járunk, szóval fogalmam sincs mi lesz, sőt ma este Kimet kellett volna elkísérnie, szóval nem tudom mennyire önkéntes ez a nagy bemutatás.
- Na hát, az a csaj egy igazi hárpia. A hideg kiráz tőle, még szerencse, hogy nem ő jött el.
- Szerintem nagyon kedves és aranyos lány. Ő vitt el ma vásárolni, mivel másképp elképzelhető, hogy pizsamában jöttem volna.
- Egy narkós kurva – ejtette szavait megvetéssel és láttam a szemeiben szikrázó gyűlöletet, amit nem értettem, hisz amennyit én láttam Kimből, azzal semmi rossz nem volt, sőt igazán kellemes társaság. Vártam volna a további magyarázatot, de megjelent Harry és elragadott magával, mielőtt még a beszélgetés végére érhettünk volna.