06

Üdv, Mindenkinek!
Sajnálom, hogy tegnap nem hoztam a részt, de több okom is volt rá, amiből az egyiket Hannibal-nak hívják, a másik az időhiány, ami anyum okozott az egész napos munkatáborral és a harmadik egy icuripicuri lustaság, mivel csak ki kellett volna javítanom a hibáimat és felpakolni. Nos, nem jött össze, így ma kerítettem rá sort, így is ilyen nagyon későn, de remélem nem haragszotok nagyon.
Milliónál is több puszi!
C.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

“ Please would you watch over me if I sleep?

Pull me from the safety zone when I'm weak. “

Linda Storm

  Egész este azon agyaltam, amit Gemma mondott, de sajnos már nem volt alkalmam beszélni vele, ugyanis Harry gondoskodott róla, hogy ne maradjak a családjával. Kicsit túl furán viselkedett, de úgy éreztem mindez az ő dolga és nem szóltam semmit. Szerettem volna tudni miről van szó igazából, de egyszerűen nem tudtam ellógni, hogy tovább faggassam az idősebb Styles gyereket.

- Ideje menni – súgta Harry a fülembe, hangjában ki nem mondott ígéretek bujkáltak.
- Elköszönünk a szüleidtől és Gemma-tól? – néztem rá esdeklően, de ő csak vállat vont és elővette telefonját, hogy hívja a sofőrt.
- Anya és a mostoha apám már elmentek, Des pedig nemsokkal ezelőtt vitte haza Gemma-t.
- Akkor esetleg beszélhetek majd a nővéreddel később? Nagyon megkedveltem és sok közös témánk akadt, amit nem tudtunk befejezni.
- A lányok és a közös témáik - forgatta szemeit bosszankodva. -  Megadom a számát, hogy fel tudd hívni ha szeretnéd. – Hangja vidám és könnyed volt, kedves mosoly bujkált ajkain. Magához rántott és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
- Most már mehetünk – indultam kifelé vidáman, miközben a zöld szemű fiú tartotta feszes tempómat és mikor a kocsihoz értünk maga előtt engedett be.

  Szótlanul néztük, ahogy a város fényei elsuhantak mellettünk és éreztem, hogy a vonzás egyre nagyobb lett köztünk. Nagyot nyeltem, ahogy kezét megéreztem az enyémen és ránéztem, pillantásom találkozott az ő izzó zöld tekintetével, szinte azonnal rabul ejtett. Közelebb csusszant és arcomat tenyerei köz fogva birtokba vette ajkaimat. Tudtam, hogy ez nem a legjobb ötlet, de mint pár órával korábban, abba a pillanatban sem tudtam ellenállni. Ujjaimat hajába vezettem és így húztam még közelebb magamhoz, hogy élvezhessem ajkainak minden egyes kényeztető mozdulatát.

- Ahhoz képest, hogy kevés tapasztalatod van a férfiakkal, úgy csókolsz, mintha mindig is ezt csináltad volna – húzódott el, de pillantásával továbbra is fogva tartotta az enyémet.
- Pedig, nekem elhiheted, hogy nem sokan tolongtak, hogy segítenének tapasztalatot szerezni.
- Valamiért nehezemre esik elhinni, hisz annyira szép vagy – ujjait végigsiklatta állam vonalán, amitől libabőr futott végig minden végtagomon.
- Túlságosan naiv vagy, Styles – csóváltam a fejem.
- Te pedig egyre merészebb, kicsi balerinám.
- Azt hiszem merészségből van, aki korrepetáljon – ajkai elnyíltak a csodálkozástól, de végül csak beharapta alsó ajkát és szinte utána azonnal megcsókolt.
- Szeretnél ma este nálam aludni? – kérdezte túlfűtött hangon.
- És mit csinálnánk? Tudod, én tisztességes lány vagyok és nem szeretném, ha a gonosz Mr. Harold Styles kihasználná a kevés tapasztalatomat – incselkedtem vele, mire csak elnevette magát és halkan szitkozódva fejét csóválta.
- Azt csinálunk, amit csak szeretne, Miss. Storm.
- Hm, ez nagyon jól hangzik. Akkor vacsorát fogunk csinálni, ha nem baj. Kilyukad a gyomrom.
- És utána lehet desszert?
- Csokifagyit óhajtok tejszínhabbal és eperrel – dörzsöltem államat, mire egy gyors csókot lehelt ajkaimra és szólt a sofőrnek, hogy mégsem hozzánk megyünk, hanem haza.

  Írtam nővéremnek egy gyors üzenetet, amiben csak annyi állt, hogy nem alszom otthon, majd gondosan kikapcsoltam a telefonom, hogy zaklasson, mert tudtam, amint megkapja az sms-t már rohan is utánam, hogy a hajamnál fogva cipeljen haza. A kocsi a Fifth Ave felé haladt, ami azt hiszem egyáltalán nem ért meglepetésként. Mire is számíthattam volna egy kő gazdag ficsúrtól? Mikor leállt a motor egy hatalmas, legalább nyolcvan emeletes épület elő találtam magunkat. Kiszállva majdnem nyakam szegtem, csak, hogy szemügyre tudjam venni az impozáns felhőkarcolót, vagy nem is tudom minek nevezzem.

- Tetszik? – karolt át Harry.
- Az nem kifejezés. Egyszerűen lélegzetelállító.

  A portás szivéjesen köszöntött minket és egy érdekes pillantást váltottak Harry-vel, de nem foglalkoztam vele, ugyanis a látvány továbbra is lebilincselő volt. Addig csak televízióban láttam ilyet és abban a pillanatban minden hullámban zuhant rám és sodort magával. A csillogó színek, a fényűzés és Harry keze a derekamon. Egyszerre túl sok aznapra az új dolog és az agyam egyszerre leblokkolt. Távolról érzékeltem, hogy a liftben vagyunk, majd villámgyorsan elérünk egy emeletet, fogalmam sem volt melyiket, utána halk csilingelés jelezte, hogy megérkeztünk és Harry kivezetett a liftből, majd szorosabban tartott és végül a karjaiba véve elindult velem valahová. Egy lépcsőn haladtunk felfelé a sötétben, majd ajtó nyílt, további lépések, anyag suhogása és végül a fürtös letett egy ágyra. Óvatosan lehúzta cipőimet, majd betakart és egy puszit nyomott a homlokomra, utána eltávolodott és lépéseket hallottam, majd ajtó csukódást. 

  Amikor felébredtem még sötét volt odakinn. A lámpák valahol mélyen alattunk világítottak, az épületek mind sötétek voltak, de az utcákon pezsgett az élet. A nyitott ablakokon keresztül beszűrődő hangok megtöltötték a szobát élettel és azonnal mosoly telepedett ajkaimra. Kikászálódtam az ágyból és körbe néztem. A szoba falai azúrkékek voltak és minden más fehér. A teret a hatalmas francia ágy uralta és két szekrény, amiben ruhák lehettek. Az ablakon is fehér függön volt, az őszi szélben úgy lengedezett, mint egy szellem. Az éjjeliszekrényen egy óra állt, hajnali kettőt mutatott. Visszanéztem az ágyra, remélve, hogy Harry ott van, de érintetlen volt a másik fele. Ettől kicsit elszomorodtam, de gondoltam, nem alszik együtt mindenféle ezer idegennel, aki ráadásul olyan szegény, mint a templom egere. 

  Megkerestem cipőimet és kezembe véve azokat elhagytam a szobát. Egy hosszú folyosón találtam magam, amin több ajtó is volt. A falon festmény méretű, fekete-fehér porték lógtak Harry-ről és a családjáról, vagy csupán róla, a nővéréről és számomra ismeretlen emberekről. Nagyon tetszett, mert ez végre valami eredeti volt. Akárhány katalógust kinyitottam mindig drága festmények és hasonlók díszítették a falakat, ez ás volt. Talán Gemma készítette őket. Előre haladva csupán csukott ajtókat találtam, amik be is voltak zárva. Szomorúan fordultam vissza, majd elindultam lefelé a lépcsőn. Lenn még sötétebb volt és félni kezdtem. Szégyelltem is magam, amiért egy idegen lakásban kószálok, de attól jobban féltem, hogy mi lesz, ha belebotlok a fiúba és nem tudom megmagyarázni neki, miért járkálok a lakásában ilyen későn. Szétnéztem és egy ajtón halvány fény szűrődött ki.

  Csöndesen közelítettem meg a résnyire nyitott ajtón és bekukucskáltam. Abban a pillanatban értettem meg igazán miért nem jó kíváncsinak lenni. A szoba nem sokban különbözött attól, amiben én ébredtem, csupán annyiban, hogy itt fa borított mindent, amitől nagyon barátságos és családias hangulat uralkodott. Az ágy a szoba közepén volt, hatalmas, robosztus baldachinos mestermű, burgundi vörös kárpitozással. Két nagy fotel volt, majdnem egymással szembe fordítva egy mesterséges kandallónak. Az ablak előtt nehéz bársonyfüggöny lógott, színe azonos az ágykárpitéval. Halk nyögések és fojtott sikolyok keveredtek halk zenével, aminek a forrására nagyon hamar rábukkantam. Meg sem kellett erőltetnem magam. Az ágyon egy pár helyezkedett el, teljesen egymásba gabalyodva, szenvedélyesen szeretkeztek. A férfit azonnal felismertem, göndör fürtjei elárulták, azonban az, amit a kezében láttam teljesen elborzasztott. Egy lovaglóostort szorongatott és épp az előtte vonagló ébenfekete hajú lány fenekét csapta meg vele, mire az felkapta a fejét, de egy szót sem szólt, csupán néma morgás hagyta el ajkait. A lány kezei az ágytámlához voltak láncolva, így csupán térdei tartották, hogy el ne boruljon, arccal a párnába. Nem is ez borzasztott el, hanem a barbár kéj, ami azokban a zöld szemekben izzott. Hogy élvezhet ezt egyáltalán? Bántott egy nőt!

  Könnyek gyűltek a szemembe, azonnal futni akartam, de lábaim földbe gyökereztek és olyan nehezen engedelmeskedtek parancsomnak, hogy azt hittem soha nem érem el a liftet. Benn megnyomtam a földszint gombját és amint becsukódott az ajtó lerogytam a fal mellett és fejemet térdeimre hajtva zokogtam, mint egy kislány. Újra és újra felvillant szemeim előtt a jelenet és akármennyire próbáltam meggyőzni magam, hogy tüntessem el, vagy raktározzam a SOHA NEM NYITOM KI mappába, egyszerűen nem ment. Gusztustalan volt és illetlen, az pedig, ahogy élvezte, az már nem emberi. Soha nem láttam embert ilyen élvezettel csinálni valamit, ami másnak fájdalmat okozhat. Na jó, talán egy valakit, de az évekkel ezelőtt egy filmben volt, amit csak azért néztem meg, mert nővérem kényszerített rá és nem akartam megbántani.

  Végre leértem, de nem tudtam merre is kellene kerestem a hazavezető utat. Végül odamentem az éjjeli portáshoz és megkértem, hogy hívjon nekem egy taxit, ami hazavisz. Szerencsére nagyon készséges volt és negyed óra múlva már egy sárga taxiban tartottam hazafelé. Könnyeim már elapadtak, azonban a látvány még mindig ott lebegett szemeim előtt és tudtam, hogy senkinek nem mondhatom el, annak ellenére, hogy nővéremmel szívesen kibeszéltem volna, viszont akkor soha többet nem engedett volna nem, hogy Harry közelébe, de semmilyen más férfi közelébe sem. Nem mintha a közeljövőben a közelébe akartam volna menni, vagy egyáltalán. Megrémített, amit tett és megbántam, hogy engedtem neki, hogy megcsókoljon, de azt már nem szívhattam vissza, azonban távol tarthattam magam tőle. 

  Fizettem a taxisnak és felsiettem a lakásunkig. Az utcáról láttam, hogy még ég a lámpa, így tudtam, hogy nővérem még ébren volt és biztosan rám várt. Halkan nyitottam ajtót, féltem a hurrikántól, ami rám vár, ha benyitok, de nem így történt. Regie a kanapén ült, a tv halkan zümmögött a háttérben, ő pedig mélyen aludt. Gyorsan betakartam és besiettem a szobámba, ahol magamra zártam az ajtót. Ledobáltam magamról a drága göncöket és felvettem elnyúlt pólómat és rövidnadrágomat, amik éppen pizsamául szolgáltak, majd bemásztam az ágyba és a sötétben fekve meredtem a plafonra, egyszerűen nem tudtam aludni. Forgolódtam és gondolkodtam és egyik sem tűnt megfelelőnek ahhoz, hogy másnap nagyon fitten és nagyon fiatalosan megjelenjek a próbán. Végül valamikor hajnali négy körül sikerült elaludnom és amit biztosra mondhatok az az, hogy nem volt elég.

  Az ébresztő kellemetlen és zajos volt, majdnem szívrohamot is kaptam, de szerencsére még időben sikerült kinyomnom. Kikeltem az ágyból és elmentem zuhanyozni. Minden idegszálamat arra kellett kényszerítsem, hogy ne gondoljak Harry-re és az előző este történtekre, de valahogy mindig visszavándoroltak oda és ellenszegültek nekem. Nem voltam túl szép látvány később a tükörben sem, amikor az esti sírástól még mindig kicsit piros szemeimmel és borzos hajammal belenéztem. Én nem ez a lány voltam, aki sír egy férfi után, akit jóformán nem is ismert. Azt hittem ő is érez irántam valamit és azért csókolt meg, azért szeretett volna az ágyába vinni, de aztán azzal a lánnyal és az ostorral, azt hiszem elég nyilvánvalóvá tette a szándékait. Semmit nem akart tőlem, ám ez rendjén is volt, hisz mi két külön világban mozogtunk és nekem vissza kellett térnem a valóságba. Az a csillogás és pompa, ami ebben a pár napban körülvett véget ért, reményeim szerint örökre. Nem kértem sem Harry-ből, sem ebből az egészből. Az iskolára kellett koncentrálnom és arra, hogy a maximumot nyújtsam és ne okozzak csalódást a tanáraimnak.

  A szekrényem előtt állva előhalásztam egy fehér ujjatlan felsőt, hozzá egy félvállú fekete pulcsit TEENAGE DIRTBAG felirattal, valamint egy fekete leggings-t. Hajamat kontyba fogtam és a kilógó tincseket egy vörös fejkendővel fogtam hátra. Egy csíkos táskába belepakoltam a dresszemet és a balettcipőimet valamint egy törölközőt. Felhúztam a gyűrűimet és kifestettem a körmeimet. A végső simítás egy lehelet smink és parfüm volt, valamint az órámat is felcsatoltam a csuklómra. Készen álltam szembenézni a nővérem haragjával, a nap kihívásaival és mindennel, ami rám várt aznap.

  A konyhában valóban ott volt Regie, épp reggelizett. Töltöttem magamnak egy nagy bögre kávét és leültem nővéremmel szembe. Nem mertem ránézni vagy megszólalni, de végül megtette ő. Hangjából pedig sütött a csalódottság és a düh.

- Megérte?
- Semmi nem történt a tegnap éjszaka. Elaludtam, mielőtt rátértünk volna az akcióra és azt hiszem nem is fogunk. Nem akarom látni többé.
- Egy szemétláda volt?
- Nem, egyszerűen nem passzolunk és ennyi. Ő mást akar a nőktől, mint amit én nyújtani tudok neki. Szerintem jobb is így. Majd keresek egy normális srácot, aki nem milliárdos és nem is…
- És nem is mi? – sürgetett és ezúttal inkább kíváncsi volt, mint ideges.
- Ő nem akar komoly kapcsolatot, inkább amolyan egy éjszakás kalandozó.
- Tehát egy szemétláda. Tudtam én, hogy nem hozzád való. De ne búsulj, nem ő az egyetlen férfi a világon. Ráadásul nem is nézett ki olyan jól. Azok a fürtök olyanná teszik, mintha nem lenne pénze fodrászhoz menni.
- Pontosan. Nem is tudom mire gondol, mikor így kilép az utcára – mosolyogtam rosszmájúan, mire nővérem felnevetett.

Beszélgettünk még egy kicsit, de nekem mennem kellett. Az utat busszal tettem meg és közben zenét hallgattam. A próbateremben már lézengtek páran, de nem volt nagy tumultus. Letettem a cuccaimat és nekiláttam átöltözni. Épp a cipőt erőltettem fel a lábamra, mikor egy szöszi srác ült le mellém. Mosolyogva néztem fel rá, már épp megszólítottam volna, amikor telefonom elkezdett rezegni. Elővettem, de a szám ismeretlen volt. Kicsit félve szóltam bele, hisz sosem tudhatja az ember, ki van a vonal túlsó végén.

- Robin Twist vagyok és Linda Stormot keresem – hadarta a férfi tárgyaló hangnemben.
- Én vagyok, miben segíthetek?
- Harold Styles mostohaapja vagyok és lenne az ön számára egy ajánlatom.