07

Papapa!
Meghoztam a részt, késés és minden maszlag nélkül. Remélem nagyon fog tetszeni nektek és hagytok nyomot magatok utána!
Millió puszi.
C.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

“ Love is like a headshot my lover

You make me weak so i loose my powers ough “

Harry Styles

  Amikor meghallottam a lift érkezését azt hittem valaki jött. Azonnal nadrágom útán kaptam, hogy megnézhessem ki az, de mire kiértem már csak az üres nappalit láttam. Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, hisz a lelkem nyugodt volt, hogy a kis balerinám a szobámban alszik, mit sem sejtve arról, ami a földszinten zajlik. Két órával később intettem búcsút partneremnek, aki igen csak rossz néven vette, hogy ezúttal nem éjszakázhatott nálam. Lezuhanyoztam és elégedett mosollyal terveztem bebújni a szépséges lány mellé, ám amikor az ágyat üresen találtam levert a víz. Nem akartam a legrosszabbra gondolni, így felhívtam a portást, hogy nem-e látott egy szőke lányt elhagyni az épületet. Azt mondta, hogy ő hívott neki taxit és, hogy Linda nagyon zaklatott volt. 

  Egész éjszaka nem aludtam. Az agyamban végtelen kombináció megfordult, hogy miért is mehetett el, de a legvalószínűbb az volt, hogy meglátott engem és Deby-t az ágyban. Pedig mindig bezártam az ajtót, de olyan békésen aludt, hogy nem gondoltam volna, hogy az éjszaka közepén támad kedve kalandozni. Fel akartam hívni, el akartam magyarázni, hogy amit látott az a kettőnk viszonyát nem befolyásolja és, hogy tőle még mindig többet akarok, mint egy kósza numera. Vissza kellett szereznem, méghozzá sürgősen. 

  Az ebédlőasztalnál ülve borzalmasan éreztem magam. Ő annyira ártatlan és sebezhető volt, biztosan megrázta, amit látott. Nem akartam, hogy féljen tőlem, de ha a Deby-vel való együttlétem bármely momentumát látta, bizonyára retteg tőlem. Pedig soha nem bántanék senkit, főleg nem őt. Hozzá egy újjal sem érnék, ameddig nem áll készen. Persze, hogy tisztában voltam vele, hogy szűz volt. Nem is kellett mondja, hogy tudjam. Gyönyörű volt, persze, ehhez kétség sem fért, viszont annyira sebezhetőnek és távolinak tűnt, hogy szinte érezni lehetett azt a kisugárzást. Az egyetlen alkalom, amikor elengedte magát az a megnyitó előtt volt, amikor a kocsiban csókolóztunk, meg a konyhájukban, mielőtt a nővére ránk nem rontott. Szerettem volna én lenni, aki belevezeti az életbe, de ha rettegett tőlem, akkor ez volt lehetséges, viszont a napfelkeltét bámulva a Manhattani lakásom ablakából valahogy már az én életem sem volt lehetséges az ő közelsége nélkül. Így elhatároztam, hogy az egyetlen emberhez fordulok, aki esetleg tud segíteni és biztosan megbízható tanácsot ad, azzal kapcsolatban, mit is tegyek, hogy visszaszerezzem Linda-t.

- Jó reggelt, Mr. Styles! – köszöntött bájos mosollyal mostohaapám asszisztense.
- Jó reggelt, Gwendolyn – viszonoztam kedves gesztusát, ahogy kérdezés nélkül robogtam be Robin irodájába.

  Robin Twist volt a Twist Industries megalapítója még sok sok évvel korábban, akkor még csupán apró gyárakat vásárolt fel, hogy utána kiépíthesse a saját kis játszóterét, amit azóta már kiterjesztett fél Amerikára és fontolgatta az Európai terjeszkedést is, csupán megfelelő partnerre várt. Dollármilliókat hozott ki olyan gyárakból, amik a csőd szélén álltak és vásárolt fel, majd épített le olyanokat, akik az útjában álltak, vagy nem az ő mércéjéhez mérten folytatták tevékenységüket.

  Bob irodája tágas volt, puritán, mégis tudni lehetett, hogy rengeteg pénzt ölt bele, hogy minden meglegyen a kényelméhez. Forgószekrény, ami a kliensek megtévesztésére szolgált, mivel tudjuk a trükköt, az egyik oldala könyvespolc volt, míg a másik bárszekrény. Az ablakok előtt okostáblák álltak, tele firkákkal és ragasztmányokkal, meg diagramokkal, amikből konkrétan semmit nem értettem, de nem én voltam a család esze, ez az egy biztos volt. A hatalmas mahagóni íróasztal mögött ott ült maga az univerzum ura, Robert. Nagyon elegáns volt, fekete öltönyben és halványkék ingben, mintha tényleg ő irányítana mindent, valószínű a hatalmas iroda és felszerelések kompenzálni akarnak valamit, de soha nem piszkáltam semmiért, mert végtelenül boldoggá tette anyámat és nekem is nagyon jól gondomat viselte, tényleg minden disznóságom után elsimította a szálakat és próbált mindent velem négyszemközt megbeszélni, nem vonta bele anyámat, vagy Gemma-t. Ezért is volt meg köztünk az a fura mostohaapa-zűrös fiú viszony, amit senki nem érthetett, csakis mi.

- Szevasz, kölyök! Megint bajba keveredtél? – fogadott nevetve, mire megráztam a fejem és leültem vele szembe, egy kényelmes székbe. – Szívzűr? Nálam jobban senki nem ért hozzá. Azt hiszem az ötödik házasságomra megtanultam mi tesz boldoggá egy nőt.
- Igazából valami olyasmi… - vallottam be és éreztem, hogy elpirulok, mint egy kislány, akit rajta kaptak, hogy szóba elegyedett a cukros bácsival.
- Azt hittem ezt a napot nem is élem meg. Harold, szívemnek legkedvesebb gyereke nőüggyel jött hozzám. Ez hihetetlen…. – Hahotázva összecsapta tenyereit, amitől csak még kínosabban éreztem magam.
- Szóval, van ez a lány… Pár napja ismertem meg és nagyon kedvelem. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy ő az első olyan nő, aki nem a rokonom és két napnál tovább bírt a társaságomban lenni úgy, hogy nem feküdt össze velem.
- Akkor el kell venned feleségül. Az ilyen lányok nem szaladgálnak nappal az utcákon. Remélem kedves vagy vele.
- Épp ez az! Elcsesztem. – Lemondóan sóhajtottam, mire ő halkan felnevetett, amit nem értettem, mivel éppen engem kellett volna tanácsokkal ellásson, hogy szerezzem vissza azt a lányt, aki annyira fontos volt nekem, hogy még tanácsot sem szégyelltem kérni.
- Tudod, fiam… Ha tényleg kedveled a kislányt, akkor talán hívd fel és beszéljetek. Lehet meg tudjátok oldani.
- Azt hiszem a tegnap éjszaka után nem valószínű, hogy szóba állna velem, míg a csillagok éjszaka vannak az égen. Esetleg valami ötlet.
- Nagyon akarod ezt a lányt? – könyökölt asztalára komoly képet vágva.
- Ö..Igen. Komolyan akarom őt. – Hangom gyenge volt, szerintem egy ötéves is határozottabban nyögte volna ki ezt a pár szót, de már mindegy volt, ott nyávogtam mostohaapám irodájában, mint egy meglőtt vad, aki nem tudja a saját ügyeit intézni.
- Nos. Az jár a fejemben, mit szólnál hozzá, ha az mondanánk neki, hogy pár hónapra szükséged van egy álbarátnőre, aki elnémítja a hülye pletykákat, hogy meleg vagy, esetleg play boy, vagy amit szeretnél. Ez alatt az idő alatt magadba bolondíthatod és a végén minden jó, ha a vége jó.
- Te komolyan meg akarod venni?
- Milyenek a családi pénzügyeik?
- Nos, a nővérével jött New Yorkba, hogy egyetemre járhasson, egy borzasztó régi épületben laknak, nem összeillő bútorokkal és azt hiszem a kocsijuknak épp most vonták be a forgalmiját. A szülői házon jelzálog van és nem adhatják el, míg ki nem fizették. De az sincs túl jó állapotban szerintem.
- Akkor rájuk fér a pénz, nem?
- De mégis mit akarsz neki mondani? Robin Twist vagyok és van egy üzleti ajánlatom? Szeretném igénybe venni a szolgálatait pár hónapra, hogy a fogadott fiam addig meg tudja győzni róla, hogy nem egy szadista állat, aki nőket korbácsol és kötöz az ágyhoz az éjszaka közepén?
- Majd meglátod. Most menj ki szépen, hadd beszéljek vele nyugodtan. Írd le a telefonszámát és egy percig se aggódj, Bob papa mindent kézben tart.

  Erőt vettem magamon és leírtam a számot, amit még előző este adott meg, ha esetleg akkora lenne a tömeg, hogy elveszítjük egymást, tudjunk beszélni. Mikor kész voltam sóhajtottam egy nagyot és zsebre vágva kezeimet elhagytam Robert irodáját. Leültem a váróban, közben elővettem telefonom és dobtam egy üzenetet Louis-nak, hogy délután esetleg feljöhetne egy parti biliárdra, vagy elmehetnénk meginni valamit.

  Ő volt a legjobb haverom ötödik osztály óta és ugyanolyan borzalmas emberek lettünk. Annyi volt a különbség, hogy ő megtalálta azt, aki boldoggá teszi és elnéz neki néhány hülyeséget. Egy éve voltak házasok, El egy nagyon korrekt és hibátlan nő volt, nem is jöttem rá soha, hogy köthetett ki az én idiótikus haverom mellett. Nagyon édesek voltak együtt, tűz és víz, de az ő kapcsolatuk volt, ami éltette bennem a reményt, hogy esetleg köztem és Linda között is működhetnek a dolgok. Tényleg nagyon szerettem volna, mert ha ő a közelemben volt, valami különlegeset éreztem, amit azelőtt soha. Egyszerre volt melegem és fáztam, izzadt a tenyerem és száradt ki a szám, az egyetlen dolog, ami enyhítette ezt az érzést, az az ő csókja volt. Furán hangzik? Szerintem is…

- Gyere be, Harry! – hallottam meg Robin hangját, aki tökéletesen vidámnak hangzott.
- Én is örülni fogok a hírnek, vagy olvastál valami cikit az egyik rivális cégről? – huppantam le előző helyemre.
- Elvállalta. Nem kérdezett semmit, azt mondta ha így segíteni tud a családja anyagi helyzetén, akkor belemegy. De ha négyszemközt vagytok egy újjal sem érhetsz hozzá. Az a kislány tényleg fél tőled. Azt mondta, látta ahogy lovaglóostorral megütöd a partnered, ő pedig ki volt kötözve.
- Azt hiszi egy szörnyeteg vagyok. Reménytelenebb, mint gondoltam… - temettem arcomat tenyereimbe.
- Most már a tied, öt kerek hónapig. Ha addig nem éred el, hogy beléd szeressen, akkor te sem akarod igazán. Tudom, hogy mennyire elragadó tudsz lenni, ha arról van szó.
- És mi lesz? Hozzám költözik, vagy marad a saját lakásukban? Bár a romhalmaz életveszélyes.
- Linda hozzád költözik, amint aláírtuk a szerződést, a nővére pedig kap egy kisebb lakást, közel annak a csapatnak a székhelyéhez, ahol segédedző.
- Te pedig csak így megteszed nekem? Valami turpisságot szimatolok – néztem rá gyanakodva.
- Oké, lebuktam – kuncogott markába, amitől kicsit ideges lettem.
- És kinyögnéd, hogy mi az?
- Ez csak természetes. Minden jótékonysági esten ott kell lennetek, helyettem és Anne helyett, mivel mi már fáradtak vagyunk az ilyenekhez és ti pedig olyan szépek és fiatalok. Tökéletes pár, láttam az újságban. És októberben két hetet fogtok Afrikában tölteni az Unicef kampányának részeként. Gazdagok a szegényekért. Én adom a pénzt, te az arcodat, no meg a kis édes szöszi.
- De ő egyetemre jár.
- Tudod mi a jó abban, ha mindenhol van befolyásod? – nézett rám felvont szemöldökökkel.
- Elintézed az egyetemmel azt a két hetet. Valaki majd gyűjti a jegyzeteket és minden szuper lesz.
- Túl jól ismersz – vigyorodott el elismerően és hátradőlt hatalmas bőrszékében.
- Mennyiért vállalt el engem?
- Hatvan ezer.
- Dollár? – kerekedtek ki szemeim hitetlenkedve.
- Én ajánlottam. Ő két ezret kért – magyarázta közönyösen, míg én mosolyogtam, mint egy idióta. Ő tényleg nem olyan volt, mint a többi lány. Ő sokkal jobb volt náluk.
- És a nővére beleegyezett? – tértem vissza a hárpia témára.
- Igen. Beszéltem vele is. Elég nehéz volt meggyőzni, de végül megígértem neki, hogy nem erőszakolod meg a húgát és egy haja szála sem fog görbülni az öt hónap alatt, amíg együtt vagytok.
- De ha ő is durván akarja?
- Csak úgy érintheted, ha ő is beleegyezik. Azt mondta a szüleiért csinálja, nem azért, mert bízik bennem vagy benned.
- Milyen kis ártatlan. Annyira szeretem ezt benne. – Beszéd közben eltűnődve méregettem összekulcsolt ujjaimat és azon gondolkodtam, mennyi erőfeszítésembe fog kerülni, hogy egyáltalán a közelemben maradjon.
- Ma az órája után átjön aláírni a papírokat, este pedig elküldök valakit, hogy pakoljon össze minden cuccát és vigye át a te lakásodra. Persze, ha ez így megfelel.

  Persze, hogy nem volt probléma. Úgy éreztem magam, mintha megütöttem volna a lottó főnyereményt és most a pénzeső úgy zúdulna a nyakamba, mint az áldás. Alig vártam, hogy újra láthassam, szinte szomjaztam látványát. Imádtam nézni, ahogy mosolyog és minden apró mozdulatomra fülig pirult. Annyira sápadt volt a bőre, hogy a legkisebb pír is meglátszott arcán, amitől csak még édesebb lett. Nyakának édes íve csak azért kiáltott, hogy csókoljam és csókoljam, ahogy minden pillantásával arra ösztönzött, hogy szeressem, hogy megadjak neki mindent, amit nélkülöznie kellett és végre olyan helyekre vezessem, ahol addig sosem volt.

  Boldogan hagytam le Robin irodáját és ültem be egy közeli étterembe ebédelni. A gyomrom azonban annyira picire volt összezsugorodva az izgalomtól, mintha a szüzességemet kellett volna elvesztenem akkor nap, vagy valami hasonló. Így csupán egy fél tányér levest és valamennyi spagettit tudtam magamba diktálni, de csak azért, hogy jó erőbe maradhassak. Ezután hazamentem, hogy átöltözzek és edzhessek kicsit. Ez volt a másik hobbim a szex mellett, amiben elég jó voltam. Legalább is eddig úgy az izmaimat, mint az ágyban nyújtott teljesítményemet jelesre értékelték. 

  Átöltöztem és bementem az edzőterembe, ahol a futópadon kezdtem. Utána sorban a gépek, végül a súlyok. Annyira belefeledkeztem, hogy nem is néztem az órára. A zene dübörgött és igazából az egész épületet ellophatták volna a fejem fölül, akkor sem vettem volna észre semmit. Csak akkor eszméltem rá, hogy mi is történik, amikor egy csodaszép szőkeség meredt rám az edzőtermem ajtajából. Szinte remegett, táskája fogantyúját szorongatta és annyira elveszettnek tűnt, hogy legszívesebben megöleltem volna, de ott bujkált a szemében az a végtelen félelem, ahogy rám nézett, hogy inkább nem tettem semmit. Csak álltam a súlyokkal a kezemben és próbáltam befogadni látványát. Egy levágott szárú, kopott farmert és ujjatlan trikót viselt, hozzájuk kopott teniszcipőt. Nem így kellett volna öltözködnie. Selyemben és drága kelmékben volt a helye, amik tökéletesen kiemelik minden apró tökéletes hajlatát. 

  Ajkamba haraptam és lassan odasétáltam hozzá. Egészen az ajtóig hátrált, de nem volt több hely, ahová menekülhetett volna. Az üvegnek ütődött a háta és rettegve nézett fel rám. Pedig soha nem lettem volna képes akár csak egy újjal is hozzá érni, hogy bántsam. Ő túl törékeny volt ahhoz, hogy akár csak bűnös gondolataim is támadjanak vele kapcsolatban. Nem. Ő sokkal különlegesebb bánásmódot érdemelt. Meg kellett szereznem. El kellett érnem, hogy belém szeressen és ne remegjen, akárhányszor a közelébe megyek. Minderre pedig volt hosszú és csodálatos öt hónapom, aminek minden pillanatát szerettem volna kihasználni, hogy ha esetleg mégsem sikerülne, akkor se felejtsem el milyen volt vele. Soha nem akartam elfelejteni őt.