08

Aloha!
Meghoztam a friss részt, remélem mindenkinek tetszeni fog. Ide szerettem volna egy plusz részt beszúrni, de sajnos a suli elkezdődött és ez az év az utolsó gimis évem, szóval elég kemény, rosszabb, mint gondoltam.
Na mindegy, a lényeg, hogy elmaradt, de remélem nem veszitek nagyon a szívetekre.
Millió puszi :*
C.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

(Do I wanna know)

If this feeling flows both ways?

(Sad to see you go)

Was sort of hoping that you'd stay

Linda Storm

  Mikor a lift jelezte, hogy felértem az emeletére gyomrom bucskázott a helyén és agyam legszívesebben szétvert volna, amiért elfogadtam Mr. Twist ajánlatát. Tudtam, hogy nem helyes és, hogy önszántamból adtam el magam, de a családomnak szüksége volt a pénzre, jobban, mint bármikor és ő rengeteget ajánlott. Azt hittem viccel, de amikor elmentem hozzá, hogy aláírjam a szerződést megbizonyosodhattam, hogy teljesen komolyan gondolja és így egy kicsit meg is nyugodtam, mert nem kellett hazaköltöznöm és a szüleim is megtarthatták a házukat, sőt renoválni is tudták. 

  A nővérem majdnem elájult, miközben beszélt a férfival, de végül megegyeztek. Nem ítéltem el, amiért beleegyezett. Neki is ugyanúgy jól jött a pénz, mint mindenki másnak és örült, amiért elhagyhatja a lakásunkat. Persze, a fejembe verte, hogy ha Harry egy újjal is hozzám ér, azonnal hívjam a rendőröket és ne is hezitáljak, mert nem bízik a fürtösben. Az igazat megvallva, nálam a nem bízás egyenesen rettegés volt. Féltem, hogy velem is úgy bánik majd, mint azzal a lánnyal, amit nem akartam. Azonban inkább tartottam szem előtt a családom jól létét, mint a saját félelmeimet.

  Így történt, hogy késő délután Harry lakásán találtam magam. Pont ott, ahol a világ összes helye közül a legkevésbé akartam lenni. A lakásban zene dübörgése hallatszott, így táskámat és halamat az egyik asztalra téve elindultam a hang irányába. Tudtam, hogy ha erről a helyről van szó, akkor nem a legjobb felfedezőset játszani, de ez a zene jobban hasonlított azokra, amiket nővérem hallgatott az edzésekhez, mint szex zenére. Rövidesen egy edzőteremre bukkantam, ahol a fürtös éppen súlyokat emelgetett. Meztelen felsőteste nedvesen csillogott az izzadtságtól, látszott arcán, hogy koncentrál. Nem akartam megzavarni, de mielőtt reagálni tudtam volna, már be is nyitottam. Nem vett észre azonnal, így volt időm gyönyörködni tetoválásaiban és domborulataiban, amik olyanok voltak, mintha szobrász faragta volna őket. Karján az izmok lassú egymásutánban feszültek meg és lazultak el, ahogy emelgette a méretes súlyokat, a látványuktól pedig elpirultam. Az ing alatt sosem mondtam volna meg, hogy ilyen gyönyörű férfitest lapul. Hasát gondosan kidogozott kockák formázták, a nadrág pedig olyan lazán lógott csípőjén, hogy látnom engedte a V vonalat, ami minden más testrészéhez hasonlóan formás és kívánatos volt.

  Ez volt az a pillanat, amikor felnézett és pillantásunk összekapcsolódott egy végtelen másodpercig, miután ledobta a kezében lévő tárgyakat és elindult felém. Én azonnal hátrálni kezdtem, de nekiütődtem a falnak és így mire hozzám ért, nekem már nem volt menekülő utam. Remegve néztem fel rá, féltem mit fog tenni, de csak mosolygott és gyönyörű zöld szemeiben annyi gyengédség volt, hogy egy pillanatra majdnem azt hittem, hogy ez nem ugyanaz a férfi, aki előző este azt tette azzal a lánnyal.

- Örülök, hogy elfogadtad apám ajánlatát – suttogta a falnak támaszkodva.
- A családomért tettem, nem érted.
- Meg kell beszélnünk, amit az este láttál, vagy látni véltél. Nem akarom, hogy félj tőlem. – Szavai visszhangoztak a fejemben, szóval tudta, hogy láttam őket.
- Főzzek vacsorát? – szaladt ki a számon, mire elmosolyodott és bólintott.
- Nem vagy bejárónő, sem szakácsnő. Ha szeretnél főzöl vacsorát, ha nem akkor rendelünk valamit. Nem azért vagy itt, hogy a rabszolgám legyél, hanem azért, hogy a nyilvánosság előtt megmutathassam, hogy megkomolyodtam és készen állok egy komolyabb kapcsolatra.
- Akkor főzök. Csak meg kell mutasd mit merre találok. – Egyszerre vált a hangulat feszültből könnyeddé és ahogy lágyan rám mosolygott gyomromba újra visszatértek a lepkék. Féltem még tőle, de ő volt az a férfi számomra, akinek nem tudtam ellenállni, akármilyen dolgot is csinált. Egyszerűen lehengerlő volt a személyisége és akár egyetlen mosollyal fel tudta olvasztani a jeget.
- Megyek lezuhanyzom és utána segítek. – Elrugaszkodott a faltól és visszaszaladt a törölközőjéért és a hifi távirányítójáért, hogy lekapcsolja a zenét. – Addig esetleg útközben megmutatom a szobádat és berendezkedhetsz.
- Nincs sok holmim, szóval ráér később is.
- Az nem baj, majd elmehetsz vásárolni holnap vagy, amikor szeretnél. Mostantól az én pénzem a te pénzed is. Azt veszel, amit szeretnél.
- Erre semmi szükség. Soha nem vásárolt senki nekem semmit, most sem kell másként legyen.
- De azért csak nem mutatkozhatunk együtt úgy, hogy én Armani-t viselek, te pedig szakadt farmert és háromszorosan second hand pólót. Valahogy nem illenénk össze, nem gondolod?
- Igazad van. Felhívom a nővéred és megkérdezem, hogy holnap próba után ráér-e az öccse pénzét költeni. – Mosolyogtam, de igazából nem terveztem igazi vásárlást, csupán szerettem volna végre megtudni, miért mondta Gemma, hogy Kim egy narkós kurva. Aztán persze ha esetleg megtalálom azt a ruhát, amiről álmodom, akkor megveszem.
- Komolyan a nővéremmel akarsz menni vásárolni?
- Az enyém nem fog ráérni, mivel az apád vett neki egy lakást és át kell költözzön. Ezt még mindig nem fogom fel. Neki miért vett lakást? Úgy értem.. nem irigykedem, vagy valami, de ő simán maradhatott volna. Abból a rengeteg pénzből amit Mr. Twist ad a családomnak, simán renoválhatta volna a mienket is.
- De így közelebb lesz a csapatához és nem kell átfurikázzon minden reggel a fél kerületen.
- Nincs mivel átfurikázzon, szóval igazából tényleg szívességet tettetek neki.
- Szóval tényleg bevonták annak a halálmasinának a forgalmiját? – nevetett fel halkan.
- Igen, tegnap délután.
- Hát, most már vehet magának egy újat, ha akar.

 Olyan egyszerűen beszélt a pénzről, mintha vattacukorról beszélgettünk volna. Soha nem volt annyi pénzem, hogy szabadon költhessem, sőt még csak fele annyi sem. Nekem gyerekként se voltak drága holmijaim vagy csillogó gyerekszobám, minden amim volt, az csupán egy közös szoba a nővéremmel és az ő kinőtt ruhái. Szerencsére anya varrónő volt, így könnyebb volt később, de mivel apa tíz éves koromban munkaképtelenné vált, így anyámnak három állásban kellett dolgoznia és így is alig húztuk ki. Aztán nővérem elkezdett egyetemre járni és az volt a szerencse, hogy ösztöndíjjal jutott be, mert gimnáziumban rengeteg versenyen vett részt és mindenhol jó eredményeket ért el, így az egyetem megítélte neki a maximális összeget. Aztán elkezdett egyidejűleg dolgozni is én pedig alkalmi munkákat vállaltam, mint szórólapozás vagy gyerekfelügyelet, de ugye az egyetem mellett nem tudtam volna teljes munkát vállalni, mert túl fáradt lettem volna és ugye a tanulás is ott volt.

  Kisétáltunk az edzőteremből és a nappaliban összeszedtük a zsákokat és a bőröndöt, amiben a ruháim voltak és felvittük az emeltre, hogy Harry megmutathassa a szobámat. Pontosan az övé mellett volt és amint beléptünk kiesett a kezemből zacskó és majdnem H is. A falakat fekete mintás tapéta fedte és a plafon hófehér volt, akárcsak a függönyök, az ágy és az ágynemű, valamint a szőnyeg a padlón, ami viszont sötét volt. Egy szóval állt az ablak előtt, mellette egy álló lámpa és egy kis asztal, amin virágok voltak. Az ágy két oldalán éjjeli szekrények, azokon pedig lámpák és egy-egy szál virág. Az ággyal szemben egy négyajtós ruhásszekrény, ami ugyanolyan színű volt, mint az éjjeliszekrények és ajtajain tükrök voltak. Már abban a pillanatban beleszerettem.

- Jó lesz? – Harry az ajtófélfának dőlve nézett rám, lágyan mosolygott és mindkét kezében az én cuccaimat tartotta. Azt hiszem elégedett volt arckifejezésemmel.
- Viccelsz? Ebbe a szobába az egész lakásunk beleférne! – pillantottam körbe újra, majd a kicsi akváriumot a fiú kezébe nyomtam és letámadtam az ágyat. Felugrottam és elterültem rajta, majd vigyorogva, akárcsak egy ötéves hóangyalokat kezdtem csinálni a selymes ágyterítőbe. Harry halkan kuncogott, majd zacskó csörgést hallottam és léptek zaját, végül pedig besüppedt mellettem a matrac és egy szempillantás alatt mellettem termett. Félkönyéken támaszkodott és fejét oldalra biccentve nézett rám. Azonnal abbahagytam és összehúzódtam. Még mindig kényelmetlenül éreztem magam a közelében, ugyanis újra bevillantak az előző esti képek és akármilyen hülyén hangzik, attól féltem, hogy előkap egy ostort és használja is.
- Szóval tetszik az ágy – állapította meg ugyanazzal a vonzó mosollyal, amivel az ajtóban állva figyelt.
- Igen. Határozottan jól fog esni az alvás. Már most el tudnék aludni – fordultam neki háttal, kezeimet fejem alá húzva.

 Éreztem, ahogy közelebb húzódik hozzám, majd széles tenyerét csípőmre simítja és óvatosan magával szembe fordít. Rémülten bámultam csodaszép íriszeibe, meg se mertem mukkanni. Kisimított egy hajtincset az arcomból és a visszafelé úton ujjával végigsimított állkapcsom vonalán. Miért nem tudok ellenállni neki? faggattam magam siránkozva, miközben egyre közelebb hajolt, én pedig egyre védtelenebb lettem. Igazából nem is nagyon akartam megállítani. Azt akartam, hogy ne olyan legyen, amilyennek éjszaka láttam. Szerettem volna ha kedves és türelmes, mint napközben volt velem. 

- Szeretnélek megcsókolni… El fogsz futni? – suttogta alig hallhatóan, mire csak bugyután bólintottam és ajkamba haraptam.

  Még közelebb hajolt, ajkai már az enyémeket súrolták. Fogaim helyét ajkaimon az övéi vették át, óvatosan beharapva azt, amitől egy apró sóhaj hagyta el a számat. Tudtam, hogy ilyen lehengerlő a jelenléte és ennyire hat rám minden másodperc, amit az aurájába kerülve töltöttem, de ez egyszerűen megbénított és az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam, az ő volt. Smaragd szemei, édes illata és csókja, amitől lassan, szinte kínzóan bizsergés futott végig gerincem vonalán, egy olyan helyre, amiről addig sejtésem sem volt, hogy van. Egyik kezemet fürtjeibe vezettem, míg másikkal csupasz hátát simogattam. Annyira helytelennek éreztem ezt az egész helyzetet, szenvedélye mégis átragadt rám és csak arra vágytam, hogy soha nem távolodjon el tőlem. Agyam egyet diktált, míg testem mágnesként tapadt az övéhez. Súlyát magamon éreztem és olyan közel volt, hogy szinte szívének dobogását is hallhattam, vagy hallani véltem.

- Vacsoráznunk kellene – suttogta elszakadva tőlem, majd próbálta visszanyerni egyenletes légzését, míg én fülig pirulva néztem rá.
- Igen. Egyet értek… Az majd eltereli a figyelmünket, mindenről – könyököltem fel.
- Elszaladok zuhanyozni, addig te fedezd fel magadnak a konyhát és együtt összeütünk valamit.
- Igazából miért kellett a pénzt felajánlani, amikor nyilvánvaló, hogy nem haragszom már rád? – ültem fel kíváncsian és törökülésben meredtem rá.
- Mert nem voltam benne biztos mit láttál, mennyit és, hogy egyáltalán visszajönnél-e hozzám, ha csak elmentem volna és megmagyarázom. Vagy, hogy egyáltalán elmondtad volna miért is haragszol rám.
- Jogos. Így legalább a szüleim is renoválni tudják a házukat.
- És te pedig itt vagy velem. A mostohaapámnak pedig mindegy mennyit költ, meg se érzi ennyi kis pénz hiányát.
- Az anyádnak és Robin-nak van közös gyereke?
- Nem, azonban örökbe fogadtak két éve egy kislányt és egy kisfiút. Ikrek és ennivalók. Sarah és Anthony.
- Hány évesek?
- Nyolc, ami azt illeti ördögi kis rosszcsontok. Sokat vannak itt, mivel anyám dolgozik és ugye Bob sem egy nagy otthonülő, nekem meg egyelőre nincs munkám, szóval ráérek vigyázni rájuk.
- És mikor csajozol?
- Nekem nem kell csajozni. A csajok jönnek hozzám játszani. – Önelégülten vigyorgott, de bosszús arckifejezésemet látva lehervadt mosolya.
- Megyek megnézem a konyhát – vetettem oda ridegen, majd leugrottam az ágyról és elindultam kifelé, mit sem törődve megrendült arckifejezésével.

  El sem hittem, hogy képes ilyesmivel hencegni. Felháborítóan nagyképű volt és legszívesebben elmentem volna, de inkább csak magamban fortyogtam úton lefelé. Ki az az idióta, aki azzal henceg, hogy a csajok mennek hozzá és neki még csak a kisujját sem kell mozdítania? Tudtam mire volt szüksége, az pedig egy alapos csalódás volt, de tekintve, hogy milyen lefegyverző a személyisége, erre semmi esély nem volt. Ő annak a tipikus pasinak tűnt, aki bárkit és bármit megkap amit megkíván, ez esetben pedig nagyon úgy tűnt, hogy én lettem a következő játékszer. 

  Ettől a gondolattól gyomrom görcsbe rándult és mire leértem könnyeim már patakokban folytak le arcomon és ahelyett, hogy felfedeztem volna a konyhát inkább leültem a sarokba, fel se kapcsolva a lámpákat és térdeimre hajtva a fejem zokogtam. Hihetetlen volt számomra, hogy ez a fiú egyik percben ennyi boldogságot, a másikban pedig ennyi bánatot tudott adni, de ezek szerint mégis. Szerettem volna vele lenni, de a tudat, hogy csak egy játékszer lettem a számára, amit Robin vásárolt neki egyszerűen összetört. Szétzúzta az összes tévképzetet, ami ezzel a szerződéssel kapcsolatban élt bennem és visszarepített a valóságba, ahol csupán az a lány voltam, akit megvásároltak és öt hónapon keresztül ki fogják használni.

  Nem tudom mennyi ideig ültem ott, amikor kezek ragadtak meg és húztak fel, majd ültettek a konyhapultra. Lassan pislogtam, a hirtelen fénytől nehezen láttam mi van körülöttem, csupán Harry átható pillantását érzékeltem és tudtam, hogy vagy ijedt, vagy dühös volt. Megtöröltem szemeimet és a pult szélébe kapaszkodva néztem rá, így pontosan egy magasságban voltunk.

- Én csak egy játékszer vagyok? – kérdeztem rekedten a sírástól, mire egyszerűen megcsókolt. Oldalra billentettem a fejem, hogy könnyebben tudjon csókolni, azonban picikét elhúzódott és homlokát az enyémnek támasztva suttogott.
- Te sokkal többet jelentesz nekem, egy egyszerű játéknál. Soha nem is voltál az.