09

Aloha!
Meghoztam a részt, kicsit későn, de itt van.
Van hozzá pár megjegyzésem, az első például, hogy ez az utolsó előtti rész. Mióta elkezdtem írni, rájöttem, hogy az elveim megváltoztak, a nézeteim radikálisan kicserélődtek, szóval a lány személyisége teljesen kilóg ebből.
Tudom, hogy nem volt egy nagy akció benne, kicsit gagyi így, hogy még mielőtt komolyan belekezdtem volna befejezem, de ígérem, hogy egy pillanatra sem tűnök el.
Jövő kedden érkezik az utolsó rész, utána pedig egy teljesen új Harry-s történet veszi kezdetét, amivel párhuzamosan egy Louis-os rövid történet is folyni fog. Az utóbbinak fölösleges lenne egy új blogot létrehozni, mivel nem lesz olyan hosszú, hogy megérje.
Most egyelőre ennyi lennék, élvezzétek az olvasást!
Millió puszi!
C.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

“ My girl would never say what I need to hear
To make it all ok “

Linda Storm

  Remegve néztem Harry szemeibe, még mindig hihetetlen volt, amit mondott. Nem akartam elhinni, hogy komolyan gondolta, amit mondott. Nem gondolhatta komolyan, hisz annyi más lányt megkaphatott, akik olyat is nyújtottak neki, amit én még csak meg sem próbáltam megadni neki. De szemei mégis annyira csillogtak és olyan áthatóan fúrta tekintetét az enyémbe, hogy szerettem volna azt hinni, mégis komolyan gondolta és kettőnket is komolyan gondolt.

- Vacsorázni kellene… - suttogtam és leugrottam a pultról, ahová ültetett.
- Tehát, már itt vagyok, szóval nem kell elmagyaráznom, mit hol találsz, elég, ha menet közben megmutatom.
- Rendben. Mit szeretnél vacsorázni?
- Nos, a hűtő szinte teljesen üres, talán van egy pár virsli meg krumpli, ennyi.
- Tökéletes. Összedobunk valamit, egy percet se aggódj – legyintettem mosolyogva és a hűtőhöz sétáltam, ami egy hatalmas kétajtós darab volt, nagyjából négyszer akkora, mint, ami a másik lakásban volt.
- Biztos, hogy ne rendeljek valami jó étteremből vacsorát? Mert azt is lehet ám… - kérdezte Harry, miközben felült a pultra és térdeire könyököl.
- Hidd el nekem, többet ki tudok hozni ebből, mint hinnéd. A krumplit hol keressem?
- A fagyasztóban, ott van alul – mutatott a hűtő felé, mire kinyitom azt és meg is találom az előre fagyasztott csomagot, mire megforgatom a szemeim és kiveszem. Hasábburgonya volt benne, így egy serpenyőbe öntöttem egy pici olajat és a csomag tartalmának felét beleürítettem, majd egy másik serpenyőbe beledobáltam a hűtőben talált virsliket és azokat is megsütöttem. A lehető legegészségtelenebb étel volt, de szerencsére találtam egy kis brokkolit, amit a hiper-szuper pároló és Harry segítségével megpároltam.

  A nappaliba ültünk le enni, egyszer használatos tányérokkal és dobozos üdítővel. Majdnem szembe röhögtem, mikor a kezembe adta a műanyag tányért, de a válasz csak egy vállrándítás volt. Nem hittem el, hogy komolyan képes ilyen tányérból enni a sok csillogó evőeszköz között, amiket a szekrényekben láttam. Aztán a dobozos üdítő, hát hihetetlen ez az alak.

- Míg anyámék három éve össze nem házasodtak, nekünk nem volt ennyi drága holmink. Csak akkor használom azt a sok drága vackot, amikor be akarok vágódni valakinél és azt akarom, hogy a felvágós oldalamat ismerje meg.
- Szóval nem akarsz bevágódni? – kérdeztem teli szájjal, amitől csak elmosolyodott és beleivott üdítőjébe.
- Jobb, ha lusta és szétszórt Harry-t ismered meg, mivel hidd el, nem fogom öt hónapig az úriembert játszani, akármennyire is szeretnélek lenyűgözni.
- Kim azt mondta nem vagyok az eseted.
- Mert ő szeretne az esetem lenni. Akárki próbált a közelembe férkőzni, valahogy mindig elbátortalanodott egy idő után. Pontosabban az után, hogy eltöltött pár napot Kimmel.
- És mégis jóban vagytok…
- Igen, mivel a mostoha apám és a volt felesége nagyon sokat jártak össze Kim családjával és mióta én is Bob családja vagyok azóta néha összejártunk, de annak ellenére, hogy az ő fantáziái szerint én majd feleségül veszem, ez soha nem fog megtörténni.
- Pedig szép pár lennétek. A beteg állat és a narkós kurva – szaladt ki a számon, de azonnal meg is bántam, ahogy elkerekedett szemekkel, megbántottan nézett rám.
- Azt hiszem ezt megérdemeltem – mondta és lehajtott fejjel összeszedte a kajája maradékát, felállt és egyszerűen bedobta a kukába.

  Könnyes szemmel néztem rá, hisz nem akartam megbántani, de ha csak ki is csúszott a számon, akkor is komolyan gondoltam. Biztosan rosszul esett neki, de tudnia kellett azt is, hogy azzal, hogy elfogadtam a szerződést és minden, a közelében töltött másodperccel, egyre jobban elgyengült az akaraterőm, még nem felejtettem el, amit láttam. Néztem, ahogy halkan káromkodva felsétál a lépcsőn és kicsivel később bevágja maga mögött szobája ajtaját.

  Én is hasonlóan összeszedtem a tányért és az evőeszközöket. Mindent elmosogattam, közben halkan énekelgettem, mivel az mindig megnyugtatott, kivéve abban az átkozott pillanatban, amikor már aludnom kellett volna a másnapi próba miatt, mégis inkább a nappaliban feküdtem a kanapén és bámultam a plafont, ami fekete volt a padlóhoz hasonlóan, míg a falak fehérek. Félhomály volt, mégis tökéletesen láttam mindent. Itt is hasonló képek voltak a falon, mint az emeleti folyosón, de ezek minden a családjáról készültek.

- Sajnálom, hogy látnod kellett… - hallottam meg hangját, a lépcső felől, mire felkaptam a fejem és pillantásom találkozott az övével. Meggyötörtnek és szomorúan látszott, szemei pedig sötéten csillogtak a gyér világításban.
- Nem kellett volna azt mondanom. Nem ez volt a megfelelő hely és idő erre. – Feltápászkodtam és hozzá sétáltam. A lépcső közepén állt, így egy lépcsőfokkal lejjebb álltam meg, így nagyjából a válláig értem.
- De igen, mert tudnom kell, mire gondolsz, amikor velem vagy.
- Tudni akarod mire gondolok? – kérdeztem remegő hangon és felnézve rá kezeimet felkarjára helyeztem. A vékony ing alatt minden izmát éreztem, ahogy érintésem alatt megfeszültek.
- Igen. Mindig tudni akarom mi jár a fejedben. – Lejjebb lépett egy lépcsőfokot, de szerencsére az elég széles volt, hogy mindketten meg tudjunk állni rajta. Tenyerei derekamra simultak, amitől összerezzentem, de nem mozdultam egy centit sem. Tartottam a szemkontaktust és próbáltam valamire gondolni, mivel átható pillantása egyszerűen kivert minden épkézláb gondolatot a fejemből.
- Félek tőled.. Félek attól, hogy bántani fogsz, de ugyanakkor attól is félek, hogy rám unsz és leváltasz egy olyanra, aki engedi, hogy…
- Ha fenn állna a veszély, hogy rád unok, akkor nem beszéltem volna Robinnal, hogy egy vagyonért szerezzen vissza nekem.
- De én nem vagyok jó ebben a csábítás izében – habogtam elvörösödve, mire halványan elmosolyodott és közelebb hajolt hozzám, épp csak pár centi választott el minket egymástól.
- Elég, ha ilyen maradsz, amilyen vagy. Ez tökéletesen elég csábítás, hogy alig tudjam távol tartani magam tőled.
- Tényleg így érzel? – suttogtam kétségbe esetten, éreztem a vonzást kettőnk között és tudtam, hogy nem fogok tudni neki ellenállni.
- Nagyon is így érzek. – Szavait ajkaim közé suttogta, szinte ittam őket és belélegezve illatát még inkább bűvkörébe kerültem.
- Akkor most örülnöm kellene, ugye?
- Csak ha úgy érzed ez a tudat boldoggá tesz.
- Fogjuk rá…
- Szeretnél velem fürdeni? – Kérdésétől minden idegszálam megdermedt, arcomat elöntötte a vér és tudtam, hogy ez mire felhívás, de agyam már annyira nem működött abban a a pillanatban, hogy az egyetlen dolog, amire összpontosítani tudtam az az ő csodás smaragd pillantása volt és az, hogy akarom őt.
- De nem fogsz bántani, ugye?
- Ha nem akarod, akkor egy újjal sem érek hozzád – támasztotta homlokát az enyémnek és sóvárogva beharapta alsó ajkát.
- Rendben – bólintottam, mire kézen fogott és elkezdett felfelé vezetni a lépcsőn, egyenesen a szobájába, onnan pedig egy hatalmas fürdőbe, aminek minden oldalon ablak volt, egyenesen a városra. Az ajtóval szemben egy hatalmas kád volt, előtte pedig egy pufi szőnyeg. Lélegzetelállító volt és a fürdőben terjengő illatok pedig bódítóak, ugyanis a kád tele volt vízzel és habbal. Elmosolyodtam és felnéztem a mellettem álló fürtösre, mire ő egyszerűen magához vont és megcsókolt.

  Nem volt erőszakos, sokkal inkább vágyakozó és türelmes, ahogy lassan derekamra csúsztatta egyik kezét, a másikkal pedig kibontotta a hajamat, így szabadon omolhatott hátamra. Kicsit elhúzódott, hogy megszemlélhesse művét, majd újra lecsapott ajkaimra, ám ezúttal könyörtelenül tört magának utat nyelvével, én pedig engedtem neki. Lassú érzéki táncban forrtak össze nyelveink, ahogy egyre közelebb vont magához és éreztem, hogy ha ennél csak egy centivel is kevesebb lesz a távolság köztünk, elkezdünk egybe olvasni.

- Azt akarom, hogy ne félj tőlem… Sosem tudnám rávenni magam, hogy bántsalak – suttogta csókunkba, majd lassan kibújtatott felsőmből.
- Nem akarok félni tőled. Annyira szeretném, ha ez működne és nem csak a pénz miatt… - ziháltam szégyenlősen, ugyanis máris egy szál melltartóban álltam előtte és ő le sem vette szemeit csupasz felsőtestemről.
- Én is szeretném ha működne. Ezúttal szeretnék mindent jól csinálni. – Pillantása sötét volt, egyszerre mozdított meg bennem minden idegszálad és késztetett arra, hogy nekilássak lassan kigombolni ingét, mire elmosolyodott és maga mellé ejtette kezeit, úgy figyelte remegő ujjaimat, ahogy az apró, kék gombokkal babrálnak. Mikor kész voltam lassan lecsúsztattam ingét vállairól, mire az anyag halk susogással földet ért. Elém tárult csupasz felső teste, ami lélegzetelállító volt, még úgy is, hogy aznap már láttam egyszer. Ujjaimat végigfuttattam mellkasán, amitől érezhetően megrázkódott de nem mozdult meg.
- Biztosan akarod? – kérdezte, mialatt mutató ujját nadrágom gombja alá csúsztatta.
- Valahol mindenkinek el kell kezdeni, nem? – suttogtam elpirulva és vártam, mit fog tenni.
- És nem fogod megbánni?
- Tegyél róla, hogy ne bánjam meg.
- Ígérem, egy percét sem fogod megbánni – biztosított, miközben apró csókokat hintett kulcscsontomra, majd lassan lehúzta nadrágomat, amiből könnyűszerrel ki is léptem, hogy szinte meztelenül állhassak előtte. – Istenem, de gyönyörű vagy. – Hangja fojtott volt, tekintetét arcomra emelte, majd halk sóhajjal vállamra döntötte a fejét. – Nem ronthatlak el. Kérlek, ha túlzásba esek állíts le – ezúttal szinte könyörgött, amitől szívem kihagyott egy dobbanást és azonnal ölelésembe zártam.
- Nem tehetsz olyat, amivel ártanál. Tudom, hogy elég akaraterőd van és nem fogsz bántani.
- Akkor jó. Ha sok, azonnal állíts le – mondta még utoljára, majd megcsókolt.

  Durván öt percig tartott mire eljutottunk a kádhoz, de rajtam még akkor is volt fehérnemű. Féltem, ha leveszem esetleg nem tetszik neki, amit lát, de fél pillanattal később válasz érkezett a félelmeimre, ugyanis hátam mögé nyúlva kikapcsolta melltartómat, ami szinte azonnal a földre is hullott és szinte azonnal követte bugyim is. Anyaszült meztelenül álltam előtte, míg ő bokszerben mért végig. Éreztem pillantását minden porcikámon, ahogy zavarba ejtően mér végig fejem búbjától egészen lábujjaimig. Remegtem, de meg se mozdultam. Felém nyúlt mindkét kezével, majd az enyémeket megragadva maga felé kezdte őket vezetni, egészen pontosan csípője és bokszere felé. Ujjaimat annak széle alá csúsztattam és az ő vezetésével elkezdtem lefelé tolni. Amint a ruhadarab földet ért szemeim kikerekedtek férfiassága látványától, ami egy igen csak említésre méltó darab volt, vagyis az én összehasonlítási skálámon nézve, óriási volt és úgy meredt az ég felé, hogy bámulás közben még a számat is eltátottam, így hamarosan Harry hangos nevetése zökkentett ki ámulatomból.

- Ne bámuld ennyire a fiút, a végén zavarba jön és megszégyenít – mondta még mindig hahotázva.
- Sajnálom… - hajtottam le a fejem, mivel éreztem, hogy lángolok a szégyentől.
- Menjünk fürdeni – mondta könnyed hangon és kézen ragadva a kádhoz vezetett, ahol beült, majd engem is besegített.

  A kád lehető legtávolabbi részébe ültem le, már amennyire ez lehetséges volt, hogy onnan szemléljem a fürtöst, ahogy a habbal játszadozik és, mint egy ötéves gyerek a markába fogja azt és egyszerűen jól érzi magát. Már én is neki akartam fogni a habokkal való játéknak, amikor váratlanul szétfeszítette térdeimet, hátat fordított nekem és majdnem eldőlve fejét mellkasomra hajtotta. Lélegzetem fennakadt egy másodpercre, de hamarosan újra elengedtem magam és nyaka köré fonva karjaimat az állam a feje búbjára illesztettem és engedtem, hogy lelógó, nedves hajamat babrálja.

  Olyan nyugodt volt, olyan békés, mint egy kisgyerek. Nem beszéltünk, nem volt rá szükség, elég volt, hogy mellettem volt. Szabad kezével combomat simogatta és apró köröket írt le rajta, hogy aztán vizet locsoljon rá, mintha lemosta volna ujjainak nyomát, pedig nem akartam. Jó helyen voltak combomon, hasamon és az egész testemen. Mindenhol éreztem őt, ahol bőre az enyémhez ért, apró elektromos kisüléseket produkált, vagy legalább is én ezt képzeltem.

- Cseréljünk – suttogta és visszaült eredeti helyzetére, majd egy könnyed mozdulattal mellkasához vont. Hátamon éreztem kidolgozott felsőtestét és kemény férfiasságát. Huhh… - Érzed, hogy reagál a testem a közelségedre? – kérdezte a fülembe suttogva, amitől kirázott a hideg és mellbimbóim azonnal megkeményedtek, amit addig csupán a hidegben csináltak. De ez más volt. Tudtam, hogy bánthat, mégis kívánta a testem és azt hiszem kívántam én is, hogy velem legyen.
- Ez..ez miattam van? – fordultam felé kicsit szerencsétlenül.
- Hát mondanám, ha nem így lenne? – kuncogott halkan és ajkai szinte azonnal rátaláltak az enyémekre, hogy utána hosszú, édes csókban forrjanak össze, amibe mindenem beleremegett. – Tudod…Azelőtt soha egyetlen lánnyal sem fürödtem együtt – húzódott el picit, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Még kicsi korodban sem Gemmaval? – vontam fel szemöldököm meglepetten.
- De igen, amíg öt éves volt. Utána viszont nem. Miért te sokszor fürödtél együtt fiúkkal?
- Igen, általános iskolában benne voltam az úszócsapatban – kuncogtam.
- Na szép. Így én is sok lányt írhatnék a listámhoz, de az nem ugyanaz lenne.
- Akkor viszont egyel sem fürödtem együtt. – Még mindig halkan beszéltem és hátamat újra nekitámasztva mellkasának élveztem a kellemes meleg vizet és ujjainak gyengéd érintését hátamon, oldalamon, karjaimon és hasamon.
- Ezt akartam hallani. Szeretek első lenni. Ez olyan dolog, amire rá fogsz jönni hamarosan.
- Kár, hogy én már nem lehetek a te elsőd semmiben… Túl tapasztalt vagy, hogy újat mutathassak.
- Az engem körülvevő emberek fontossági listáján máris első vagy és ezt senki nem veheti el tőled – hadarta és belepuszilt a hajamba, amitől gagyi mosolyba szaladtak ajkaim és az este további részében sem tudtam levakarni, pedig egy idő után nagyon is hülyén néztem ki vele, de a tudat, hogy a szívében az első helyet foglalom el ezt tette velem, ha akartam, ha nem.