Második rész

Helló, kedves mindenki!

Ahogy látjátok tartom magam az ígértekhez, hétfő van, íme a friss rész, remélem tetszeni fog nektek, mert biza nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. 

Nagyon szép, napos délutánt kívánok nektek!

Milliószor ölel,

C.

02.

  A fiúk végül lenyelik a keserű pirulát és nem tesznek semmit a protein italokba, de kicsit úgy érzem fújnak rám miatta, mondjuk hamar meg is feledkezem a reggeli incidensről, amikor legjobb barátnőm megjelenik, talán kicsit túlságosan is nyűgösen.

- Nem hiszem el! Zayn most ért vissza és kiverte a hisztit, hogy vegyek neki cigit! Komolyan, úgy nézek ki, mint egy személyi titkár, akit ugráltathat? Az nem te vagy?
- Kösz, ez jól esett – oldom ki kötényem madzagját, majd leülök Eliana mellé.
- Tudod, hogy nem úgy értem, de az én dolgom, hogy kisminkeljem őket, a tied pedig az, hogy rendben legyen az étkezésük.
- A tüdőrákról nem én gondoskodom, szóval menj csak szépen és végezd el, amivel megbízott.
- Kéééérkel!!! – vet rám kiskutya szemeket, amik a jó lelkem miatt meg is hatnak. Komolyan, én vagyok a világ legönzetlenebb embere.
- Legyen, de cserébe, mikor hazamegyünk, egy hétig te mosol.
- Egy istennő vagy! Fekete Sobranie, a hosszú – nyom a kezembe egy marék pénzt.
- És egy egész kartussal vegyek? – számolom meg hitetlenkedve.
- Két dobozzal. Ja és egy gyújtót is, meg kell még burgonyaszirom és energia ital.
- Negyed óra.
- Esetleg kérd meg Carlost, hogy kísérjen el. Biztos vagyok benne, hogy szívesen elvisz kocsikázni – emelgeti meg szemöldökeit, amitől azonnal el is pirulok.
- Gyalog megyek, nem lehet olyan messze a szupermarket.
- Öt perc jobbra. Megtalálod, ügyes lány vagy – nyom egy puszit az arcomra, majd visszarohan oda, ahonnan jött, bárhol is legyen az.

  Kitrappolok az arénából, a frissnek kicsit sem mondható Tokiói utcára, ahol a megadott irányba kezdek ballagni, fejemet leszegve, remélve, hogy a járdán is írja, merre is kell menjek , hogy elérjek úti célomhoz. Szerencsére majdnem ez történik, amit pedig találok, az egy gigamárket, ugyanis csak négyszer akkora, mint amik otthon vannak, akár Finnországban, akár Angliában. Benn szerzek egy kosarat és a sorok közt lavírozva beszerzem a szükséges dolgokat, a kasszánál pedig a cigire is szert teszek. Fél órai kóborlás nem tűnik soknak, csak amikor visszaérve Eliana már idegesen toporzékol és rám vár. Meg se várja, hogy átadjam neki a szerzeményeimet, csak elrángat a belső termeken keresztül ki a színpadhoz, ahol a fiúk és a zenekar próbálnak. 

  Sok koncerten voltam már, de ez a stadion gigantikus, mint jóformán minden ebben az országban, amit a sztereotípiáknak megfelelően alacsony, sárga kis emberkék építettek, temérdek honfitársuknak, ellátva ezzel egy akkora nemzetet, amekkorához képest sok más nemzet csupán kicsiny, eltörpülő hangyabolynak tűnik.

- Meghoztuk a kért dolgokat! - csörtet be Eliana, mintha legalább is ő jött volna velem, az igazság pedig távol áll ettől, de nem szólok semmit.
- Végre! - Zayn egyenesen a mikrofonba fejezi ki boldogságát és rohamoz meg minket, rám se nézve, ahogy elveszi kezemből a szatyrot, elmotyog egy köszönömöt, aztán valami történik és mégis felém fordítja mogyoróbarna tekintetét, bennem pedig megolvad valami. Soha eddig nem néztem a szemébe, nem tudtam milyen gyönyörű alakja van szemének, milyen hosszúak a pillái és milyen áthatóan tud velük szerintem a lelkemig látni. Elmosolyodik és lehajolva megpuszilja az arcomat, közben elhangzik egy újabb köszönöm, ezúttal sokkal kedvesebb és őszintébb.
- Zayn, ne most udvarolj, hanem mozdítsd meg a lapos segged és gyere ide vissza! - kiált rá Louis, a pillanat varázsa pedig megtörik, az énekes pedig visszamegy a barátaihoz, hogy folyassák, amit eddig csináltak.

  Szótlanul álldogálok a színpad szélén pár másodpercig, egészen pontosan addig, míg Eliana boldog hangja ki nem rángat transzomból és lendületet véve bevonszol a színfalak mögé. Ott beültet abba a székbe, ahol sminkelni szokott és szembe fordít magával, Eleanorral és Sophiaval, akik valamiért mind nagyon gyanúsan néznek rám. Összehúzom magam a székben, zavarban vagyok, nyilván, szóval próbálok visszarázódni a normális önmagamba.

- Olyan szép lennél, ha normálisan öltözködnél és a hajadat sem tessék lássék módjára csinálnád meg - fog bele Eleanor, nekem pedig még sokkal kellemetlenebbé válik ez az egész, mint eddig volt. Miért lettem én hirtelen a téma?
- Azt hiszem megvan a mai projektünk! - csatlakozik Sophia csilingelő hangon, ami idecsalja Lout is, a srácok fodrászát.
- Miről folyik a téma, gyerkőcök?
- Átalakítjuk Aliisa-t, hogy fel tudja szedni Carlos-t. - Eliana annyira közönyösen jelenti be, mintha itt se lennék, én pedig erre nem tudok mit mondani. Kerek szemekkel meredek rájuk és még mindig nem hiszem el, hogy a legjobb barátnőm képes volt kiadni a titkomat, nagyjából két másodperc gondolkodás után. Felállok a székből és nem is törődve az iránnyal futni kezdek. Érzékelem, hogy elszaladok pár őr mellett, akik mind meghökkenve néznek utánam, de eszem ágában sincs megállni. Végül egy eldugott teremben találom magam, az Isten tudja melyik részén a stadionnak, ahová be is zárkózom. Leülök a fal mellé és csak bámulom a földet és lábaimat, próbálva meggyőzni magam, hogy ez csak egy álom és nem épp pár perce lett kiadva az egyik legnagyobb titkom, olyan embereknek, akiket nem is ismerek, egy olyan valaki által, akire az életemet is rábíznám.

  Lehet, hogy jó szándékból mondta, amit mondott, de nem volt joga hozzá. A legkevésbé sem. Egy hangyányi joga sem. Haragszom is rá ezért, de majd el fog múlni, csak nem most. Jelenleg legjobb akaratom ellenére is bemosnék neki egyet, akkor is, ha távol áll tőlem az erőszak, vagy hasonlók. Végül valaki kopogása zavar meg fortyogásomban, hogy aztán meglepetésemre Zayn jöjjön be, kezében égő cigaretta, haja fel van kötve, arcán pedig egy meglepett, kedves mosoly, amit nyilván csak álcaként használ, hogy ne tűnjön bunkónak, amiért egyáltalán nem örül a társaságnak.

- Azt hittem senki más nem találta meg még ezt a szobát - csukja be maga mögött az ajtót.
- Csak véletlenül bukkantam rá, de elmegyek, ha szeretnéd - állok fel, majd az ajtó felé kezdek araszolni, de megállít.
- Nyugodtan maradhatsz, csak addig leszek itt, míg elszívom a cigim és írok egy gyors üzenetet valakinek. Egyáltalán nem zavarsz. - Szavai hallatán vállat vonok és visszaülök a helyemre, előkapva telefonomat és úgy téve, mintha borzalmasan fontos dolgom lenne, elkezdek Candy Crash-ozni, hogy elüssem az időt. Zayn velem szemben áll, egy hamuzóba szórja cigijének hamuját, közben egy dalt hümmög, amit a Ready to Run-ként azonosítok. Már annyiszor hallottam ezt a dalt, hogy álmomban is megismerném, annak ellenére, hogy nem vagyok a rajongójuk és ha nem dolgoznék velük, akkor talán még a neveiket se tudnám, tekintve, hogy sokkal jobban szeretem a klasszikusokat és a rockosabb irányvonalát a modern zenének.
- És, khm..., Hogy haladnak a próbák? - próbálok társalogni.
- Remekül, délelőttre már majdnem végeztünk, de Liam szeretné még egyszer átvenni a lista gyengepontjait, csak a biztonság kedvéért. Plusz a koreográfiát természetesen. De nem nagy ügy.
- Reggel elég ideges volt, amiért az este nem igazán ment az a dal.
- Túlteszi magát rajta valahogy. Már sokkal jobban megy, plusz éhen halok, szóval remélem valami finom készül nekünk.
- Igazából étteremből rendeltünk mindenféle finomságot.
- Remélem nem kutya lesz - fintorodik el, ahogy elteszi telefonját és minden figyelmét rám szenteli. Ez kicsit zavarba hoz. Fene őt, meg a barna szemeit.
- Oden lesz, szasimi és rizs. Már mindet kóstoltam és isteniek. Szerintem nektek is ízleni fog. Ja a desszert pedig töltött dorajaki - sorolom fel neki a fogásokat, közben csak szarkasztikusan bólogat. Látom vigyorán, hogy tudja mi micsoda, de élvezi, hogy zavarba hozhat.
- Szuper. Szóval nem kutya.
- Nem. Megnyugodhatsz - szűkítem össze szemeimet, mire felnevet. Kösz... pont erre van szükségem.
- Hát, remek volt beszélgetni, nekem most rohannom kell - nyomja el cigijét, majd egy gyors intés után el is hagyja a szobát, engem magamra hagyva felvont szemöldökeimmel és kusza gondolataimmal, amik még mindig áruló barátnőm körül forognak.

  Végül nem tudom pontosan mennyi idő után hagyom el a szobát, de a srácok már ebédelnek, El és Sophia társaságában, Eliana pedig Carlosszal beszélget, ki tudja miről. Hozzájuk sétálok, közben végignézek az énekeseken, akik gyanakodva nézegetik az ételt, kivéve Zayn, aki jóízűen tömködi magába. Mosolyogva nézek rá, talán túl sokáig, így aztán rákvörös leszek, mikor elkapja pillantásom, majd teli szájjal rám mosolyog. Nem hazudok, mikor azt mondom, hogy ez a világ leggusztustalanabb dolga, de ahogy ő csinálja, egyszerűen csak aranyos. Halvány pír jelenik meg arcomon, érzem ahogy átmelegszik a bőröm, de annyira beletörődtem az egész szerencsétlen napomba, hogy már nem is foglalkozom ezzel az aprócska ténnyel. Lágyan mosolyogva odaintek neki, de meg is bánom, ugyanis mindenki rám mered, ahogy ő visszainteget.

- Aliisa, mikor lettél te ilyen jóban VELE? – mutat Eliana az említett énekes felé, aki azóta visszatért ételéhez.
- Nem vagyunk jóban, csak integettünk egymásnak. Ez még nem bűn.
- Oké, ma este viszont bűnbe viszlek! Itt ez a tündér Carlos, aki meghívott minket a városba. Lehet a banda is benéz, de mi tuti ott leszünk, szóval nehogy csalódást okozz. El kell jönnöd. Ugye megteszed?
- Kérlek, Aliisa... – néz rám Carlos kiskutya szemekkel, az én józan eszem pedig itt száll el. Azonnal igent mondok, bele se gondolva, hogy mire nem vállalkozom. Persze mindketten azonnal vigyorogni kezdenek és meg csak a szemem forgatom, majd minden további beszélgetéstől elszabadulva sétára indulok.

  Bekapcsolom telefonom WiFi-jét és boldogan látom, hogy üzenetek halmaza vár rám. Belépek és olvasni kezdem őket. Mind a sráctól jött, aki a tetoválásomat használta, kedves kis megmosolyogtató üzenetek, amiktől valóban jó kedvem lesz. Gyorsan végignézem őket, de egyik sem attól a személytől, akitől vártam. Kicsit csalódottan teszem el a készüléket, majd nézek szét, hová is jutottam. A nézőtéren vagyok, ahol jelenleg még csak székek vannak, meg pár őr. A zenekar a színpadon újra hangol a következő próbára, ami egy riport után lesz, szóval inkább ráérősen táncikálnak, mint ténylegesen dolgozzanak, de legalább vicces látványt nyújtanak. Leülök egy székre az első sorban és onnan nézem őket, mivel nincs túlságosan hideg. Az akkordok szétszórtak, nem függenek össze, ennek ellenére tudom, hogy ez csak a hangskála, csak különböző hangszereken és nem egyszerre játszva.

  Már vagy húsz perce lopom a napot a széken, amikor az egyik gitáros észrevesz és addig mutogat, míg rá nem vesz, hogy menjek fel a színpadra. 

- Tetszett, amit látsz, kislány? – kérdezi kacsintva a gitáros én pedig azonnal el is pirulok.
- Mondhatjuk. Nem az én műfajom, de igazán figyelemre méltó.
- Akkor mi a te műfajod? – kérdezi, közben derekamra téve kezét a többiekhez kísér.
- Sokkal inkább a klasszikus zene.
- Én is nagyon szeretem Bachot, de Eminem jobban bejön. Sandy vagyok, amúgy.
- Aliisa, a srácok étkezéséért vagyok felelős, meg igazából nagyjából mindenkiéért, csak az utóbbiért nem személyesen, de tényleg. A legjobb barátnőm szerezte a munkát, már két turnén is voltam igazából.
- Mindig hadarsz, ha ideges vagy? – szakít félbe mosolyogva.
- Csak ritkán. De zavarba jövök idegenek előtt.
- Nem vagyunk idegenek, csak nem volt még alkalmunk bemutatkozni egymásnak.
- Hát, itt az alkalom, talán soha vissza nem térő. Ki tudja... – szerzek ki tudja honnan egy marék bátorságot.
- Hol rejtőztél eddig? Komolyan érthetetlen, hogy miért nem emlékszem rád...
- Fogalmam sincs, igazából a mai napom ilyen. Talán van rajtam valami, ami felkelti az emberek figyelmét. Lehet a hajam.
- Nem tudom, de örülök neki, hogy észrevettelek, mert így megbeszélhetem veled, hogy ne legyen annyi egészséges kaja a menüben, mert már rosszul vagyok a zöldségektől.
- Sajnos ezt nem én döntöm el nagyrészt, szóval ha zöldet kell egyetek, akkor zöldet esztek.
- Szomorúan hallom, de azt hiszem valahogy túlteszem magam rajta. Ugye ma este jössz a buliba? Kénytelen vagyok táncolni veled, főleg most, hogy tudom a neved.
- Ma tényleg lehet valami a levegőben. Mindenki észreveszi, hogy létezem. És igen, ott leszek a buliban, remélhetőleg nem kell majd csalódnom.
- Ha mi ott vagyunk, akkor nem lesz semmi hiba az estében!

  Még maradok pár percet a srácokkal, megvárom míg mind bemutatkoznak és körberajonganak, amivel teljesen ledöbbentenek, meg kell mondjam. Úgy néznek rám, mintha legalább is valami modell lennék, aki betoppant a próbára, most pedig ajnározni kell. Aztán sajnos visszaérkezik a banda az utolsó próbára, én pedig amilyen gyorsan csak tudok lelépek. Persze nem kerüli el a figyelmem, hogy amint egy csoportba verősnek, mind engem kezdenek bámulni, de vállat vonva inkább elsunnyogok.

  A nap igazából nagyon hamar eltelik, a koncert zseniális, a fanok pedig ahogy a nevük is mondja, fanatikusak. Ahogy a stadion megtelik, úgy lesz a tömeg egyre hangosabb és egyre követelőzőbb, míg el nem kezdődik maga a műsor. Onnantól kezdve pedig elszabadul a pokol és sikoltozó kamaszok csavarodnak be öt másodperc alatt, ahogyan a One Direction meghódítja a színpadot, dalról dalra hagyva életre szóló emlékeket a közönség szívében.

  Az egész herce-hurca után visszamegyünk a hotelbe, természetesen Carlos fuvaroz, ezúttal pedig megkapom az anyós ülést, ami mondhatom az egekbe repít, de nem merem kimutatni, mert mi van, ha ő nem így érez irántam? Szóval csak mereven elköszönök tőle a liftben és Eliana-val a szobáknba megyünk, hogy készülődjünk.

  Mire végzek a zuhannyal, már az ágyamra van készítve egy fekete szoknya, bézs csipkés felső és pár kölcsön ékszer, a földön pedig ott van egy pár bézs-fekete tűsarkú, amiben biztos vagyok, hogy nem fogom kibírni az estét, de a remény hal meg utoljára. Szép lassan felöltözöm és már épp látnék neki a minimalista sminkemnek, amikor Eliana leállít és kezébe veszi az irányítást. Mire kikerülök a keze alól már annyi smink van rajtam, hogy vakoló lapáttal kell majd leszedni rólam, de meg kell hagyni, érti a dolgát. A hajamat is megcsinálja, egészen pontosan egy mesteri kontyba fogja, fejem két oldalán pedig fonatokat készít, amiket szintén a kontyba fog bele. 

  Szinte magamra sem ismerek, olyan nagyon megváltoztatott egy halom smink és egy jól beállított haj. Arcom sokkal felnőttesebb, az ártatlan hatás pedig elszállt. Akivel szembenézek a tükörben, az egy felnőtt nő, aki bárkit megkaphat, akit csak szeretne, nem pedig egy bizonytalan büfés lány, aki beszélni sem mer, ha pedig mégis, akkor hadar és szinte senki nem érti.

  Az egyetlen dolog, ami magamra emlékeztet, az a profilom a Glimer-en, ahová épp most kaptam üzenetet.

(Z_tHe_oNe) : Szia, kislány! Milyen napod volt?

(Liisa.Liis) : Aloha! Kicsit érdekes, de abszolút jó. Sok új dolgot tapasztaltam. (:

(Z_tHe_oNe) : Ez remekül hangzik. Én majdnem meghalok itt a fáradtságtól, te pedig sugárzol a pozotív energiáktól. Szeretném, ha a levegőben terjednének.

(Liisa.Liis) : Attól függ, hol vagy most. Ha közel, akkor talán megoldható, hogy kapj egy kevesen a zen energiáimból.

(Z_tHe_oNe) : Legnagyobb bánatomra minkaügyben kiszálláson vagyok, szóval nem hinném, hogy össze tudjuk hozni.

(Liisa.Liis) : Én se vagyok otthon, azt hiszem ezzel várnunk kell. (: De azért remélem a tetoválás nem rosszalkodik.

(Z_tHe_oNe) : Emiatt ne fájjon a fejed. Egyáltalán nincs vele baj, már most olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Komolyan imádom. Szerelmes vagyok a rajzodba, ha pedig lenne szemem hátul, akkor egész nap nézegetném.

(Liisa.Liis) : Még szerencse, hogy nincs. Elég furán néznél ki szemekkel a tarkódon, nem gondolod?

(Z_tHe_oNe) : Legalább észrevenném, ha valaki a seggem bámulja.

(Liisa.Liis) : Ahol van önbizalom, ott semmi másra nincs szükség (((:

(Z_tHe_oNe) : Eltaláltad.

(Liisa.Liis) : Nem tudom, hogy most a fejem fogjam, vagy nevessek.

(Z_tHe_oNe) : Nevess, el tudom képzelni, hogy édes nevetésed van. ^^

(Liisa.Liis) :  Igazából borzalmasan visszataszító nevetésem van. Ha nagyon hangosan nevetek, akkor hajlamos vagyok fuldokolni közben, mint egy asztmás rozmár.

(Z_tHe_oNe) : Na erre a műsorra befizetnék.

(Liisa.Liis) : Sajnos csak bizonyos személyek láthatjék a “műsort”, te pedig attól tartok, hogy nem vagy rajta a listán.

(Z_tHe_oNe) : Most meg vagyok sértve. Magamra varrattam a rajzod és még csak nem is hallhatom a nevetésed? Igazán vérig lettem sértve. -.-“

(Liisa.Liis) : Jaj, sajnálom, ha megbántottak. Nem akartam, azt hittem csak viccelsz. ):

(Z_tHe_oNe) : Csak ugratlak.

(Liisa.Liis) : Nem vagy vicces. Komolyan azt hittem, hogy megharagudtál. Nem akarom, hogy haragudj rám. Ha szeretnéd felveszem a nevetésem és elküldöm neked csatolt fájlban.

(Z_tHe_oNe) : Akármilyen csábítóan hangzik, most mennem kell. A kötelesség szólít, de ide még visszatérünk.

(Liisa.Liis) : És elmondod, hogy mit is jelent számodra a tetoválás, mert tényleg kíváncsi vagyok rá.

(Z_tHe_oNe) : Ígérem te leszel az első, akit felkeresek holnap reggel, mikor felébredek. Ha még alszol, akkor délutánig hagyok pár zaklató üzenetet.

(Liisa.Liis) : Nagyon kedves tőled. Szép estét neked. Mármint, ahol én vagyok, ott már az van.

(Z_tHe_oNe) : Nálam is, szóval értve (: Álmodj szépeket!

(Liisa.Liis) : Neked pedig jó…Bármi is, ahová a kötelesség szólít. *:

(Z_tHe_oNe) : Ölellek! Sok puszi *: Z.

  Mosolyogva teszem el a telefonom, épp amikor Eliana teljes pompa-parádéval elhagyja a fürdőt. Bordó miniruha és arany ékszerek vannak rajta, hozzá pedig szintén arany cipőt visel. Haja be van göndörítve, sminkje pedig elárulja, hogy ma este bizony fel akar szedni valakit. Mondjuk ő mikor nem? Negyed órával később találkozunk az egész bandával a hallban, ahol a rutinnal ellentétben mindenki megbámul, vagy tesz egy dicsérő megjegyzést, Sandy pedig azonnal ki is sajátít magának, elválasztva barátnőmtől, aki pedig Carloshoz sétál és csevegni kezdenek. Keserű íz gyűlik a számba, de a gitáros egy elmés megjegyzése arról, hogy Sophianak a szoknyája még az eszénél is rövidebb kicsit jobb kedvre derít. Így könnyebb szívvel vágok neki az estének, remélve minden rendben lesz.