Új nyár, új kezdet!

Kedves, aranyos kicsi olvasóim, akik még nem tűntetek el. Remélem...

egy hét múlva kezdődik az érettségi időszak nálunk, azonban elkészültem a novellafüzér 3/5 - ével, ami azt jelenti, hogy mostantól minden héten kaptok egy részt. Az első Zayn lesz, mint az a fejléc is elárulta. A történet igazi kis fluff, ne keressetek hatalmas bonyodalmakat, mert nincsenek, most ennyi telt tőlem, be kell érni vele. Mindegyikek boldog befejezése van, nem kell aggódni a papírzsepi készletek miatt, mert megmaradnak.

Hamarosan létre hozok egy külön oldalt csak a novelláknak, ahol előre láthatjátok már most a történetek főszereplőit, amolyan kedvcsinálónak.

Minden jót kívánok nektek, és remélem, hogy tetszeni fog.

Millió ölelés!

C.

01.

Aliisa Pikkarinen

  A folyamatos utazás rettenetesen megvisel. Amikor legjobb barátnőm felajánlotta a munkát, arra számítottam, hogy esetleg egy fél évben egyszer kiszállásra kell majd menni egy közeli városba, de aztán kideürlt, hogy egy olyan munka, ami remekül fizet és azt követeli, hogy folyamatosan úton legyen az ember, egy évből legalább nyolc-kilenc hónapig. 

  Kérdezhetitek, mi ennek a szerencsétlennek a munkája… Elárulom. Állandó személyzetként utazom egy fiúbandával, mint az a személy, aki minden kívánságukat kielégíti ételek terén. Nem mondanám, hogy a szakácsuk vagyon, inkább amolyan étkezési tanácsadó/felszolgáló/az új lány, aki annyira jelentéktelen, hogy még hónapok múlva is mindenki azt hiszi, hogy újonc. Már két turnén kísértem el őket, minden egyes koncerten ott voltam a backstage-ben, mégis azt hiszik, hogy arra az egy alkalomra vettek fel.

  A banda többi állandó személyzetével remekül kijövünk, eljárunk az adott városban nézelődni, bulizni, de igazából csak legjobb barátnőm az, aki mindig tudja mire gondolok, mi van velem, hasonlók. Általános iskola óta vagyunk szinte elválaszthatatlanok Eliana-val, jóformán mindent együtt csinálunk, annyi különbséggel, hogy míg őt kirúgták az egyetemről, addig én nem is mentem, mivel a családomnak nem volt lehetősége előteremteni a szükséges összeget. De már nem is bánom. Boldog vagyok, csak kimerült. A mai koncert nagy siker volt, a Japánok egyszerűen meg vannak bolondulva a bandáért, ami mondjuk érthető is, de néha kicsit már sok nekem. Lenyűgöz, mit ki nem tud váltani öt félig még kamasz férfi látványa egy halom kamaszban.

  Jelenleg épp az ágyam felé tartok, egy kétszemélyes hotelszobában, kezemben a laptopommal, a háttérben pedig Eliana borzalmas énekével, aki zuhanyzik. Szokásomhoz híven lenge pizsamában vagyok, ami egy bugyit és egy ujjatlan hasközépig érő felsőt foglal magába. Szőke loknijaim kusza fonatban pihennek vállamon, míg magamból édes eper és banán illatot árasztok, tekintve, hogy épp csak befejeztem a fürdőszobai előkészületeket. Bemászok az ágyamba, jól betakarózok és a lábaimra fektetem számítógépem, ami halkan zümmög. Az első, ami megjelenik, mikor bekapcsolom a böngészőt az a Glimer fiókom, egy olyan oldal, ahová a rajzaimat, festményeimet és skicceimet töltöm fel. Már hónapok óta használom, de igazából sokkal inkább a magam szórakoztatására, mint közszemlére, szóval nem nagy felhajtást kavarok a világban. Azonban, amint körülnézek, szinte azonnal üzenetem érkezik.

(Z_tHe_oNe) : Szia (:

(Liisa.Liis) : Hellou ^^

(Z_tHe_oNe) : Tudom, hogy kicsit tolakodó és váratlan, de láttam a rajzaidat és szerelmes vagyok beléjük. Szóval arra gondoltam, hogy esetleg…izé…

(Liisa.Liis) : Szeretnéd használni őket valamihez?

(Z_tHe_oNe) : Belém látsz, kicsi lány. A madaradat szeretném az egyik tetoválásomhoz felhasználni, mert megláttam és tudtam, hogy nekem ez bizony kell.

(Liisa.Liis) : Örülök, hogy tetszik és külön annak, hogy kérted az engedélyem. Mások csak elvitték volna, mintha csak úgy termett volna a kertjükben.

(Z_tHe_oNe) : Soha nem tennék ilyet (: Becsszó…

(Liisa.Liis) : Láthatom majd, ha elkészült? Persze, ha nem nagy kérés.

(Z_tHe_oNe) : Természetes. Majd küldök képet a szalonból.

(Liisa.Liis) : Gondolom nem ez lesz az első tetoválásod ^^

(Z_tHe_oNe) : Nahh, már van vagy egy tucat belőlük, de úgy érzem soha nem lehet elég belőlük. Tudod, ez olyan, mint a drog, ha egyszer elkezdted, nehéz leállni.

(Liisa.Liis) : Igazából nincsenek tetoválásaim, szóval nem nagyon tudom elképzelni milyen lehet. Soha nem vonzott, hogy összefirkálják a bőröm, örökre.

(Z_tHe_oNe) : Pedig lehet még tetszene is. (:<

(Liisa.Liis) : Nem tudom. Ha egyszer elszánom magam, akkor az nagyon komoly dolog kell legyen. Tudod, valami meghatározó az életemben. Nem csak az, hogy megtetszett valami és feltétlenül magamon akarom tudni.

(Z_tHe_oNe) : Hé, ezt vegyem kritizálásnak? (((:

(Liisa.Liis) : Semmiképpen sem. Csak ártatlan véleménynek. *ironikus arc*

(Z_tHe_oNe) : Nyugi, ezt az iróniát idáig is érezni lehetett. Pedig azért….

(Liisa.Liis) : Örülök, hogy jól viseled a kritikát.

(Z_tHe_oNe) : Borzalmasan viselem. Most meg is sértődtem. Lehet, hogy kénytelen leszek liengesztelni.

(Liisa.Liis) : Lassabban kaszanova. Amennyire tudom, akár a baltás gyilkos is lehetsz, aki a rajzomat akarja magára tetováltatni. Szerintem várjunk még azzal a kiengeszteléssel ((((:

(Z_tHe_oNe) : Ahogy szeretnéd. Most viszont mennem kell, de jó volt beszélni veled egy keveset. Remélem még folytathatjuk később.

(Liisa.Liis) : Abszolút folytathatjuk. Majd ha kész a tetoválás, tényleg nagyo kíváncsi lettem. Remélem jó helyre teszed.

(Z_tHe_oNe) : Abban biztos lehetsz, kicsi lány. A legjobb helyre.

(Liisa.Liis) : A fenekedre!? o.O

(Z_tHe_oNe) : Neeem, a két lapockám közé. Hová nem gondolsz, te kis huncut…

(Liisa.Liis) : Ki is kezdte?

(Z_tHe_oNe) : Határozottan folytatnunk kell itt, de tényleg rohannom kell. Ölellek, Z.

(Liisa.Liis) : Már alig várom (: *:

(Z_tHe_oNe) : xX.

  Alaposan megmosolygom a rövid beszélgetést az idegennel, csöndesen elkönyvelem magamban, hogy róla se fogok hallani többet, majd nekilátok szétnézni a többi közösségi portálon, amire regisztrálva vagyok. A Facebook és Twitter nyüzsög a hírektől, pillanatonként érkeznek frissítések, új értesítések és üzenetek, amikre soha nem válaszolok. Végül is úgy döntök, hogy elegem van a mai napból és kikapcsolva a gépet nyugovóra térek, halvány mosollyal ajkaimon.

  Reggel arra kelek, hogy Eliana veszett tempóban rázogat, aminek egyetlen racionális okát sem látom, de nyöszörögve felé fordulok. Vörös haja lávaként omlik vállaira és arcába egyaránt, eltakarva a töménytelen szeplőt, ami azt fedi. Még pizsamában van, a szobába áradó éles fény pedig fehéren ragyogó körvonalakat ad neki. Letakarom a szemem, de azonnal el is rántja onnan karomat, ezzel megvakítva teljesen.

- Aliisa, késésben vagyunk, remélem tudod. Ha én kések az egy dolog, de ha Niall nem kapja meg a tökéletesen porciózott, energia dús reggelijét, akkor átváltozik dívává és kidobnak téged.
- Niall bekaphatja. Egyen proteinszeletet, mint minden más ember, aki edz – morgom hitetlenkedve
- Kérlek, szereztem fuvart is nekünk, ha igyekszel, akkor elvisznek minket a stadionig.
- És ki volt ez a nagylelkű, aki feláldozta magát, hogy eldob minket odáig?
- Carlos, ő van ma megbízva, hogy elvigye Eleanort és Sophiat a stadionba, nekem pedig felajánlotta, hogy elvisz.
- Ja, szóval téged visz el, engem meg betuszkolsz a két díva közé?
- Ne legyél gonosz, ők jó fejek, csak meg kell ismerni őket.
- Még szerencse, hogy te olyan jól ismered őket, mintha nem is a barátaikat sminkelnéd, hanem őket.
- Ha nem pattansz ki azonnal az ágyból, akkor itt kell hagynunk téged, szóval legyél olyan édes és kelj ki a paplanok alól, hogy el tudjunk indulni. Lenn leszek a hallban, ha keresnél – nyom egy gyors puszit a homlokomra és elrohan dolgára.

  Munkámnak köszönhetően mindig kényelmesen kell öltözködnöm, hogy nyugodtan tudjanak ugráltatni, nekem pedig ne törje szét a cipő a lábam. Szóval ma is farmer és tengerészkék rövid ujjú felső mellett teszem le a voksom, miközben lustán matatok a bőröndömben. A sminkemmel nem nagyon vacakolok, csak feldobok egy kis spirált meg szájfényt, akár középiskolában, majd hajamat automatikusan leengedve borzolom össze azt. Pár ékszert választok és napszemüveget, majd telefonomat és tárcámat egy laptáskába teszem, hogy egy kis parfümfelhő után elindulhassak lefelé.

  Bezárom az ajtót és engedem, hogy a folyosó pompája elkápráztasson. Azt hinné az ember, hogy ha csak a személyzet tagja, akkor valami vacak, olcsó hotelbe rakják be, nyomi szobákba, vacak kiszolgálással, de itt nem így van. Két emelettel az énekesek alatt kaptunk szobát, minden luxussal, amiről álmodhatunk. A folyosó maga is arról árulkodott, hogy nem sajnálták a költségvetést elszórni a szállásra. Bársonytapéta díszíti a falat, bíbor és hófehér színben, A földön szőnyeg, a tapéta vörösével megegyezik, a lámpák pedig minden méteren ott vannak, fénnyel töltve meg a helyiséget.

- Szerintem ma várost kellene néznünk egy kicsit – hallom meg a lift felől a banda egyik tagjának a hangját, egészen pontosan Harry az, aki szokásához híven borzalmas selyem inget és fekete farmert visel, haja fel van kötve, mivel a koncert előtt fogja Lou megmosni neki. Mellette Liam lépked, hóna alatt laptopja, fejében pedig a pulcsijának kapucnijával. Farmerja lazán lóg rajta, telefonja és talán tárcája kirajzolódik egyik zsebében, egy doboz cigi pedig a másikban.
- Szerintem ma végre próbálhatnánk rendesen. Ha végre beérünk a stadionba szétrúgom Louis és Zayn hátsóját, amiért belebakiztak a szövegbe tegnap este! – Idegesnek tűnik, hangja picit magasabb a kelleténél, amikor pedig utánuk szólok, hogy tartsák a liftet még fintorog is.
- Kösz – mosolygok fel rájuk, mikor végre épségben bejutok a kabinba, aminek minden fala tükör, megsokszorozva alakjainkat.
- Liam, szerintem ne vedd ilyen komolyan! Ez volt az első alkalom, hogy énekeltük, bárki hibázott volna, előfordul. Legalább tudják a rajongók, hogy nem playback az egész – folytatja a beszélgetést, tudomást sem véve rólam. Tipikus.
- A lányokkal megyünk, a mikrobusszal, Niall már biztos a fejét tömi majd, mire odaérünk, de nem baj, mert utána lemozoghatja a színpadon. Csak azt a vacak számot fogjuk gyakorolni, míg meg nem unják. Nem történhet meg újra.

  Kicsit rosszul esik, hogy egy szia sem hagyja el a szájukat, de megértem, hisz jóformán csak minden nap látnak, ott vagyok körülöttük, ők mégis túl elfoglaltak a kis világukkal, hogy esetleg, véletlenül is észrevegyenek. Ez abszolút normális, nemde? Előveszem a telefonom és kihasználva a hotel WiFi hálózatát megnyitottam a Glimer-t, amin egy üzenet várt.

(Z_tHe_oNe) : Remélem jól aludtál, ma megyek megcsináltatni a tetkót. Legyen szép napod, Z. xX.

  Apró mosoly siklik ajkaimra és melegség tölt el, mivel valaki tényleg gondol rám. Még akkor is, ha csak egy napja ismerkedtünk meg. Gyorsan bepötyögök egy rövid választ, majd visszacsúsztatom a készüléket a táskámba, mivel leértünk a földszintre. Ott meglepetésemre a két énekes nem váltott irányt, hanem egyenesen a négyes csoporthoz követett, ahol azonnal beszélgetni kezdtek a két lánnyal és természetesen barátnőmmel, aki nem csupán különleges szépségével nyerte el mások tetszését, hanem nyílt, barátságos személyiségével is.

  Carlos egy bátorító mosollyal köszönt, de ő is hamarosan a feladatának szenteli a figyelmét és szól, hogy indulni kellene. A hallt elhagyva átfurakszunk a rajongók között és beszállunk egy kisbuszba, amit Carlos hamarosan el is indít. Legjobb barátnőm és a göndör hajú énekes közé vagyok ültetve, ami nem is zavarna annyira, ha a fiúnak/férfinak nem lenne olyan markáns parfümje és nem éreznék kisebbségi komplexust, mivel csupán a válla csúcsáig érek.

- Alig várom, hogy a stadionba érjünk! Olyan jó lesz beszélgetni Lou-val és Lottie-val. Az este sajnos nem volt idő, de ma kifaggatom azt a lányt arról a srácról, akivel koncert közben flörtölt. Annyira bele van esve, hogy az hiehetetlen – Magyaráz Sophia, bár nyilván senki nem kíváncsi rá, kivéve természetesen Liam, aki úgy csüng minden szaván, mint egy pincsi. Sajnálom szegényt, amiért nem veszi észre a nyilvánvalót, de a szerelem sajnos vak és az őrületbe kergeti az embert. 

- Tudod, mégis inkább taxival kellett volna menni – súgom oda Aliana-nak, aki csak legyint, mintha butaságot beszélnék.
- Így sokkal gyorsabb és kellemesebb az út. Most pedig húzódj egy kicsit odébb, mert bele vagyok nyomva az ablakba! – kuncog és azzal a lendülettel úgy tol el, hogy szerencsétlen Harry-t is magammal sodrom, legalább húsz centit taszítva rajta.
- Bocs… - makogom zavartan, de jóformán nem is szentel nekem figyelmet. Milyen kedves fiú. Tényleg. Az embert azt hiheti, hogy megkapta az Aranyszív Nobelt.
- Ahogy mondtam, taxival kellett volna mennünk – dünnyögöm és előveszem tárcámat, majd szemügyre veszem annak tartalmát, totál nem foglalkozva a körülöttem folyó beszélgetésekkel, még azzal sem, ami épp fölöttem folyik, Eliana és Harry között, rólam és a szégyenlősségemről. Kösz…

  Megérkezünk a koncerthelyszínre, alig várom, hogy kiszabaduljak a kisbusz fogságából, de épp amikor már kitenném a lábam, Carlos utánam szól, hogy lenne-e kedvem visszamenni vele a hotelbe elhozni még pár stábtagot. Na már most, tudni kell, hogy Carlos a világ egyik legszexisebb férfija. Ezt pedig nem lányos elfogultságom mondatja velem, hanem a puszta tény, hogy magas, barna hajú, kreol bőrű és vakítóan fehér mosolya mellé olyan mennyiségű izomtömeg társul, hogy az barátságos kontextusban is kimeríti az obszcén fogalmát. Én pedig minden józan gondolkodásom és önkéntes cölibátusom ellenére is bele vagyok esve, mint vak ló a gödörbe, bár ezt jóformán senki nem tudja, a tény pedig, hogy eddig itt sem említettem, az az, hogy rá sem merek nézni. Szóval, mikor mikor felajánlja, hogy tartsak vele, szinte szó szerint menekülök be a stadionba, gyors futókat megszégyenítő sebességgel.

  Ciki. Én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere, de ráfogom arra, hogy vár a munka és Niall reggelije, amire már biztosan nagyon vár. Szóval egyből az élelmiszer egységre megyek, ahol nem is ér meglepetés, mikor ott találom őt és Louis-t, két pohár protein ital kíséretében. Milyen kis egészségesek kora reggel.

- Jó, hogy jössz! – esik nekem Niall azonnal.
- Igen? – kérdezem kétkedve, mire hevesen elkezd bólogatni.
- Abszolút. Louis barátommal épp azon vitatkoztunk, hogy mivel kellene felkevernünk a protein italainkat, hogy üssön és mégse legyünk teljesen kiütve a próbán.
- Mármint mire gondolsz? – akasztom nyakamba a kártyát a nevemmel.
- Piára. Ki akartunk rúgni az este a hámból, de nem sikerült, ezért úgy gondoltuk, hogy ma esetleg a próbák alatt talán feldobnánk a hangulatot – kacsint jelentőségteljesen, mire csak hitetlenkedve rázom a fejem.
- Ha megspékelitek az italt, szólok valakinek! – figyelmeztetem őket, ők pedig teljesen felháborodnak. Louis arcáról lefagy a mosoly, Niall pedig összeszűkített szemekkel méreget, de sajnos túlságosan kevéssé érdekel a szenvedésük, szóval egyszerűen lepereg rólam és gépiesen rakom le eléjük a reggelijüket. – Jó étvágyat. Az előbbit pedig komolyan gondoltam.
- Bárcsak Zayn itt lenne, ő lehízelegné a bugyidat is, akkor nem lennél olyan morcos kismaki – puffog Louis, majd hozzáfog az ételhez, amivel végre betömi a száját, én pedig már épp visszatérek a dolgaimhoz, amikor üzenetem érkezik. A Glimer használja ki a kedvező internet kapcsolatot és jelzi, hogy valaki keres.

(Z_tHe_oNe) : Megvaaaan! Remélem tetszik, mert én csak még jobban szeretem így a bőrömön, mint a neten.

(Liisa.Liis) : Fantasztikus lett, bár így fekete-fehérben kicsit élettelen. ):

(Z_tHe_oNe) : A jelentése lehel belé életet. Most rohanok, de később, ha érdekel természetesen, akkor esetleg beavatlak.

(Liisa.Liis) : Már tűkön ülök. xX Lis.

(Z_tHe_oNe) : Készítheted a pattogatott kukoricát, mert igazán érdekes sztori. xX Z.