Harmadik rész

Aloha!

Igen, újabb két hét kihagyás volt, azt hiszem, de szerintem sokan el tudjátok képzelni azt a stresszt, ami keresztül mentem az érettségi miatt. Azonban szerencsésen túl vagyok rajta, az eredményeket holnap kapjuk meg, utána pedig enyém a nyár, ragazzi!!

Szeretnék elnézést kérni, amiért ennyi kihagyás volt, de egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy javítsak. Azért remélem még nem utáltok teljesen és szívesen fogjátok olvasni Aliisa kalandozásait a továbbiakban is.

Millió ölelés!

C.

03.

  A kisbuszba bezsúfolódni nem a világ legkényelmesebb dolga, még akkor is, ha kettő áll az ember rendelkezésére. Az öt srác, a barátnőik, a zenekar és még néhány ember a személyzetből elég sok helyet foglal el, ha akarja ha nem. Én, Eliana és Niall közé lettem bepasszírozva, akik természetesen végigbeszélik az utat, hangosan vitatkozva, hogy a grillcsirke vagy a stake a finomabb. Reménykedve nézek a velem szemben ülő Sandy-re, aki három haverjával próbál jobb kedvre deríteni, több kevesebb sikerrel. Hülye vicceket mesélnek és a saját poénjaikon nevetnek, ami pedig igazán vicces, az nem is maga a sztori, hanem a nevetésük. Olyan, akár egy csapat hiéna, minden túlzás nélkül.

  Negyed óra az út a Zöld Sárkány nevű klubig, ahol kígyózva áll az emberek hosszú sora. Fogalmam sincs, hogy akarunk ide bejutni, de nyilván van valami különleges megoldás, amivel a híres embereket becsempészik. Aztán kiderül, hogy persze, hogy van, sőt nem is annyira bonyolult, mint hittem. A művészbejárón engednek be minket, onnan átvezetnek az öltözőkön és végül is benn vagyunk egy tágas szobában, ahonnan egy lépcső vezet le a fő helyiségbe, ahol táncolnak és a pultok vannak. 

  Hatalmas a hely, magas terem és szinte körbe bárpult, ahol vállakat egymásnak szorítva állnak a vendégek, elegáns és mégis kihívó ruhákban a lányok, a férfiak/fiúk pedig inget viselnek szakadt póló és szétnyűtt farmer helyett. A bokszok fehér bőrrel vannak bevonva, a falon pedig bársony borítás. A lámpák körben a falon kristályból vannak, a csillárok pedig megegyeznek designban ezekkel, és a terem hátuljában megtalálom a DJ pultot, ahonnan a fantasztikus zene érkezik, jelenleg épp Iggy Azale slágere, a Black Widow, amire a parketten hullámzanak az emberek. Már most szívesen lerohannék és belevetném magam az élvezetekbe, de erre sajnos várnom kell, mert egyedül nem merek lemenni, a többiek meg épp italokat rendelnek.

- Te mit iszol? – hajol közel hozzám Sandy, hogy biztosan halljam a dübörgő zenén keresztül is.
- Csak egy narancslevet kérek.
- Hööööö! És az alkohol hol marad?! – néz rám kerek szemekkel, de én csak vállat vonok.
- Sajnos nem ihatok, mert antibiotikumot szedek – hazudom, remélve, hogy elhiszi.
- Ahogy gondolod, de aztán ne sopánkodj, ha itt egyeseket hánytatni kell – magyaráz hahotázva, közben Harry-re és Louisra mutat.
- Szerintem nem fog megtörténni. Remélhetőleg Carlos megkímél majd és visszavisz a hotelbe, mikor megunom.
- Nem tudtad, igaz? Carlosnak vissza kell menni egy óra múlva dolgozni.
- Mi?!
- Bizony. Sajnos rám maradtál, kislány! – vonogatja meg szemöldökét, majd átkarolja a derekam, amit sokan nem néznek túl jó szemmel, bár nem tudom, hogy miért is pontosan.

  Végül az ígéretét addig sikerül betartsa, amíg rá nem mászik egy dögös angol cserediák, aki persze azonnal levette a lábáról és a parkett közepén kezdtek orgiába, konkrétan tudomást sem véve a másik négyszáz emberről. Kicsit csalódott vagyok, de lenyelem, mert általában mindenkinek a második választása vagyok. Eliana hamar összemelegedett Niallal, hogy utána ők is leléphessenek táncolni, akárcsak a többi srác, talán Zayn kivételével, aki nem igazán tudom, hogy hová is keveredett el.

- Hé, kislány! Szeretnél eljönni egy körre a Ferrarimon? – tolakszik be egy magas, fekete hajú férfi a periférikus látásomba, vagyis igazából az intim szférámba, alaposan kizökkentve a nyugis nézelődésemből.
- Nem. Szeretnék egyedül maradni a narancslevemmel.
- Ilyen szép lány és egyedül iszogat? Szerintem rád fér egy kis társaság – ül le a mellettem lévő székre és azonnal a combomra rakja a kezét, amit el szeretnék tolni, de nem engedi.
- Vegye le rólam a kezét – préselem fogaim között, de elvész a zenében.
- Kicsike, gyere táncolj velem – fogja meg a kezem, majd elkezd a táncparkett felé húzni.
- Hagyjon békén! – tolom el magamtól, de persze nem veszi a lapot és hozzám lép, teljesen nekipréselve székem támlájának. Könnyeim kicsordulnak, a rémület áramcsapásként hasít testembe. Szeretnék elrohanni, de a férfi sarokba szorított.
- Csak egy kicsi kedvességre vágyom, szerintem te megadhatod nekem – csúsztatja tenyerét a szoknyám pereme felé, de valaki leállítja.
- Szerintem haver húzz innen a francba és hagyd a lányt békén! – csattan Zayn hangja, még a dübörgő zenén keresztül is tisztán hallom.
- Ki vagy te, kis szarházi, hogy megmondd mit csinálhatok?!
- A lány a barátnőm, és ha nem kotródsz el azonnal, akkor beverem a képed!
- Bocsi, azt hittem szabad a kicsi. Nem kellene a csajodat… - innentől nem hallom, mert a zene elnyomja, de a férfi hamarosan lelép, Zayn pedig kifelé vezet a helyiségből. Nincs is időm átgondolni a helyzetet, már kinn is vagyunk és a hotel felé sétálunk. Az éjszaka hüvős, rajtam pedig alig van valami, a rövidke ruhán és a cipőn kívül, a zakó pedig nem sokat segít rajtam.

  Az utcák még nyüzsögnek, de inkább autókkal van teli, mint járókelőkkel. Így legalább annak az esélye kisebb, hogy lekapnak minket. A cipő szétgyilkolja a lábam, szeretném levenni, de mezítláb biztosan felfáznék. Szeretném kifaggatni Zaynt, hogy mégis mi a franc volt az benn a klubban, de nem merem, mert elég idegesnek tűnik, pedig neki aztán tényleg semmi oka nincs rá. Cigizve sétál mellettem, elmerülve saját világában, szabad kezét zsebre dugja, a forgalmat fürkészi. Végül mégsem tudom magamban tartani a kérdéseimet és letámadom.

- Beavatsz mi történt odabenn?
- Megmentettelek egy perverz disznótól.
- Úgy, hogy azt hazudtad a barátnőd vagyok? Egyáltalán minek jöttünk el?
- Ha nem hazudok, akkor behúzott volna nekem és téged pedig valószínű a táncparketten erőszakol meg. Inkább hálás kellene legyél, amiért megmentettelek.
- Köszönöm szépen, hogy kihoztál az Antarktiszra, hogy halálra fagyjak, miközben a cipőm kicsinálja a lábam. Tényleg nagyon köszönöm.
- Akár vissza is mehetsz, nem köteleztelek rá, hogy velem gyere! – reccsen rám, amitől összerezzenek és talán ijedtebb vagyok, mint mikor az a férfi rám akart mászni.
- Ne haragudj. Tényleg hálásnak kellene lennem.
- Én pedig talán megkérdezhettem volna, hogy el akarsz-e jönni, de egyszerűen nem bírtam nézni, ahogy az a szemátláda megkörnyékez. Legszívesebben behúztam volna neki egyet! – magyaráz átszellemülten, közben leveszi dzsekijét és vállamra teríti.
- Ezt is köszi.
- Semmiség. A lábad nem fáj?
- Csak mindjárt meghalok a gyaloglástól, de már nincs messze a hotel. Igaz?
- Még fél óra – jelenti ki, majd egy padhoz sétál és leveszi cipőit amiket utána átnyújt. – Tessék, húzd fel. Biztosan akkora rád, mint két csónak,de kényelmesebb, mint az a kínzógép, amit cipőnek nevezel.
- Ritkán hordok, akkor is csak mert kényszerítenek rá.
- Borzasztó lehet.
- Megnéznélek én téged tűsarkúban billegni. Igen csak felakadna a szemed, ha tudnád milyen kényelmes is igazából.
- Látom, hogy nem az, nem kell kipróbálnom hozzá.
- Akkor meg ne ítélkezz! – dorgálom, közben végre sikerül felhúznom a cipőket és sokkal kényelmesebben érzem magam, végre tudok járni.
- Kérsz egy cigit? – nyújtja felém a dobozt, amit fogalmam sincs mikor varázsolt elő, de ott van a kezében és felém tartja. Megrázom a fejem és tekintetem a város fényeire emelem, míg ő kivesz egy szálat, majd ajkai közé fogja, hogy meggyújthassa. Talán kicsit túl sokat is cigizik a korához képest...Talán így vezeti le a stresszt...
- Milyen érzés annyira gazdagnak lenni, hogy nincs mire költened a pénzed? – kérdezem pár perc néma gyaloglás után.
- Igazából nem tudom. Bár én kezelem a pénzem, mindig csak annyi van nálam, amennyire épp szükségem van, soha nem több. Ha venni akarok valami drágábbat, akkor előtte mindig megbeszélem egy tanácsadóval, hogy milyen módon lehetne olcsóbban hozzájutni.
- Akkor ő tanácsolja, hogy spórolj a borotvával is? – szúrok oda egy csípős beszólást, utalva több napos borostájára, ami eltakarja tökéletes arcát.
- Nem, azt a menedzsment tanácsolja.
- Ők mondják meg, hogy milyen legyen a kinézetetek? – kérdezem felháborodva és megállok, hogy szembe fordulhassak vele.
- Szerinted miért olyan hosszú Harry haja? Utálja, de nem vághatja le, mert nem engedik neki. Liam pedig nem azért végez fárasztó edzéseket minden nap, mert annyira oda meg vissza van érte, hanem mert köteles formában maradni, mégis megtartani a nagy maci kinézetet.
- És te azért vágattad le a hajad így?
- Nem. Szerződést szegtem, amiért kártárítést kellett fizetnem, de utáltam a hajam. Nem állt sehogy és egy normális frizurát nem tudtak csinálni belőle.
- Micsoda kis lázadó valaki – könyökölöm finoman oldalba, mire elmosolyodik és magához húz, karját átdobva vállamon, mintha ez annyira természetes lenne. Kicsit kényelmetlenül érzem magam, de engedek neki, minden józan eszem ellenére.
- Soha nem gondoltad volna, mi?
- Á, túl jófiúnak nézel ki, hogy ilyesmit feltételezzek rólad – kötekedek vigyorogva.
- Igen? – biggyeszti le ajkait, belőlem pedig kitör a nevetés.
- Bocsi, igazi rossz fiú vagy, ezek a tetkók meg piercingekkel…Totál megijedek tőled.
- Lehet egy szervkereskedőhöz viszlek el éppen, szóval félhetsz is.
- És még bolond is vagy… Azt hiszem hívnom kellene a rendőrséget.
- Az a baj, hogy az arigaton kívül semmit nem tudsz japánul.
- Szerencse, hogy te igen. Majd elmondhatod, hogy kérjek segíséget, ha egy énekes megtámad és őrült módjára szervkereskedők kezére akar adni. Ehhez mit szólsz?
- Nem is tudom – fúj egy adag füstöt a levegőbe, majd felém tartja a cigijét. – Biztos nem kérsz?
- Addig fogod unszolni, míg ki nem próbálom? – kérdezem hitetlenkedve, mire bólint.
- Látni akarlak elromlani. Túl jó vagy, ha érted mire gondolok.
- Miattad jutok majd a pokolra, Malik – csóválom a fejem és a felém tartott cigibe szívok. Ajkam akaratlanul is ujjaihoz ér, amitől ő látványosan megrázkódik. Nem tudom mire vélni, de felegyenesedek és hosszan benntartom a füstöt, majd lomhán kifújom.
- Profi – suttogja elismerően, majd ő is beleszív a már majdnem teljesen elégett cigibe.

  Csöndesen beszélgetve érünk el a hotelig, ahol valami különleges okból kifolyólag a lift nem áll meg az én emeletemen, hanem egyenesen a banda szobáihoz visz minket. Először értetlenül állok a dolgok előtt, de amikor felértünk Zayn a szobatelefonon rendel egy halom kaját.

- Remélem nem baj…
- Át kellene öltöznöm és mondjuk a sminkemet lemosni.
- Adhatok ruhákat, arctisztító pedig van a mosdóban – magyaráz félig a szekrényben állva.
- Szerintem átmegyek a szobámba, átveszem a saját ruháimat és visszajövök. Hadd emlékeztesselek, hogy még mindig alig ismerlek, szóval ne erőszakoskodj, mert kidoblak az ablakon – figyelmeztetem és kiosonok a szobából, majd lemegyek a mi emeletünkre és virágos nadrágot, pandás pulcsit és papucsot húzók. Hajamat úgy hagyom, ahogy volt, de a sminkem lemosom, majd megyek vissza Zaynhez, aki szintén átöltözött közben, haját pedig felkötötte egy nindzsa copfba a feje búbján. Borzasztóan néz ki, de nem teszem szóvá, mivel egy csomó étellel fogad, meg borral és üdítővel.
- Ugye megbocsájtod, hogy elraboltalak attól a vén perverztől?
- Ha az sajttál, akkor határozottan meg van bocsájtva minden – ülök le mellé a földre, majd vigyorogva állok neki kitölteni a már kidugaszolt vörösbort.

  Ha valaki reggel azt mondja, hogy buli helyett Zayn Malik hálószobájában fogok ülni és sajtot eszek este, akkor azt szemberöhögtem volna. Most pedig mégis itt vagyok, remekül érzem magam és megismerek egy olyan énekest, aki még pár napja, sőt igazából két évig figyelembe se vette, hogy létezek. Fura ez, de nem akarom túlgondolni, mert ki tudja hová tart ez a vonat, nekem pedig nincs problémám vele. Na jó, talán az a hangyányi, hogy nem Carlos hozott haza és nem vele vagyok kettesben, de Zayn is tökéletesen megteszi.

  Egész későig maradok, az alatt az idő alatt pedig elpusztítjuk a temérdek kaját, kétszer kilimbózunk a teraszra cigizni és elfogyasztunk majdnem egy egész üveg vörösbort, aminek meg is lesz a hatása. A telefonjáról hallgatunk zenét, lehetőleg olyat, amit mindketten szeretünk és a hangfalra dobálunk pattogatott kukoricát, amikor egy-egy olyan dal jön sorra, amitől a falra tudnánk mászni. Kettő körül kísér le a szobámhoz, ad egy gyors puszit a homlokomra, Armani és bor illata van, majd elköszön és visszamegy az apokalipszis sújtotta övezetbe, amit a szobájának nevez.

  Lezuhanyzok, fogat mosok és mivel egyáltalán nem tudok aludni, ezért nekifogok rajzolni. Szerencsére Eliana még nem ért vissza, így nem harapja le a fejem, amikor kiborítom a földre a 150 darabos ceruzakészletem, a számtalan hegyezőm és a három rajzfüzetet, amit magammal cipelek minden koncertre, hátha megjön az ihletem. Az ágynak támasztva hátam fogok hozzá, majd amit egy szemnek indul, az három óra múltán átalakul Zayn Malik gyönyörű arcává. Kétszer meg kell néznem, hogy elhihessem, amit alkottam. Nem volt tudatos, sőt… egyáltalán nem ezt terveztem, de amint jobban megnézem, fel is ismerem. Egy korábbi koncertjükön maradt meg bennem ez a kép, ahogy ajkai szétnyílnak és a közönségbe bámul. Ujjaim végigvezetem arcán, majd száján és beleborzongok abba, hogy mekkora egy hülye vagyok.

  Gyorsan elpakolom a cuccaimat, a rajzot pedig gondosan mappám legaljára teszem, nehogy bárki is megláthassa, majd hajnali öt lévén bemászok az ágyamba és szinte azonnal el is alszom. Az ágyam nem kényelmes. Nem találom a helyem benne, reggelre pedig kialvatlanul és zúgó fejjel ébredek az utolsó Japánban töltött napunkra. Eliana még mindig nincs sehol, az óra pedig úgy dörömböl, mint egy őrült.

  Kikászálódok az ágyból és csiga tempóval készülődni kezdek. Beveszek két szem advilt és remélem a legjobbakat. Szűk farmert és Ramoneses pólót húzok, rá egy bő kockás inget, hajamat pedig felkontyolom és egy fekete kendővel egészítem ki. Futócipőt húzok, mert az a kényelmes és még indulás előtt ellenőrzöm a Glimer fiókomat. Mosolyogva tapasztalom, hogy bizony érkezett üzenetem, nem is akárkitől. A tetkós sráctól, szóval azonnal rá is vetem magam.

(Z_tHe_oNe) : Remélem jól aludtál, mert én egy szemhunyást sem! (:

(Liisa.Liis) : Keveset és rosszul aludtam, de túlélem. Írj, ha WiFi közelben leszel, tartozol egy magyarázattal a tetkót illetően. xX L 

  Nem kell két percet sem böngésznem a közösségi oldalakat, azonnal érkezik is a válasz.

      (Z_tHe_oNe) : Micsoda szerencse, hogy amerre én járok WiFi terem minden fán.

(Liisa.Liis) : Tudom. Mi is lenne velünk vezetéknélküli internet nélkül. (((:

(Z_tHe_oNe) : Fogalmam sincs. Lehet még mindig postagalambot használnánk.

(Liisa.Liis) : Borzasztó lenne. A középkor nem lehetett valami kellemes. De madárról beszélve…szóval…? 

(Z_tHe_oNe) : Oké, de ne nevess ki, mert tényleg sokat jelent. 

(Liisa.Liis) : Mondd már, mert elkések a munkából. 

(Z_tHe_oNe) : Azt a szabadságot jelképezi, ami nekem már nagyon rég nem adatik meg. Mindenki beleszólhat abba, hogy is nézzek ki, mit csináljak, ám a madarak szabadok és oda mennek, ahová akarnak. Csak a tetoválásaimba nem köthetnek bele, most már pedig a te alkotásod is a gyűjtemény része. 

(Liisa.Liis) : Oké, most lettem csak igazán kíváncsi. Valami modell vagy? 

(Z_tHe_oNe) : Mondhatjuk így is, de ha elmondanám az igazat, akkor meg kellene, hogy öljelek. 

(Liisa.Liis) : Szerencse, hogy nem tudsz, mert túl messze vagyok ^^ 

(Z_tHe_oNe) : Rád küldhetek egy csapat fejvadászt. Megvannak a módszereim, egy percet se aggódj. Azonban rohannom kell, mert várnak rám. 

(Liisa.Liis) : Milyen fontos ember lett valaki. Amúgy nekem is mennem kell, de írok ha lesz egy kis időm, ha téged se zavar persze. 

(Z_tHe_oNe) : Dehogy zavar. Már alig várom! *: Z 

  Felkapom dzsekimet és elhagyom a szobát, majd miután bezártam az ajtót a lift felé veszem az irányt. A liftben Harry és Liam állnak, mindketten napszemüveget viselnek, vagyis borzasztó másnaposak, ami megmosolyogtat, ugyanis nekem még a fejfájásom is elmúlt. Beállok közéjük és némán hallgatom a zenét, amit a liftben adnak. Harry a telefonján böngészi a híreket, de nem sokáig, ugyanis elkáromkodja magát és kollégája felé fordítja a kijelzőt, amit nem látok rendesen, csak homályos formákat a szöveg helyén, valamint egy képet a fejléc alatt, azt se tisztán.

- Ha ezt a menedzsment megtudja, szétrúgják Zayn seggét – köpi Liam és homloka azonnal ráncba szalad, ahogy elveszi a fürtös telefonját és szerintem beleolvas a cikkbe. A feszültség érezhetően nő a kabinban, ahogy a két fiú némán egyeztet valamin BRO nyelven, majd amint a földszintre érünk ki is lőnek mellőlem, elsodorva egy szobapincért, aki majdnem hanyatt esik. Kíváncsi vagyok miről van szó, de tudom, hogy ez már várat magára.