Hatodik rész

Ave!

Tudom, hogy kicsit késő van, de itt vagyok, megérkezett az utolsó előtti rész, ami után már csak egy rövidebb Epilógusféle érkezik. 29. van a születésnapom, szóval arra gondoltam, hogy kivételesen akkor frissítem a történetet, meglepve ezzel magam.

Nagyon köszönöm a komentet, feldobtad a napom vele, sőt e-mailt is kaptam, amiért szintén kimondhatatlanul hálás vagyok. Azt a csínytevést most is elkövethetitek, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre. Már szerdán elkészítem az új kinézetet, ezúttal Harry és a főszereplő közös képével! Bizony, olyan spécire fejlesztettem a képességeimet, hogy egész élethűre sikerült.

Millió puszi!

C.

06.

  Agyamban ezer gondolat száguld végig pár másodperc leforgása alatt. Minden, ami márciusban és

előtte történt velem és leginkább Zayn... A mai nap és az, hogy itt hagyott, rádöbbentett arra, hogy talán nem csak barátként tekintek rá. Rövid idő alatt alakult ki bennem ez a vonzalom, és még rövidebb idő alatt realizáltam, hogy minden hiába, mert rájött micsoda egy perverz vagyok és elment. Már nem számít, hogy mit érzek, mert nincs kinek kimutatnom...

- Meddig várjak még rád?! – esik be Zayn a szobámba, ezzel alaposan megrémítve és ugyanakkor hatalmas megkönnyebbülést hozva.
- Azt hittem, hogy te elm...elmentél – fordulok felé félig már zokogva.
- Kis buta.. Hová tudnék menni nélküled? – lép hozzám és szorosan a karjaiba zár. – Te vagy a fuvarom, mert a sofőr elvitte a kocsit, hogy ne legyen feltűnő, hogy két hétig az utcán fogok parkolni.
- Ne viccelődj. Tényleg megijedtem... Azt hittem őrültnek tartasz a rajzok miatt...
- Imádom a rajzaidat és azért mentem le, hogy amit elvettem, betegyem a táskámba – mondja nyugtató, mély hangon, amitől szinte azonnal jobban érzem magam. Arcom vállába fúrom és talán kicsit rá is játszom a sírásra, mert nem akarok elszakadni tőle. – Bár kicsit tényleg ijesztő, hogy mindenhol ott vagyok – teszi hozzá kuncogva.
- Naaa.... – dünnyögöm felsője anyagába.
- Csak viccelek. Fel fogom használni, mint Twitter profilképet, ha nem baj.
- Jogdíjat fizetsz utána?
- Meglátjuk mire jutunk a tárgyalásokon. Figyelmeztetlek, remekül tudok alkudni, főleg, ha hölgyről van szó.
- Igen. Japánban Niall azt mondta, hogy a bugyit is lehízelegnéd rólam.
- Mikor mondta? – néz rám rémülten, mire felnevetek.
- Amikor nem engedtem, hogy alkoholt tegyenek a turmixokba.
- Azért akkor külön kell köszönetet mondjak, mert nem engedted nekik. Úgy érzem sokkal fogok neked egyszer tartozni, ha sok ilyen apróság derül ki.
- Tudtommal nem volt több – emelem rá tekintetem ártatlanul, és hosszú idő óta először, csak most nézek igazán a szemeibe. Olyan különleges árnyalata van, mintha sötét méz lenne, mely kész bármely pillanatban kicsordulni, arany vonalat festeni szép arcának két oldalára. Szeme sarkában apró nevetőráncok vannak, mert most is mosolyog, mint mindig. Kezem öntudatlanul emelkedik és rajzolom meg szemöldöke vonalát, lassan haladva állkapcsáig, egészen szája sarkáig, ahol végre észbe kapok, és lángoló arccal visszahúzom a kezem. Soha ilyet nem csináltam, de úgy éreztem ezzel semmilyen határt nem lépek át. Nyilván tévedtem, ugyanis még levegőt sem vesz, pillantásába pedig döbbenet költözik. – Sajnálom – fordulok el tőle, majd kimegyek a szobából, át a nappaliba és ki a teraszra, hogy kiszellőztethessem a fejem.

  Oké, talán Zayn jobban tetszik nekem, mint hittem a szobában. Talán még kívánom is egy kicsit. Nagyon. De ez nem változtat a tényen, hogy barátok vagyunk, ami pedig mindent magába foglal, csak a szexet nem. Pedig ez a pasi két lábon járó erotika, konkrétan obszcén, ahogy ajkába harap. Legalább is most már annak tűnik, miután más szemmel nézek rá.

- Ugye nem ezt fogod csinálni két hétig? – érkezik meg Zayn, ezúttal egy szál cigit tartva a kezében, amit azonnal meg is gyújt.
- Mit?
- Elszaladni előlem, akármi történik köztünk. Barátok vagyunk, normális, hogy néha fura helyzetek alakulnak ki. Mindenkivel megtörténik – veti át vállamon a karját, ez pedig már annyira megszokott, hogy akár rutin is lehetne. Annyi különbséggel, hogy csak azokra az apró elektromos kisülésekre tudok gondolni, amit csupasz bőrünk érintkezésekor érzek. Nem lesz ez így jó. Nagyon nem...
- Nyugi, majd megpróbálom visszafogni magam.
- Egy szívást? – tartja felém a szálat.
- Kösz nem. Inkább bemegyek és megfőzöm a teádat.
- Azt hiszem már nem lesz rá szükség. Elszívom a cigim és ledőlök, ha nem baj.
- Egyáltalán nem baj. Csinálsz, amit szeretnél.

  Miután elszívja a cigijét felkísérem az emeltre, ahol a vendégszobák vannak, és engedem, hogy válasszon egyet. Megvárom míg berendezkedik, majd magára hagyom, hogy aludja ki magát. A földszinten elmosogatok, majd felhívom Elianat, hogy tanácsot kérjek tőle. Feltűnően hamar leráz, tehát biztosan Carlos is nála van, ami azt jelenti, hogy megzavartam valamit. Szóval egyedül maradok a gondolataimmal, jobban mondva a kétségbeesésemmel. Végül úgy döntök a rajzolásba menekülök, azonban ezúttal kényszerítem magam, hogy ne az énekest rajzoljam, hanem valami egyedit. Egy kék madár lett az eredmény, színes hátérrel, amibe beleszeretek, amint végignézek rajta, és tudom, hogy elérkezett a tökéletes alkalom, hogy tetoválásom legyen.

  Akarom magamon ezt a képet, mert a madár kecses és törékeny, színei elmosódottak, mégis fókuszban van. Gyorsan írok hozzá egy pár szavas szöveget és késznek nyilvánítom. A felirat csak annyi, hogy mindig bíznod kell, vagyis ne engedjem magam a kétségeimtől vezérelni és eltántorítani a céljaimtól.

  Kinézem az egyik tetováló szalon honlapját a Facebookon, majd miután kielégítőnek találom, amit a galériájukban látok, be is telefonálok. Másnapra kapok időpontot, egy Dave nevű művészhez, aki nagyon kedvesen elmagyarázza, hogy ha lehet ne igyak alkoholt a művelet előtt, és ne idegeskedjek, mert semmi értelme. Alig várom, hogy Zayn felébredjen és elmondhassam neki, de út közben meggondolom magam, és meglepetésnek tartogatom a dolgot, hisz miért is ne lepném meg, ha tehetem.

  Vendégem hat körül ébred fel, épp időben, hogy tanúja legyen bénáskodásomnak egy borosüveggel. Persze jól kinevet, mielőtt tényleg segítene, de a lényeg, hogy segít, közben szorosan mellettem áll, érzem parfümének illatát, és körbelengi egy szinte észlelhetetlen, még mindig félig alszom aura.

- Hogy lehetsz ilyen béna? – adja át a bornyitót, amit azonnal el is teszek.
- Nem tehetek róla. A bordugaszolás nem az én sportom. Még szerencse, hogy van egy erős Zaynem, aki megoldja a problémáimat.
- Így most életem végéig nekem kell ezzel foglalkoznom?
- Ha nem zavar – mosolygok rá tündérien, amit viszonoz is, majd kitölti a bort két pohárba és a nappaliba sétál, ahol a tetoválásról készült rajz még mindig az asztalon hever. Naná, hogy egyből kiszúrja.
- Ebből mi lesz? – tartja felém, hogy jól láthassam.
- Holnap magamra varratom. Nekem is lesz egy madaras tetoválásom.
- És ezt mikor döntötted el?
- Amíg te az esztétikai alvásodat végezted az emeleten. Megrajzoltam és megszerettem. Van is időpontom holnapra, remélem eljössz velem. Nem merek egyedül menni.
- Naná, hogy elmegyek. Kell valaki a fejed tartja, mikor elájulsz.
- Ez nem volt szép. Nem fogok elájulni, nem vagyok az ájulós fajta.
- Soha nem tudhatod. Hová szeretnéd?
- Az oldalamra. Ott nem sokan látják, de én tudni fogom, hogy ott van. Csak akkor mutatom meg, ha akarom.
- Jó hozzáállás. Már alig várom, hogy lássam, ahogy kitetoválnak. Talán én is szerzek egy újat. Ha lesz ideje a tetoválónak persze.
- Meglátjuk. Még itt leszel egy ideig, szerintem ha nem is holnap, de a héten valamikor biztosan tud majd fogadni.
- Olyan kis optimista vagy. Magammal foglak hurcolászni mindenhová, mert a pozitív karma szerencsét hoz.
- A barátaim szerint egy csöndes és visszafogott lány vagyok.
- És szégyellős, ami azt illeti. Soha nem láttam még ilyet.
- Ha ha...Nagyon vicces vagy, Malik. Azért annyira ne ragadtassuk el magunkat.
- Ezer bocsánat, szép hölgyem – néz rám kiskutya szemekkel és megpuszilja a homlokom, ezzel felébresztve gyomrom remegését.

  Végül a kanapén alszunk el, valamikor éjfél körül. Addig valami gagyi filmet nézünk, amibe én belealszok, fejemet Zayn mellkasán pihentetve, utána gondolom valamikor ő is elaludt. Reggel ugyanabban a pózban ébredek, mellkasa ritmusosan emelkedik fel-le, karja derekamon pihen és valamiért úgy érzem, hogy baromira el van zsibbadva szegény. Szerencsére elég nagy a kanapé, így nyugodtan odébb tolhatom anélkül, hogy felébredjen. Hálásan szusszan egyet és oldalra fordul, velem szembe, ami öntudatlanul is arra késztet, hogy közelebb furakodjak hozzá. Kezét automatikusan körém fonja, így alszunk tovább, egészen 11-ig, amikor telefonja csörgése riaszt fel minket. Persze mire Zayn elér hozzá már elhallgat, de azért él benne a becsület és visszahívja az illetőt, akiről kiderül, hogy Louis az.

  A hívás örömhír, ugyanis megtudjuk, hogy El terhes, már két hónapos és alig várják, hogy megtudják, milyen nemű lesz a kicsi. Persze, addig még van, de Zayn szerint Louis ilyen, mindent túlreagál és hajlamos hiperaktívvá válni, mint a mókus a Pirosszkából. Ettől a hírtől az én napom is feldobódik, még akkor is, ha nem közvetlenül érint.

  Reggelizünk majd kicsi strandolás után a tetőtéri medencében, elindulunk a szalonba. Dave, a művész nagyon rendes, elmagyaráz mindent, a legviccesebb pedig, hogy felismeri Zaynt, és megkéri, hogy el ne rohanjon, de a lánya a legnagyobb rajongójuk és a világot jelentené, ha megvárná, míg felhívja a lányát, hogy jöjjön le a szalonba. Naná, hogy megvárja, amúgy is kénytelen fogni a kezem, míg kétszer majdnem elájulok a folyamat közben. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fájj, pedig minden egyes mozdulásár érzem a tűnek, ha pedig egy fél milimétert mozdul, már az is olyan, mintha szétszedné a bőröm, apró darabkákra. Húsz perc alatt lezsibbad az oldalam, alig érzékelem a műszer mozgását, de attól még nem lesz kellemesebb.

  Nagyjából ez az a pillanat, amikor Dave lánya, a 17 éves Jessy megérkezik. Haja ki van engedve, hosszú és piszkos szőke, arca a gyerek és a felnőttkor között van, vékony, mégis telt egy szinten, szemei pedig csodaszép zöldek. Magas és karcsú, a szoknya, amit viszel pedig megítélésem szerint túl rövid, de lehet csak azért látom annak, mert félig el vagyok zsibbadva. Ami igazán zavar, hogy Zayn azonnal elengedi a kezem és FLÖRTÖLNI kezd a lánnyal. Féltékennyé tesz a látvány? Á, dehogy, csak legszívesebben felállnék és visszaküldeném az oviba a kiscsajt, ahonnan szabadult. Képet csinálnak, aláírást kap majd vidáman csacsogva elviszi Zaynt a szalon hátsó rézébe, az Isten se tudja minek.

- Szóval, ti ketten együtt vagytok a mi kis pacsirtánkkal? – kérdezi Dave, miközben az utolsó simításokat végzi a szövegen, majd készíti elő a színeket.
- Nem, csak barátok vagyunk. Itt lesz Londonban két hétig, és úgy döntött, hogy én leszek a tökéletes áldozat, akit terrorizálhat addig.
- Kedves fiúnak tűnik.
- Mert az is. A legrendesebb, és nem fél a megszállott pszichopatáktól – kuncogok magamnak, egészen addig, míg újra hozzá nem lát a tetováláshoz, ezúttal mintha a bordáimat szurkálná.
- Lehet nem akarom tudni, hogy ezt mire érted. A tetoválás saját rajz? – kérdezi belemártva a szerkentyűjét a kék festékbe.
- Igen, tegnap délután rajzoltam, miközben Mr. Hírnév aludt.
- És...Dolgozol most valahol? – teszi fel tétován a kérdést, fogalmam sincs hová akar kilyukadni vele, szóval inkább visszakérdezek.
- Miért?
- Csak, mert arra gondoltam, hogy esetleg kifesthetnéd a lányom szobáját. Mármint nem ingyen, vagy valami, de ez fantasztikus és nekem nincs időm erre is. Az alap fehér és mintákat vagy mit kellene rá festeni. Megfizetem rendesen, meg persze ha van időd rá és nem fáradtság. Tudom, hogy most találkozunk először, de ezek a színek fantasztikusak, biztosan tetszene neki.
- Biztos vagy benne, hogy Jessy szeretné, ha egy vadidegen festené ki a szobáját?
- Neki mindegy, csak trendi legyen és villoghasson a barátainak vele – horkan fel szarkasztikusan.
- De nem lehet ott, amikor festek.
- Holnap után táborba utazik egy hétre – mondja tétován, amitől megnyugszom, de eszembe jut, hogy ha elvállalom, akkor mit kezdek majd vendégemmel.
- És Zayn is jöhet?
- A lányom el lenne ájulva, ha Zayn Malik is festené a szobáját.
- Nem tudhatja meg, mert akkor nem utazik el.
- Megegyeztünk. Ma megbeszélhetitek a részleteket, míg ezzel elkészülök.

  Így esett, hogy még egy órán keresztül egyeztetek Jessy-vel a szoba részleteiről. Kiderül, hogy nagyon aranyos lány, korához képest érett és azon túl, hogy megszállot directioner, semmi baj nincs a fejével. Az ágya fölé szeretne egy szivárványt, két metál villa között, naná, hogy tudom honnan az ötlet. A falakra többségében csak fekete indákat szeretne és rájuk leveleket, meg madarakat, szóval ezzel nincs probléma. Nagyon örül, hogy én csinálom, mert mikor Dave elárulja neki, hogy a tetoválásomat én rajzoltam, majdnem elájul az elragadtatástól. Aztán Zayn száján kicsúszik, hogy neki is terveztem egyet, amit persze meg kell mutasson.

  Miután kész a tetoválásom kapok egy címet, amire holnap után kell mennem, majd egy kulcsot is, amiről igazából nem tudom, hogy mire jó, csak akkor, amikor megérkezünk két nappal később a házhoz, ami teljesen üres, be van zárva az ajtó és átalakítás alatt áll. Szuper, összezártam magam egy hatalmas házban Zayn Szexi Malikkal, aki ráadásul az elmúlt két napban túl közel került hozzám. Minden értelemben.

- Szóval, csak a mienk a ház? – kérdezi szemöldök vonogatva.
- Igen, nagyon úgy néz ki – nyitok be a hatalmas épületbe, aminek festék és mész szaga van, ami egyszerre orrfacsaró és kellemes is.
- Holnapra az újságban lesz, hogy házat nézünk a közös, boldog jövőnkhöz – indul meg a lépcsőn nevetve, de én nem szórakozom ilyen jól.
- Mi? – döbbenek meg teljesen.
- Azt is tudják, hogy veled voltam, míg tetkót csináltattál, sőt ez a kis spiné még azt is közzé tette, hogy a barátnőm dekorálja a szobáját. El tudod ezt hinni?
- Esküszöm egy csótányt festek az ágya fölé! – szorítom ökölbe a kezem mérgesen.
- Csak kamasz és rossz következtetéseket vont le.
- Na igen. Még, hogy a barátnőd... Szerencsés lennél, ha ilyen barátnőd lenne. – Most rajtam a sor, hogy nevessek, ő pedig megdöbbenve néz rám, talán kicsit túl sokat mondtam.
- Azért valljuk be, te is épp ugyanannyira lehetnél szerencsés, ha velem járnál. Egy igazi híresség lenne a barátod.
- Épp ezért nem járnék hírességgel. Mert híres és nem lenne magánéletünk.
- Szóval még velem sem? – kérdezi lehangoltan, de nem tulajdonítok neki különösebb jelentést.
- Persze, hogy nem. Barátok vagyunk, azt pedig nem akarom elrontani valami olyannal, amiről tudom, hogy lehetetlen.
- Értem – suttogja, mint egy következtetést levonva, majd a házban tartózkodásunk alatt szinte egy szót sem szól hozzám.

  Az nem kifejezés, hogy hallgatása mennyire megrémít, azt a döbbenetet pedig le sem tudom írni, amikor este közli, hogy hamarabb el kell utazzon, mint tervezte, valami hülye indok miatt. Épp a vacsorát készítem, amikor lejön a földszintre, kezében a telefonja és leül velem szembe, majd közli, hogy felhívta valami haverja, hogy szüksége lenne egy kis segítségre egy családi ügyben. Holnap utazik, és engem egyedül hagy, bármennyire maradni szeretne. Ki hiszi el, most komolyan? Fogalmam sincs, mit csináltam, de megharagudott, és nem is akarja elmondani, hogy haragszik rám.

  Álomba sírom magam a nappaliban, ugyanis még a szobámig sem vagyok képes elmenni, akkora bűntudatom van, amiért magamra haragítottam valamivel. Elalvás előtt addig kattog az agyam, míg már majdnem szét esik, de nem tudok rájönni, mit rontottam el. Ugyanúgy viselkedtem vele egész nap, mint addig és nem mutattam ki, mennyire nagyon akarom őt, nehogy ezzel is elijesszem. Erre elmegy...Csak úgy...Egyedül hagy...Pedig tényleg azt akarom, hogy maradjon.