Negyedik rész

Aloha!

Amint a naptár jelzi, bizony hétfő van, tehát itt a rész, amihez jó szórakozást kívánnék nektek. Örömmel közlöm továbbá, hogy sikeresen leérettségiztem, remek átlaggal. Végre belevethetem magam a nyárba, sorozatot nézhetek és új szerelmemnek, a Bleach című animenak ajánlhatom fel szabadidőmet. Még szerencse, hogy nem vagyok teljesen megszállott. Á, dehogy..

Szóval, ennyi lenne a rizsám, szép estét mindenkinek!

Millió ölelés!

C.

04.

  A stadionban végre kiderül mi a nagy zűrzavar oka Zayn körül. Úgy néz ki előző este pár fotós elkapta egy lánnyal a szobája teraszán, amint meghitten társalognak és viháncolnak. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy ki szerepel a képeken, anélkül, hogy lássak akár egyet is. Szeretném megkeresni, de a személyzet szerint behívták egy megbeszélésre a menedzsment jelenlévő tagjával és még pár fejessel, akik épp a városban vannak. 

  Eliananak még mindig nyoma sincs, pedig a stáb nagy része már meg is ebédelt, én pedig úgy érzem meghalok, ha nem beszélek valakivel. Folyamatosan csörgetem, de foglaltat jelez, szóval szépen feladom és dolgomnak látok. Segítek a srácoknak pakolászni, ugyanis holnap reggel haza utazunk egy hétre Singapore előtt, hogy pihenhessünk. Kicsit megfeledkezhetek a problémáról, de aztán feltűnik az arab énekes, nekem pedig elszorul a torkom. Megviseltnek és fáradtnak tűnik. Pulcsit és farmert visel edzőcipővel, haja pedig be van kötve. Szeretnék vele beszélni, de amint meglát el is fordul, majd elsiet. Azonnal leesik, hogy most utál engem és nem is akar látni, szóval egész nap némán teszem a dolgom. A próba szünetében, mikor esznek sem megyek oda, pedig tényleg akarok. 

  Hat körül végre rábukkanok barátnőmre, aki teljesen ki van ütve. Haja be van fonva, arca sápadt és nagyon betegnek néz ki. Azonnal keresek neki gyógyszert és vizet, majd szépen leültetem egy nagy doboz valamire.

- Szóval, hol voltál egész mostanáig? – kérdezem mikor kicsit jobban lesz.
- Az este túl sok volt a pia és kiütöttem magam. Niall szobájában ébredtem, nem tudom mit csináltunk, de talán jobb is. Neki el kellett jönni, ő jobban is van, mert csak keveset ivott, de én maradtam a hotelben és idáig egy szobalány segítségével hánytam ki a szerveimet is. Bocsi, ha gusztustalan, esküszöm soha többet be se teszem a lábam ebbe az országba.
- Vagy szórakozóhelyre. Az is megteszi.
- Azért azt már mégse… De te hová tűntél az este?
- Zayn visszarángatott a hotelbe. Azt hiszem kicsit túlreagálta, amikor az a férfi kikezdett velem és kicsit erőszakosabban nyomult, mint kellett volna.
- Mi?! – mereszt rám hatalmas szemeket.
- Lényegtelen. A szobájában voltunk és ittunk meg beszélgettünk. Semmi nem történt köztünk, de baj van! Nagyon nagy baj van!
- Avass be, ennél rosszabbul már úgyse érezhetem magam, ugye?
- Egy vagy több fotós is lekapott minket és most tele van az internet Zayn Malik titokzatos eszkort hölgyével, akivel nem csak a hotelben látták, hanem előtte sétálgatni is az utcán. Ha megtudják, hogy én voltam az, akkor ki fognak rúgni.
- Nem hiszem, hogy megtudják…
- Zayn egy csomó ideig volt benn azon a megbeszélésen, aztán összefutottunk, de jóformán rám se nézett. Utál engem… Láttam a tekintetén, hogy ki nem állhat, mert én hoztam a bajt a fejére.
- Szerintem nem utál, ha pedig igen, akkor egy hülye. Alig ismeritek egymást, szerintem túl fogod tenni magad rajta, addig is azt javaslom, hogy ne görcsölj ezen, majd lesz, aminek lennie kell – ezzel pedig részéről le is van rendezve a helyzet.

   Eltelik egy nap, eltelik kettő, én pedig Londonban találom magam. A koncert olyan gyorsan lement, a srácok pedig olyan gyorsan utaztak haza, hogy reagálni sem volt igazán időm. Zayn felől nem is hallottam a botrány kirobbanása óta, ami mellesleg még mindig tombol. Mindenki szeretné tudni ki is volt a lány, akivel az erkélyen látták, de ezt az információt a menedzsment, vagy az énekes titokban tartotta és nem nyilatkozott. Annyi lehet tudni, hogy az éneked egyik “barátja”, se többet se kevesebbet.

  A kíváncsiság és a bűntudat felemészt, a lakásomban csak fel alá járkálok és számolom vissza a perceket, amikor végre Singaporeba érek és lerohanhatom Zaynt, hogy bocsánatot kérhessek, azért, hogy ekkora galibát okoztam azzal, hogy felmentem a szobájába. Ez az egyik probléma. A másik pedig, hogy a Glimer fiókomra nem érkezik üzenet a sráctól. Írtam neki, nagyjából harmincszor, de egyikre sem válaszolt, ami megijeszt, mert nem bírnám elviselni, ha még valaki haragudna rám. Ráadásul neki még oka sincs rá. Kicsit kezdek kétségbe esni, hogy mindenki elkerül, ugyanis még legjobb barátnőm is látványosan mellőzi a társaságom. Így kénytelen vagyok saját magam szórakoztatni. 

  Megszállott módjára rajzolok, naponta több órán keresztül is. Nem csak ceruzarajzokat, de festményeket is, skicceket és igazából amilyen sima felületre rá tudom tenni a kezem, mindet ki is használom. Csütörtökre elérem a fanatizmusnak azt a szintjét, amikor reggel felébredve egy hatalmas portré virít a falamon, nem is akárkiről, hanem Zaynről. Akkora a bűntudatom, hogy álmomban őt hívogatom és elnézést kérek, többszörösen is, de egyszer sem hallgat meg. 

  Egész nap pizsamában járkálok a házban, festékes kezekkel, karokkal és homlokkal, hajat se mostam pár napja. Azt hiszem így vezetem le a feszültséget. Borzasztó trehánysággal és nemtörődömséggel. A lakásban mindenhol ételhordó dobozok vannak, ugyanis négy napja házhoz szállított kajákon élek, meg proteinszeleteken és teán. Ha nem ittam meg tíz liter teát, akkor egyet sem. Szánalmas vagyok…Á dehogy… De sajnos az önsajnálat annyira erőt vett rajtam, hogy az már nevetséges. Ha valaki látna, akkor biztosan a kezembe adna egy 20 fontost, hogy kezdjek magammal valamit, de így szerencsére senki bíráskodásától nem kell tartanom. A telefonom lenémítva tartom a hálószobám egyik sarkában, a még ki se csomagolt bőröndömben.

  Pénteken azon kezdtem gondolkodni, hogy kezdenem kellene magammal valamit, ha hétfőn el akarok utazni a stábbal Singaporeba, de aztán gyorsan meggondoltam magam, mikor megnéztem a profilom és nem érkezett üzenet. A kanapén összegörnyedve néztem végig a Trónok Harca teljes harmadik évadát, hogy utána újabb csodás arcképet rajzolhassak Zayn Malikról, amint épp kiveszi a cigit a szájából és lassan kifújja a füstöt. Abba kéne hagynom, de nem tudom. A mánia kezd eluralkodni rajtam, túl hamar, túl veszélyesen és túlságosan is minden ok nélkül. 

  A hétvége nagyjából ugyanúgy telik, talán annyi különbséggel, hogy nekilátok kimosni a ruháimat, lezuhanyzok és megmosom a hajam. Hétfőre pedig úgy állok a reptéri aulában, mintha most bontottak volna ki. Tökéletes sminkben, fekete csőfarmerban és a hűvös időre való tekintettel , kabátban. Persze, a kézitáskámba elrejtettem egy nyári ruhát is, tudván, hogy ahová tartunk, ott bizony mindig meleg van és párás a levegő. Eliana nem messze áll tőlem, de nincs egyedül. Carlos áll mellette, kezét barátnőm oldalán pihentetve, és arcán egy tüneményes mosoly, mintha abszolút normális lenne, hogy így álljanak. Érdekes módon nem vagyok csalódott vagy dühös, sőt agyam egy kis része talán még számított is valami hasonlóra.

  A gépen egymás mellé kerülünk, de fülhallgatómat beüzemelve tudomást sem veszek róla, már csak azért sem, mert érdemel egy kis csendes büntetést. Unaloműzésképp rajzolgatok és olvasgatok a majdnem 14 órás út alatt, ha pedig az sem jön be, akkor alszok, homlokomat az ablaknak nyomva. Aztán valami varázslatos módon egyszer csak megérkezünk, én pedig alig tudok felállni, mert annyira elgémberedtek a végtagjaim. Persze idő közben átöltöztem, így nem ér leforrázásként a nehéz, páradús levegő. Nem úgy, mint Elianat, aki garbójában majdnem szénné pirul a mikrobuszig, amivel a hotelhez szállítanak minket.

  A város fantasztikus, bár kicsit talán túlságosan is megvisel az időeltolódás és a hosszú utazás, ugyanis alig bírom nyitva tartani a szemem, pedig egy kis városnézésre is sort kerítünk, még a Forma 1-es pálya fölött is elhaladunk, ami a város öböl részében van, Marina Bay, ha jól értettem. A Carltonban van elszállásolva mindenki, szóval nem lepődöm meg, hogy már a banda érkezése előtt pár nappal is vannak olyan szemfüles rajongók, akik a bejárat körül lézengenek, annak ellenére, hogy általában nem teszik nyilvánossá, hol fog megszállni az öt fiú és a stáb. A szobáink a 9. emeleten vannak, ahová lift visz fel minket, ami már magában is túl elegáns mindenhez képest, amit eddig láttam. A szoba hasonlóképp fürdik a fényűzésben, ami pedig csak azt jelenti, hogy bánnák, ha szenes lenne az ágyneműjük, ha elalszom rajzolás közben. 

  A szoba közepes méretű, aranyozott a tapéta a falakon, a teraszról pedig fantasztikus kilátás nyílik a városra és az öbölre. A szoba csak az enyém, ez kicsit megrémít, és kicsit felhőtlenül boldoggá tesz. Kipakolom a cuccaim nagy részét, ugyanis ha mind elő van, akkor elhasználom őket április vége előtt, ami csak túl sok mosnivalót jelentene. A repülőn hordott ruháimat behajtottam a táskám aljára , és az asztalra kicsomagolom a rajzfelszerelésemet, tudván, úgysem jár senki a szobámban.

  Mi a jó abban, hogy két nappal a banda előtt érkezel? Mehetsz várost nézni, képeket csinálhatsz töménytelen mennyiségben és bevásárolhatsz szuveníreket, amiket majd odaadhatsz a családtagjaidnak, az orruk alá dörgölve, hogy te hol is jártál. A keddi kószálás valamivel enyhíti a bűntudatom, de még mindig nem elég a teljes megnyugváshoz, szóval amikor szerdán megérkeznek a srácok szép sorjában, akkor már alig várom, hogy lecsaphassak Zayn-re, de sehol nem találom.

  Amikor a többiek esznek, akkor ő elvonul cigizni, amikor pedig alkalmam lenne beszélni vele, akkor teljesen a másik irányba megy. Úgy döntök, hogy a koncertig várok a nagy beszélgetéssel, és miután lejönnek a színpadról és túl fáradt, hogy elfusson, megtámadom, utána pedig nem lesz hová fusson előlem. Arra azonban nem számítok, hogy ő lesz az, aki végül megelégeli a hallgatást és felkeres engem.

- Hogy utaztál? – kezdi tökéletesen közömbösen, mintha nem szándékosan került volna egy héten keresztül.
- Remekül. Hosszú volt az út, de azt hiszem mára sikerült kipihennem.
- Nézd, nem igazán értek ehhez, szóval csak elmondom. Borzasztóan érzem magam, amiért nem mondtam semmit a megbeszélés után a menedzsmenttel, de úgy láttam jobbnak, ha nem is látnak minket együtt sehol, nehogy felismerjenek. Tudom milyen az, ha a sajtó szétszedi a kapcsolatodat, a fejesek pedig egyenesen megtiltották, hogy annak a lánynak a közelében legyek, akiről a képek készültek, mert fenn kell tartani a szingli státuszomat, nehogy rajongókat veszítsünk.
- Ez nevetséges. Tudod, engem nem érdekel a sajtó, mert azt hittem barátok vagyunk.
- Azok is vagyunk, csak a baj az, hogy ezt más nem tudja. Amit a külvilág lát az az, hogy egy nagyon csinos lánnyal töltöm az időmet, akiről senki nem tud szinte semmit. Félek, hogy áskálódni kezdenek, és belemásznak az életedbe. Ami eddig csak rád tartozott, az onnantól már mindenkire fog.
- Felhívhattál volna…
- Apuciék eltiltottak mindentől. Anyámékon kívül senkivel nem volt szabad kapcsolatba lépnem az elmúlt héten, nehogy lehallgassák a telefonom, vagy mit tudom én. Igazából annyira nem értettem, de engedelmeskedtem. Azonban már feloldották a büntit.
- Remek. Akkor most már lóghatunk együtt anélkül, hogy baj legyen belőle?
- Ma este bulizni megyünk a srácokkal, van kedved jönni? – mosolyog rám vidáman.
- Lehet. Még kitalálom a koncert utánig. Te azonban nem ettél ma szinte semmit, szóval gyere és készítek neked egy szendvicset.
- Köszi anyu, de igazából ettem. Niall lopott nekem kaját, szóval nem vagyok éhes.
- Sunyi vagy, Malik. Ezért nem megyek veled bulizni ma este. Szórakozz csak egyedül, nehogy lencsevégre kapjanak minket. Csak elővigyázatosság – teszem hozzá az utolsó mondatot vigyorogva, mire ráncba szalad homloka.
- Ne kötekedj velem – bök oldalba játékosan, de hamarosan abba kell hagynunk a szórakozást, ugyanis el kell menjen készülni, nekem pedig vissza a dolgomra.

  Sokkal jobb lett a kedvem a kis beszélgetésünk után. Sőt, annyira látványosan javult a hangulatom, hogy még Elianat is megkörnyékezem, aki majdnem elsírja magát, mikor közlöm vele, hogy nem haragszom rá és Carlosra, amiért összejöttek. Elárulja, hogy azért került, mert félt a szemembe nézni, amiért olyan borzasztó barátnő volt, de miután biztosítottam, hogy minden el van felejtve, amúgy sem volt esélyem a férfinál, vidáman kezd csacsogni arról, milyen boldog is ő a barátjával.

  Nem bírom sokáig hallgatni, de minden erőmet összeszedem, hogy ne fűzzek hozzá egy szarkasztikus megjegyzést sem a mondanivalójához. Aztán, egyszer csak vége lesz a koncertnek, az arénát elkezdik kiüríteni, mi pedig visszamegyünk a hotelbe, hogy készüljünk az esti bulizáshoz. Ide velünk jött Harry nővére is, aki nagyon aranyos és imádjuk, mert mindig jó vele az adott városba kimenni, mert mintha mindig tudná, hol vannak a legjobb bulik. 

  A szobámba érve azonnal beállok a zuhanyfülkébe, ugyanis ragad a bőröm az izzadtságtól. Az egész napi munka és a kellemetlen időjárás megtették a hatásukat, mióta itt vagyok, minden este mosnom kell a hajam. Szerencsére már jobban fel vagyok készülve a társaság igényeire, ezért hoztam olyan ruhákat, amikbe nyugodtan elmehetek bulizni, valamint előástam soha nem volt sminktudásom és magamnak csináltam meg. Egy vörös, lenge ruhát választok, hozzá fekete cipőt és egyszerű fekete táskát. Ékszernek csupán egy pár vörös fülbevalót szemelek ki magamnak, mivel nem vagyok az a személy, aki imád a figyelem középpontjában lenni. Hajamat felfogom, hogy ne lógjon a nyakamba és miután feltupírozom, egyszerűen lófarokba fogom.

  Már majdnem kész vagyok, amikor valaki kopog a szobám ajtaján. Ajtót nyitok, félig kirúzsozva, hogy utána beengedhessem Elianat, Eleanort, Sophiat és Gemmat, akik mind káprázatosan néznek ki. Rövid, vékony ruhákat viselnek, rekordokat döntögető tűsarkú cipőkkel és kihívó sminket, amit én soha nem tennék fel magamra.

- Azonnal kész vagyok, csak ezt befejezem – tartom fel a rúzst, majd visszasietek a fürdőbe. Gyorsan elvégzem az utolsó simításokat és mát megyek is vissza a lányokhoz, azonban, ami a szobában fogad, arra nem igazán lehet felkészülni. Mind az asztalom körül állnak és a képeimet nézegetik. A vér szerintem nem csak az arcomból szalad ki, de még a bokámból is, ugyanis a nagy részük Zaynt ábrázolja, végtelenféleképp megálmodva. Ahogy meghallják lépteimet mind felkapják a fejüket, és magyarázatot várva néznek rám, az egyetlen probléma csak az, hogy még én sem rendelkezem ezzel a bizonyos magyarázattal, de amivel biztosan rendelkezem, az hatalmas szégyenérzet és futásvágy. Sajnos erre nincs alkalmam, ugyanis a szobába épp ekkor toppan be a képeken szereplő személy, ami csak még inkább ront a helyzeten.Csapdába estem és innen csak holtan fogok távozni…