Harmadik rész

Aloha!

Kérdezhetitek, hogy merre jártam, de úgysem mondom el!! Na jó, de. Az egyik legjobb barátnőmmel egy közös történeten dolgozunk, ami már most 80 oldal wordban, ami keményen meghaladja az első tippünket, miszerint hamarosan ráununk. Majdnem két hete dolgozunk rajta, szépen alakul, bár még sehol nem tartunk vele.

Továbbá a visszajelzések hiánya is aggaszt kicsit, mert azért ennyire nem rossz, ugye?

Mondjuk soha nem azért csináltam, de mindig jó esik olvasni, mit is gondoltok az aktuális részről.

Szóval csak ennyit szerettem volna, remélem élvezni fogjátok majd a részt, a hibákért előre is elnézést, mert biztosan vannak, de nézzétek el nekem.

Millió ölelés!

C.

03.

  A következő koncertig három nap van, ez lesz az első fellépésük Ázsiában idén, szóval mindenki izgatott. Lassan egy hónapja vagyok tagja a stábnak, de sajnos Bells haza kellett utazzon az egyetem miatt. Akármennyire is ragaszkodtam a maradásához, nem tehettem semmit, így egy hete haza utazott Berlinbe. Így jóformán egyedül hagyott a problémáimmal, amiket gyűjtőnéven újonnan Harry Stylesnak hívok, mert az úgy illik rájuk.

  Bizony, a kevesebb, mint egy hónap alatt konkrétan szétgyilkoltuk egymás idegeit. Nem hallgat rám, megbontja a harmóniát, és ott tesz keresztbe, ahol tud. Már többször elmondtam neki, hogy hallgasson rám és tegye, amit mondok, de a türelmem kezd elfogyni. Tegnap előtt például, mikor a két következő fellépésükre válogattam össze a ruháikat, bejött és elkezdett magyarázni, hogy mennyivel jobb lenne, ha esetleg hordhatná az egyik mintás ingét, aminek újabb veszekedés lett a vége. Meg természetesen az, hogy leöntöttem fehérítővel a fekete ruhadarabot, szóval erősen hasonlít egy batikolt turis cuccra, amiért kaptam is, de teljesen megérte.

  Most épp az ebédlőbe tartok, Niall pedig legújabb szokásához híven, mellettem battyog. Szélesen mosolyog, bár elég koffeinmegvonásos az arca. Látszik, hogy nem aludta ki magát rendesen mostanában. Pizsamanadrágot és ujjatlan trikót visel, amivel alaposan megzavarja a jelenlévők nyugalmát, hisz ki nem ájulna el tőle? 

- Arra gondoltam, hogy esetleg, talán a következő koncerten lehetne valami különleges dolog. Mondjuk egységes pólók, vagy valami.... – javasolja tétován.
- Remek ötlet – bólintok elbambulva, ugyanis pár méterrel előttünk menetel Harry és Liam, hadd ne mondjam a fiatalabbik énekesen egy förtelmes Hawaii mintás ing virít, ami nem is lenne probléma, ha nem a szétgyilkolt barna bakancsot viselné.
- Ne öld meg, kérlek – szólal meg Niall pár pillanat múltán.
- Nem fogom, ne aggódj.
- Akkor jó. Nem szeretném, ha emiatt börtönbe kerülnél. Kár lenne a csinos pofikádért a rácsok mögött.
- Szerencse, hogy van elég pénzed, hogy letedd értem a váltságdíjat.
- Ki mondta, hogy fizetnék érted? – kérdezi vigyorogva.
- Ez magától értetődő. Veled jövök ki a legjobban, a te sarad lenne kihozni a dutyiból, hogy utána elégethessük ezeket a borzalmas ingeket.
- Azt hittem azokkal már végzel, mire bekerülsz a börtönbe.
- Túl elfoglalt leszek Harry meggyilkolásával, nem lesz időm erre is.
- Én hülye, hogy is gondolhattam ilyesmire – csóválja fejét hitetlenkedve, hogy utána fennhangon kacaghasson, mire az étkezőbe érünk.

  A srácok egy méretes asztal körül ültek, már csak a mi helyeink voltak üresek. Naná, hogy Harry mellett kapok széket, aki elégedett mosollyal paskolja meg az ülőkét maga mellett. Összeszűkített szemekkel nézek rá, ahogy leülök, gyanakodva figyelve minden mozdulatát. Észreveszem-e tetoválásait a mellkasán? Azt hiszem a kidolgozott izmok kicsit elterelik a figyelmem, valamint a kívánatos kulcscsontok és halvány nyak.. Talán csak egy picit akarom uralni a testét és a falhoz nyomni, amolyan erőszakos módon. Csak egy kis része az agyamnak szeretné hallani, ahogy a nevem kiáltja, miközben eléri élvezete csúcsát... Elképzelhető, hogy nem is bánom annyira a túlságosan kigombolt ingeket..

- Bámulsz – mondja vigyorogva, hogy csak én hallhassam, ehhez pedig olyan közel kell hajoljon, hogy csupasz nyakamon érezhessem forró leheletét.
- Csak azt a borzadályt nézem, amit ingnek nevezel – vetem oda, közben pedig teát öntök magamnak egy csészébe.
- Ugyan, kicsikém... Nem is tagadhatod le, hogy elkalandoztál. Szinte láttam a szemedben, hogy kívánsz.
- Szinte... Összekeverted a vággyal, hogy elégessem a felsődet.
- Idő kérdése és nem fogsz tudni ellenállni nekem – kacsint elégedetten, mire csak megforgatom a szemem, nem is sejtvén, hogy mi következik még.

  Az egész napunk készülődéssel megy el. A reggeli kellemesen feszült hangulata rögtön átalakul rohanássá és tényleges feszültséggé, ugyanis az egyik kivetítő vacakol, a stáb egyik részének gépe két napot késik, mivel a Fülöp Szigeteken vagy hol vihar van, és nem engedik felszállni, a zenekar próbálna, de a hangért felelős szakemberek nem értek még ide a francos vihar miatt. A ruhák, amiket viselnének a srácok a koncerten elkeveredtek a reptéren, most pedig nem találják őket, hiába egy átkozott magángépen jöttek idáig, továbbá emiatt kénytelen vagyok elnézegetni Harry borzalmas felsőit és csizmáit, további események bekövetkeztéig. 

  A csúszások és problémák ellenére is késő este van, mikor a hotelbe érünk, fel sem tudom fogni a többieknek, hogy van még kedvük bulizni menni. Niall avatott be, hogy ez amolyan hagyomány már évek óta, amit nem törnek meg soha. Nincs kedvem velük menni, ezért inkább a hotelben maradok, csak azért, hogy ne kelljen az utcára se kimennem, tekintve mekkora városban is vagyunk. Mindenfelé emberek mászkálnak, az autókról és magáról a forgalomról nem is beszélve.

- Engedj be! – hallok meg egy kétségbeejtően ismerős hangot szobám elől, ami azonnal meg is döbbent. Miért van ő még a hotelben?
- Menj el! A többiek bulizni vannak.
- Rosszul érzem magam, és Niall azt mondta te itt maradtál, nem mentél a többiekkel bulizni, szóval átjöttem, remélve beengedsz. Csak te segíthetsz rajtam... Kérlek, Jo – fogja esdeklőre, nekem pedig természetesen megesik rajta a szívem és ajtót nyitok neki. Tényleg cefetül néz ki. Haja fel van kötve feje búbjára, orra vörös a sok fújástól, szemei csillognak a láztól és csak úgy általánosságban is szar állapotban van.
- Ugye nem fertőzöl? – kérdezem miközben elsétál mellettem.
- Ha csak nem fogunk smárolni, akkor nem – válaszol cinikusan és végelgyengülésében ledől az ágyamra, szemeit behunyja, száján veszi a levegőt.
- Mit tehetek érted, Harry?
- Láttad már az Agymenőkből azt a rész, mikor Sheldon megfázik és Penny elénekli neki a Szép Cicát? – emeli fel erőtlenül a fejét.
- Sajnos igen. A húgom rákényszerített, hogy végignézzem vele az egész sorozatot.
- És értem is megtennéd?
- Hogy simogassam a csupasz mellkasodat, miközben éneklek? Nem.
- De Jo... Te vagy az egyetlen ember, akihez fordulhatok. Te már láttál felső nélkül és tudom, hogy nem ájulsz el a szexiségemtől. Kérlek szépen...
- Inkább orvost kellene hívni neked. Az sokkal többet segítene rajtad. Amúgy se vagyok egy nagy énekes. A hangomtól még a füled is megfájdulna a megfázás mellé.
- És csak állni fogsz egész addig, míg el nem megyek? – kérdezi rekedten.
- Nem, hamarosan melléd mászom az ágyra és lefekszem aludni.
- Legalább egy kis teát rendelsz nekem? És maradhatok itt?
- Csak akkor ha holnap azt veszel fel, amit én mondok.
- Legyen, de csak azért, mert tényleg kétségbe vagyok esve. Nem betegedhetek le a koncert előtt. Nem szabad...
- Nyugi, ápolgatlak ha kell – ülök mellé. Amivel elérem, hogy addig ficánkoljon, míg feje az ölembe nem kerül. Egy nagyon gyerek...
- Egy tündér vagy – pislog rám hatalmas zöld szemeivel, nekem pedig minden haragom elszáll, ujjaimmal addig ügyeskedem, míg ki nem bontom a haját és végre elkezdhetek tincseivel babrálni. Nem érzem furán magam, hisz miért tenném? Csak azt teszem, amire kért. Ápolom, annak ellnére, hogy legszívesebben megfojtanám sokszor egy kanál vízben.

   Hajába túrva kényeztetem fejbőrét, egészen addig, míg el nem kezd halkan dorombolni. Nem viccelek... Egy macska megirigyelhetné a hangokat, amiket kiad, egyszerűen hátborzongatóak. Először ferde szemekkel nézek rá, de utána megszokom és szó nélkül folytatom, amit elkezdtem, élvezve hajának selymes tapintását és tincseinek csiklandozását a tenyeremen.

- Meddig akarsz itt feküdni? – kérdezem negyed óra hallgatás után.
- Ameddig engeded. Rendelsz nekem teát? – néz fel rám hatalmas zöld szemeivel, naná, hogy rendelek neki teát.
- Feküdj be a takaró alá, addig megrendelem a teát és gyógyszert is kéretek fel.

  Engedelmeskedik a kérésemnek, én pedig a szobatelefonon megrendelem a kívánt dolgokat, majd a fürdőben teli engedem a kádat jó forró vízzel, eukaliptuszos fürdősóval, meg mindenféle ingyen cuccal, amit a hotelben adnak, hogy méretes habfelhők lebegjenek a felszínen. Visszamegyek a szobába, mivel megérkezett a szoba pincér. Átveszem tőle a tálcát és jó nagy borravalót hagyok neki, hogy miután elment csatlakozhassak a haldokló énekeshez, aki melodrámába illő pózban fekszik takaróm alatt, lábait szétdobva, nyakik befészkelve magát a finom anyagok közé. Mikor meghallja, hogy leteszem a tálcát, kinyitja a szemeit és ülő helyzetbe evickél, majd kisebb kotorászás után előhalássza csipkés fehérneműmet, amiben alszom.

- Nem csalódtam benned. Valami ilyesmire számítottam – mondja elismerően és maga elé tartva a hófehér anyagot elismerően végigméri.
- Te szemétláda! Ha csak azért jöttél, hogy a pizsamámat szagolgasd, akkor inkább menj vissza a szobádba és halj meg a megfázástól!
- Bocsánat, de ez nagyon szexi. Láthatlak benne?
- Lázálmaidban esetleg! – puffogom. – Kelj fel, készítettem neked forró fürdőt, hogy kiáztathasd magadból a náthát. Fogd magad és vedd birtokba a kádat.
- Segíts, kérlek...

  Szem forgatva állok neki lehámozni róla a paplant és besegíteni a fürdőbe, hogy utána egészen bokszer alsóig levetkőztessem és betessékeljem a kádba, ahová majdnem magával húz. MAJDNEM. Míg ő lázasan a habokkal játszik, addig én összeszedem a gönceit és összehajtogatom, majd a wc ülőkére teszem őket, amikre rá is ülök, hogy onnan nézhessem a nagy gyereket. A lepke tetoválás teteje még kilátszik egy kicsit, ami túl sok teret enged a fantáziámnak, ez pedig távolról sem jó...Sőt... Arra késztet, hogy elforduljak, vagy kiugorjak az ablakon, vagy tökéletesen mindegy, csak ne bámuljam már a fenébe is.

- Beszállsz? – kérdezi szórakozottan.
- Azt akarod, hogy elkapjam én is? Inkább add elő a szoba kártyádat, hogy hozzak neked ruhákat, ha csak nem akarsz az én csipkés fehérneműmben aludni.
- Alhatok itt veled? – néz rám reménykedve.
- Persze, hercegnő. Olvasok neked esti mesét is, ha ettől jobban érzed magad.
- Esetleg csinálhatnánk mást is, attól még jobban érezném magam.
- Szuper, ha kiszálltál befonhatom a hajad – teszem a hülyét, pontosan tudva mire utal. – Szóval, hogy az a kártya?
- A nadrágom zsebében.
- Öt perc és itt vagyok – halászom elő az említett tárgyat és már rohanok is át a szobájába, hogy szerezzek neki pár kényelmes göncöt, ami mondjuk nem szűk farmer és ing. Mondjuk amiben tud aludni is.

  Nem nehéz rábukkannom a szobájára, nagyjából három ajtó válasz el minket egymástól. A kulcs segítségével behatolok az idegen területre, majd azonnal a bőrönd keresésére indulok a már amúgy is szétdobált ruhák között. Szerencsésen ráteszem a kezem az egyetlen melegítő nadrágra, hozzá pedig egy egyszerű fehér pólót választok. Vastag zoknikat kutatok ki és tiszta alsóneműt, majd minden további nézelődés nélkül hagyom el a tetthelyet. 

  Visszaérve óriási meglepetés fogad. Harry az ágyamon fekszik, egy szál köntösben, az is félig szét van csúszva rajta. Szemei csukva, bal keze átdobva mellkasán, így pihen a szentem. Nagy lendületemben rádobom a ruhákat, szándékosan nem nézve a vékony sávra, mely kilátszik a köpeny alól. Azonnal felül, ezzel pedig lecsúszik vállairól a köntös. Hm... Azt hiszem le kell állnom a fantáziálgatással, mert a végén letámadom. Mit szólna, ha megtenném? Nyilván semmit, mert nem fogom.

- Elcsordul a nyálad, cica – áll fel komótosan, mit sem foglalkozva csupaszon maradt vállaival, majd nekem hátat fordítva öltözni kezd. Ó a francba is már vele.... Hátizmai minden mozdulatával megfeszülnek, az én szemeim pedig már kocsányon lógnak, ahogy a puha bőre alatt mozgó izomtömeget nézem. Hatalmas kényszert érzek, hogy megérintsem, Harry pedig amilyen szemétláda, szándékosan lassan öltözik. Talán túlságosan is lassan.
- Nem is vagy te olyan halálosan beteg, mint amilyennek mondtad magad – állapítom meg sopánkodva, mire azonnal elengedi a pólót, amit épp felvett, hogy hozzám lépjen és még néhány méter megtétele után a falhoz szögezzen. Pillantása sötét, ajkai nedvesen csillognak, kezének szorítása azonban laza, inkább csak tart, mint sem ténylegesen lefogjon.
- Lebuktam – suttogja fülembe, amitől kiráz a hideg. Lehelete forró, biztos vagyok benne, hogy lázas, de mégsem tudom rávenni magam, hogy eltaszítsam. Sokkal inkább szeretném, ha még közelebb jönne, mondjuk nagyon közel...
- Miért csinálod ezt? Azt hittem utálsz. Pár hete még a Dél Gonosz Boszorkájának neveztél, most meg itt állunk, ahogy állunk.
- Azóta szerettelek volna megcsókolni, hogy először megláttalak abban a förtelmes sárga kabátban. Olyan ártatlannak tűntél, akkor még azért akartalak. Utána meghallottam, hogyan osztod ki az embereket, velem pedig megállás nélkül flörtöltél, és rá kellett jönnöm, hogy nem is vagy te olyan kis szent, mint amilyennek tűnsz. Ahogy pedig letépted rólam azt az inget az első show előtt... Meg kell mondanom, lenyűgöztél – magyarázza átszellemülten, közben egyre közelebb hajolva.
- És akkor mi a jó életre vársz még? – kérdezem ujjaimat nedves tincsei közé vezetve.
- Fogalmam sincs – suttogja mielőtt ajkainkat egyesítené, egy nem is kicsit heves csókban. Testét nekem nyomja, így minden porcikáját érezhetem. Nyúlánk alakjának rezdüléseit, valamint keményedő férfiasságát is minden mellett, mely combomnak nyomódva igen mély benyomást tett. Kezei értőn cirógatják oldalam és hátam, hogy utána hamarosan megtalálják útjukat felsőm alá is. Érintésétől kiráz a hideg, de így csak még közelebb húzódom hozzá ha lehet, jobb lábamat fejelemelem, majd felhúzom egészen combjáig és átvetem rajta. Nyelvével utat tör ajkaim közé, ezzel halk nyögést csalogatva ki belőlem. A piszok szemétláda érti a dolgát.
- Ágy – utasítom, mire egyszerűen felkap és könnyed léptekkel a megadott irányba indul velem, hogy ledobva lábaim közé férkőzhessen, onnan lenézve rám.
- Mondták már, hogy milyen szép vagy? – kérdezte egy tincset a fülem mögé tűrve.
- Igen. Elég sűrűn hallom – bólogatok bőszen, mire elfintorodik és miközben a nyakamat veszi birtokba, valami olyasmit motyog, hogy gonosz boszorka, de hát kit érdekel az, amikor egy ilyen férfi csókolja minden elérhető bőrfelőletét? Úgy érzem szórakoztató estének nézek elébe...