Negyedik rész

Alohaaa!

Megérkezett a folytatás, így az utolsó augusztusi csütörtökre. Remélem mindenkinek remekül telt, úgy a nyara, mert megérdemeljük, már ha egész évben annyit szenvedünk.

Szép hétvégét nektek, holnap már péntek!!

Millió ölelés!

C.

04.

  Reggel kipihenten és boldogan ébredek, nem is foglalkozva a következményekkel, melyek ezt az éjszakát követhetik. Akármi legyen, nagyon de nagyon megérte. Harry úgy szeretkezik, ahogy beszél, nyersen és piszkosan, mégis annyi érzékiséggel, hogy az kiüti a mércét. Képes volt az éjszaka olyan pontjait is felfedezni testemnek, amiről talán még én magam sem tudtam, többszörös gyönyörhöz juttatva, egészen kimerülésig...Szó szerint. Soha azelőtt senkivel nem passzoltunk ennyire össze, mint vele, akit legtöbbször szeretnék meggyilkolni a borzalmas öltözködése miatt, de...arra, ami este történt egyszerűen nincsenek szavak.

  Oldalra fordulok, óvatosan evickélve karjai között, nehogy felébresszem, majd szembe nézek vele. Mondhatnám, hogy lélegzetelállító, ami fogad, de igazából nem tartozik azok az emberek köző, akik vonzóak, mikor alszanak. Haja össze-vissza a szemében és az arcában, vonásai félre csúszva a párna miatt, ajkai pedig enyhén szétnyíltak. Eltelik pár pillanat, mire észreveszem karján a tetoválásokat. Na nem azért, mert olyan aprók lennének, vagy valami, hanem sokkal inkább azért, mert eddig túl álmos voltam, hogy másra is figyelmet szenteljek, mint a fényes nyálcsíkra, mely szájából csordogál. Gusztustalan? Nem minden ember játssza meg, hogy alszik, van aki igen is beleéli magát.

  Bal karján van a legtöbb tetoválás, több apró motívum, melyek biztos vagyok benne, hogy mind hordoznak valami fontos jelentést, nem pedig csak úgy magára varratta őket. A kedvencem a hajóhorog a csuklóján, melyet most ugyan nem látok, mivel az kívül esik a látókörömön, de egyszerűen imádom azt a tetoválást. Ujjaimat lassan végigvezetem bőrén, amitől kicsit mocorog, azonban csak még közelebb férkőzik hozzám és alszik tovább, arcát nyakhajlatomba temetve. Forró lélegzete csiklandoz, de csapdába ejtett, nem tudok megmozdulni anélkül, hogy fel ne ébresszem. Szóval kénytelen vagyok szorosan lehunyt szemekkel tűrni a csikis érzést, egészen nagyjából fél percig, amikor már elfogy az erőm és meglököm egy kicsit, amitől átfordul a hátára, engem is magával rántván.

- Ne...hmmm...verd le a tüdőmet... – nyöszörgi álmosan, utalva előbbi becsapódásomra.
- A te hibád – morgom mellkasába, amitől halkan kuncogni kezd.
- Ki hitte volna, hogy egy szép napon melletted ébredek.
- Fogalmam sincs, de ha valaki ezt mondja egy héttel ezelőtt, szerintem kilököm az ablakon...Most meg tessék.
- És ki hitte volna, hogy neked hol nincsen tetoválásod – sóhajt kötekedve, ezzel pedig egy érdekes témára terelve a szót.
- Az egy félrészegen megkötött fogadás volt, amit elvesztettem, szóval...Így alakult.
- Csak ezt ne mond. Az egy komoly műalkotás, imádom... – mondja még mindig álmosan, lassan ébredezve. – Túl hosszú nadrágokat hordasz, így nem lehet látni. Pedig...
- Ugyan, Harold... Csak neked tartogattam. Nem volt így izgalmasabb? Ha már láttad volna, akkor a meglepetés nem lett volna ilyen hatásos.
- Igaz. Így egyedül én tudom a kis titkodat. Vagyis...Remélem.
- Az exem is tudja a kis titkomat, ő csinálta nekem – könyökölök fel, hogy végre szembe tudjak nézni vele, így még elkapva döbbent pillantását, ami kuncogásra késztet.
- Miféle pasid volt neked? Valamiért nem tudlak elképzelni egy tetováló művésszel.
- Persze, sokkal inkább egy énekessel, vagy egy majom divattervezővel. Milyen kár, hogy a fele ronda, ami marad meg buzi.
- Héééé! Én még facér vagyok, kivételesen jóképű és egyetlen férfi testrészhez sem vonzódom. Legalább is eddig még így volt – puffogja sértődötten, mire alaposan kinevetem.
- És ugyan ki mondta, hogy járnék veled?
- Ez megsértette az egomat. Ki nem járna velem?
- Lássuk csak? Akinek van más választása... – füllentem totál komoly fejjel, mire ledöbben, de azonnal meggondolom magam, amikor megmozdul, hogy felálljon. – Csak vicceltem. Gyere vissza és talán megmutatom megint a tetkómat – rántom vissza magam mellé, amit egy puha csókkal jutalmaz. – Ne ez már sokkal jobb – dünnyögöm ajkai közé, mire maga alá gyűr, letolva rólunk a takarót, láthatóvá téve teljesen meztelen testünket.
- Szóval... Hogy is volt az? – hümmögi nyakam vékony bőréba, amit azonnal apró harapásokkal és szívásokkal borít el, aminek biztos vagyok benne, hogy nem lesz jó vége. Főleg, ha megmarad a nyoma.
- Még meglátjuk – kuncogok halkan, de azonnal belém fojtja a szót puha ajkaival és követelőző csókjaival.

  Biztos vagyok benne, hogy ha nem kellene bemennie a stadionba, akkor az egész napot ellustálkodnánk az ágyamba, azonban mennie kell, nekem pedig programom van Aliisaval meg két másik lánnyal a stábból. Városnézést terveztünk, ezért a remek időhöz öltözve egy nyári, térd alattig érő, fehér ruhát választok, fekete magassarkúval és fehér táskával, hozzá kerek napszemüveget, egy minimalista sminkkel kiegészítve. Hajam kiengedem, így a legjobb, majd a hallban összefutok a három lánnyal.

  Mind nagyon csinosak, de a leginkább Aliisa, akin khaki színű pántos ruha van, fehér cipővel és kiegészítőkkel, napszemüvege az feje búbjára tolva, haja pedig laza kontyba fogva. A másik két lány, akiket nem ismerek, csak félszegen állnak mellette, ám azonnal rájövök, hogy ez csak azért van, mert nem ismernek. Először a magasabbik felé fordulok, akinek mogyoróbarna szeme és festett türkíz haja van, majd az alacsonyabb, vörös lányhoz, aki megszeppen, de végül is mindkettejüknek bemutatkozom.

  A városnézés remekre sikerül, be is vásárolunk mindenféle szuvenírt és hasonló csecsebecséket, természetesen a húgomnak is vásárolok egy méretes legyezőt a szobája falára, mert mindig olyat akart, a város szimbólumával a közepén. Ebédre egy nagyon hangulatos éttermet választunk, ahol isteni szíriai csirkét eszek óriás kuszkusszal, bár szerintem tökéletesen normál mérete volt, de hát ha nekik ez így jó, akkor ki vagyok én, hogy megállítsam őket. 

  Délután, teljesen kifáradva esünk be a stadionba, hogy kiválasszam a srácok mit vesznek fel az interjúkra, amiket a stadionban készítenek el velük. Letisztult, gicss mentes darabokat választok, a színek és a márkák azonban nem mindegyek, tekintve a fiúk különböző szerződéseit. Szóval fél órás fejtörés után mindenkire ráaggatom a neki szánt ruhadarabokat, amiket kommentár nélkül el is fogadnak, bár Harry kicsit húzza a száját, hogy nem egy hülyén mintázott Saint Laurent inget választottam, hanem egy egyszerű, márkátlan fehér trikót, aminek a hátára egy 8-as van nyomtatva.

- Most hallgatok, de ezért még számolunk – súgja a fülembe, ahogy elhaladok mellette, kezemben Niall pólójával.
- Már vártam, mikor támadsz meg, és azt hiszem van egy tökéletes ötletem, hogyan engeszteljelek ki – válaszolom kihívóan mosolyogva, majd csöndesen hozzáteszem. – Talán megnézhetsz a virágos tunikádban, persze csak ha nálad van.
- Szerencse, hogy előre gondolkodtam – csap erősen hátsómra, amitől feljajjdulok, ő pedig alaposan kinevet. Nem szép tőle... Tényleg nem.

  Este épp a húgommal beszélek Skypeon, mikor kopognak az ajtómon. Arra számítok, hogy Harry az, de picit csalódnom kell, ugyanis Niall szambázik be az ajtómon, kezében két doboz pizzát hozva, valamint egy rekesz Coronat. Szó nélkül telepszik le a kávézó asztal és a kanapé közé, odébb tolva az alacsony asztalkát, hogy több helye legyen. Nem is foglalkozik ledöbbent arcommal, teljes lelki nyugalommal lát neki enni, csak a második harapásnál szentelve nekem is némi figyelmet.

- Nem ülsz le? – kérdezi teli szájjal.
- Neked is szia, Niall...Persze, nyugodtan egyél csak a szobámban, már amúgy is át akartalak hívni – motyogom mérgesen, majd az ágyamhoz sétálok és pár szóval elköszönök Bellstől, hogy utána csatlakozhassak az ír énekeshez, aki még mindig nem árulta el, hogy miért is van a szobámban.
- Azt hiszem szerelmes vagyok – jelenti be, közben kezembe nyom egy kibontott sörös üveget, majd magának is szerez egyet.
- És ezt miért velem kell megbeszélni?
- Azért, te kis buta, mert te lány vagy, és tudsz tanácsot adni.
- Ki a szerencsés hölgy? – veszek el egy szelet pizzát a dobozból.
- Nem hölgy....
- Oh, akkor srác? – vonom fel szemöldökeim ledöbbenten, ugyanis erről eddig nem tudtam. Mármint tudott bárki is?
- Figyelj, ezt kicsit bonyolult elmagyarázni, de a lányok olyan jók ezekben a dolgokban. Szóval...Van ez a...ez a...Inkább megmutatom – kezd kotorászni a zsebében, engem pedig egyre jobban érdekel, hogy mégis mi a jó életről van szó. Pár pillanat múlva az arcom elé tolja telefonját, aminek a kijelzőjén a világ legaranyosabb kölyök kutyája néz rám, szinte mosolyog, és az hiszem talán én is szerelmes lettem. – A neve Sam, gazdi kellene neki, én meg beleszerettem a kis aranyos pofiájába és barna szemébe, de a turné miatt nem tudnék vele lenni. Szerinted, hogy működne egy távkapcsolat?
- Végül is hozhatod magaddal, én vigyázhatok rá... Amúgy is nagyon ráérek. De ezt a srácok is meg tudták volna mondani. Szóval, mi nyomja igazán a lelked?
- Oké, nagyon jó zsaru lenne belőled. Szóval...Te lefeküdtél Harry-vel? – szögezi nekem a kérdést, ami annak ellenére, hogy nem ér meglepetésként, mégis kicsit kellemetlen.
- Talán...egy kicsit...az este...miért? – motyogom a pizza szeletembe.
- Mert ma egész nap olyan volt, mint aki megnyerte a lottó ötöst. Egész nap vigyorgott, mint egy hülye, úgy viselkedett, mintha három méterrel a felhők felett járna...aztán rácsapott a fenekedre és súgdolóztatok. Szóval....Nem volt nehéz levonni a következtetéseket.
- És még én lennék jó nyomozó – csóválom a fejem bosszúságot színlelve.
- Sajnálom, hogy így letámadtalak, ám meg kellett kérdeznem. Csak a biztonság kedvéért.
- Örülök, hogy ennyire aggódsz a csapattársad lelkecskéje és kielégülése miatt, de nem kell őt félteni, azt hiszem elég nagyfiú már.
- Félreérted – szakít félbe. – Én nem őt féltem, hanem mindkettőtöket. Láttam milyen lobbanékonyak vagytok, ez a kanóc pedig gyorsan leéghet, ha nem ügyeltek. Nem akarok új stylistot, téged annyira megszerettelek – nyúl üres kezem után, amit meg is szorongat mielőtt elengedné.
- Aranyos vagy Niall, de szerintem semmi komoly nem lesz köztünk. Egyszer vagy kétszer lefeküdtünk, de ez minden. Nem hiszem, hogy bele is tudnék szeretni, annak ellenére, hogy órákig el tudnám hallgatni, ahogy a marhaságait sorolja, vagy énekel, vagy beszél, vagy csak...lélegzik – magyarázom teljesen átszellemülten, egészen addig, míg meg nem látom a szőke fiú ijedt pillantását, ami hallgatásra késztet.
- Talán már el is késtem...

  Mondata úgy megragad a fejemben, hogy egész este ezen agyalok. Nem zúghattam bele Harry-be, hisz nem is ismerem, jóformán semmit nem tudok róla, azon kívül, hogy tökéletesen passzolunk az ágyban és förtelmes az ízlése. No meg, hogy tele van tetoválásokkal és szereti a macskákat, de ezeknek a dolgoknak a nagy részét a Google is elmondta volna. Az ágyamban fekszem, álmatlanul forgolódom és imádkozom a reménytelenért, ami elég nyilvánvalóan nem válik be, de ez csak reggel derül ki, amikor Harry állít be a szobámba, melegítő nadrágban és semmi másban, kezében két csésze teával és ropogós péksüteményekkel egy tálcán. 

  Azt sem tudom, hogy honnan szerzett szobakulcsot, de mégis itt áll az ágyam lábánál, terhétől megszabadult menet közben, és most módszeresen húzza le takarómat. Egy kicsit nyöszörgök a kellemetlen ébresztés miatt, ám amint megérzem, hogy az ágy besüpped mellettem, szinte azonnal kipattannak szemeim, hogy egy frissen zuhanyzott, kipihent énekessel találjam szembe magam. A fenébe is, nagyon jól néz ki... Haja még nedves, így mindenhová tapad, szemei vidáman csillognak, az illata pedig fantasztikusan csábító, szeretném azonnal megkóstolni, de ekkor eszembe jut, hogy épp most ébredtem és a szájszagom valószínű egy nemzetet is kipusztítana.

  Szélsebesen leugrom az ágyamról és két perc alatt fogat mosok, felkötöm a hajam és ellenőrzöm, hogy nem-e kell epilálnom valahol. Csak a szokásos reggeli rutin, annyi különbséggel, hogy ezt mind egyszerre csinálom, fél lábon ugrálva a fürdő közepén, komplett idiótát csinálva magamból.

  Mire visszaérek meg van ágyazva, az énekes pedig szétterülve fekszik az ágy tetején, kezében a telefonommal, szerintem internetezik, vagyis inkább remélem, mert ha a személyes cuccaimat nézi, akkor megölöm.

- Nem is tudtam, hogy mással is hetyegsz rajtam kívül – szólal meg közömbös hangon, amitől kiráz a hideg. Nem vagyok hozzászokva, hogy így beszéljen velem.
- Niall átjött az este, hogy megbeszéljünk pár dolgot. Örökbe akar fogadni egy édes kiskutyát. Aztán tudod milyen, hozott pizzát, meg sört és elbeszélgettük az időt.
- Akkor nincs miért aggódnom?
- Nem mintha a tulajdonod lennék, Harold, de nincs miért aggódnod – mászok mellé, majd kiveszem kezéből a készüléket, amin valóban a böngésző van megnyitva, a kezersőben pedig az ő képei vannak. – Mit csináltál? Nem látod magad eleget a tükörben?
- Hátteret kerestem neked. Ami most van az nem tetszik, szóval le kellene váltanod. Esetleg rám...
- Akkor esetleg készíthetnénk mondjuk egy közös képet. Nem akarok az internetről letöltött képet a hátteremnek.
- Persze, mert Mario Casas eljött, hogy képet csináljon veled, nemde? – kérdezi szarkasztikusan, amire válaszul megcsapom a mellkasát, halvány vörös foltot hagyva bőrén. – Most puszild is meg – nyavalyog kislányos hangon, de nekem nem kell kétszer mondani.

  A közös képet a legperverzebbre sikeríti, ugyanis lefotózza, ahogy éppen nyakát csókolom, majd beállítja háttérképnek, amiért valahogy nem tudok haragudni rá, sőt...ez a kedvenc hátterem, már hosszú idő óta. Szerintem mondanom sem kell, hogy a tea kihűlt, mire rá kerítettük a sort, de nem bánom, mert megérte. Azonban arra a borzasztóan ijesztő következtetésre jutok, hogy talán....de csak talán...Niallnak igaza van, én pedig belezúgtam Harry-be.